A magánnyugdíjpénztárak előző évi teljesítményének publikálása után az önkéntes nyugdíjpénztárak éves hozammutatóit is nyilvánosságra hozta a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF). A tavalyi évre vonatkozó bruttó, nettó és referenciahozamok mellett az elmúlt öt esztendő teljesítményét is rangsorolni lehet.
A listák számos tanulságának egyike: a hozamversenyből a kisebb, munkáltatói pénztárak kerültek ki győztesen, az országosan ismert nagy nevek, a pénzügyi csoportok berkein belül működő kasszák mintha kevésbé kényszerülnének arra, hogy a befektetési hatékonyságukkal nyűgözzék le tagjaikat.
13 százalékpontos különbség a bruttó hozamokban
A legmagasabb bruttó hozamot 2005-ben két munkavállalói pénztár tudta felmutatni: az Artisjus és a Nyugdíjbiztosítási Dolgozók önkéntes pénztára. Előbbi több mint 19, utóbbi 16 százalékos éves megtérülést könyvelt el a teljes befektetett portfólión, miközben a legrosszabbul produkáló Cseppkő pénztár mindössze 6,6 százalékkal forgatta a tagok vagyonát ugyanezen idő alatt.
A pénzügyi csoportokhoz tartozó nyugdíjkasszák egyébként még ebben a kategóriában muzsikáltak a legjobban, de a top tízes listára is csak két képviselőjük került fel, az Aegon és az OTP önkéntes nyugdíjpénztárak – mindketten 15 százalékot meghaladó éves hozammal. A 74 hazai önkéntes pénztár többsége egyébként két számjegyű, 10 százalék feletti hozamot ért el egy olyan évben, amikor is a Budapesti Értéktőzsde indexe például közel 50 százalékkal zárta magasabban az évet, mint ahol kezdte, és a pénztárak legtöbbje a saját befektetési politikája alapján kialakított referenciaportfólió elméleti hozammutatóját le tudta körözni. Ezzel együtt a különbségek nagyok, nagyobbak, mint például a magánpénztárak esetében tapasztalhattuk, hiszen a leggyengébb és legjobb teljesítmény között csaknem 13 százalékpontos differencia is összeadódik.
Pozitív reálhozam mindenkinél
A nettó hozamok 2005-ös toplistája, jóllehet hasonló a bruttó hozamokéhoz, nem teljesen egyezik, jelezvén a befektetésekhez kapcsolódó költségekben mutatkozó eltéréseket. A bruttó és nettó hozamok között ugyanis ezen költségek, elsősorban is a vagyonkezelési, kisebb részben a letétkezelési díjak érvényesítése áll.
Érdekesség, hogy a bruttó hozamlistán harmadik és negyedik helyen álló Aegon és OTP pénztárak a nettó rangsorban már csak a hatodik és a nyolcadik helyet tudták elhozni, ami visszaigazolja a felügyelet tavaly nyáron készített költségelemző tanulmányának egyik megállapítását, mely szerint a pénzügyi csoportokhoz tartozó kasszák hajlamosabbak drágán dolgoztatni.
Jellemző a tavalyi évre, hogy még a leggyöngébben teljesítő Cseppkő pénztár is 6,5 százalékos nettó hozamot teljesített, ami az éves átlagos, 3,5 százalékos inflációhoz képest még mindig tisztes reálhozamot jelent, nem beszélve a listán feljebb elhelyezkedő kasszákról.
Kullognak a nagy nevek
Nem ennyire megnyugtató a helyzet az elmúlt öt év távlatában, amikor is éves szinten átlagosan 5,22 százalékos inflációs rátához kell viszonyítani a pénztári hozamokat. Jóllehet az elmúlt néhány év jóvoltából még így is mindenhol pozitív reálhozammal büszkélkedhetnek az önkéntes pénztárak (vagy pénztári ágak), ennek mértéke a legkevésbé sikeres intézményeknél alig egy százalékosra csökken.
Ráadásul a skála alsó tízes blokkjában meglepően sok ismert nagy pénztár nevével találkozhatunk: a Winterthur Csoport, a Budapest Bank, az Aegon vagy a Generali biztosítók önkéntes pénztáraival, amelyek mindössze 6,5-8 százalékos éves átlagos hozamot értek el 2001 és 2005 között.
Az ez idő alatt leghatékonyabban tevékenykedő nyugdíjkasszák ugyanakkor 10-12 százalékos éves megtérüléssel büszkélkedhettek. Az abszolút listavezető az Artisjus munkavállalói önkéntes pénztára, amely ugyanúgy vezeti az ötéves rangsort, mint a tavalyi bruttó és a tavalyi nettó hozamverseny éremtáblázatát is. A tavalyi élmezőnyből egyébként többen az ötéves toplistán is előkelő helyen vannak (a Bábolna, a Lilly, a Dunastyr vagy a Tempo), ami az élmezőny beállására enged következtetni.
