Felállva tapsolt a közönség Mihail Gorbacsovnak, amikor tavaly áprilisban megjelent egy bostoni hotel báltermének pódiumán. Pedig a volt szovjet államfő egyáltalán nem azért érkezett, hogy a peresztrojkáról vagy Vlagyimir Putyinról adjon elő. Ehelyett a Massachusetts Software Council ülésén inkább az orosz programozók világszínvonalú tudásáról beszélt, és arra biztatta a megjelent 700 vállalatvezetőt, hogy szerződjenek orosz cégekkel szoftverfejlesztési projektekre. A legendás államférfi ilyesfajta üzleti szerepvállalása is világosan mutatja, mekkora tétje van manapság a globális outsourcingnak. Nem véletlen, hogy Argentínától Vietnamig számos fejlődő ország tülekszik az amerikai, nyugat-európai és japán társaságok szolgáltatási munkáinak elnyeréséért.
A példakép India, amely tavaly 22 milliárd dollár bevételre tett szert a multik részére végzett ügyfélszolgálati, számítógépes hálózatkezelési, számlafeldolgozási és programozási feladatok ellátásából. Látva az outsourcingnak az indiai gazdaságban jelentkező hatásait – mindenekelőtt azt, hogy az utóbbi tíz évben több mint 1,3 millió új munkahely keletkezett -, más fejlődő országok is akarnak maguknak egy szeletet a tortából.
ÁTRENDEZŐDÉS. A tőkeintenzív feldolgozóipar gyártólétesítményeihez képest a szolgáltatási bázisok olcsón kialakíthatók, és ugyanakkora befektetés révén akár százszor annyi munkahely is teremthető, mint az iparban. Emellett a szektor robbanásszerűen bővül. A Gartner piackutató cég becslése szerint a globális informatikai és adatfeldolgozási outsourcing értéke tavaly 34 milliárd dollár volt, ám ez az összeg már 2007-re megduplázódhat. India mintegy kétharmados részesedése a globális outsourcing-piacból várhatóan csökkenni fog – nem utolsósorban azért, mert az ottani siker a bérek meredek emelkedésével jár -, ez pedig javítja más országok esélyeit, amelyeknek a Gartner szerint 2007-ben együttesen 30 milliárd dollár bevételük származik majd a kihelyezett szolgáltatásokból.
A globális outsourcing-verseny mezőnyének egyik részét azok a nagy fejlődő országok alkotják, amelyek alacsony béreket és bőséges munkaerőt kínálnak. Ezt a csoportot Kína uralja, hála óriási humánerőforrásának és feldolgozóipari vonzerejének. Kína ugyanakkor jól áll a más termékekbe beépülő szoftverek fejlesztésében is, és így egyre inkább konkurenciát jelent Indiának az informatikai és az üzleti szolgáltatások terén. Oroszország, Brazília és Mexikó szintén feljövőben van, miután a költségek és a szaktudás szempontjából lényegében egy szinten állnak Indiával, ráadásul földrajzilag is közelebb vannak az amerikai és a nyugat-európai piacokhoz. A másik oldalon olyan kis országok is nyomulnak, mint Nicaragua, Botswana és Sri Lanka. A megbízások elnyerése végett delegációkat küldenek az outsourcinggal foglalkozó expókra, támogatják a szakképzést és az irodaparkok létesítését, valamint adókedvezményeket is kínálnak.
A gazdasági és társadalmi haszon messze túlterjed a közvetlen állásteremtésen. Az indiai Nasscom szoftveripari szövetség szerint minden egyes informatikai munkahely közvetett módon eltart hét másik embert is a portásoktól a biztonsági őrökig. „Mindenki be akar szállni a játszmába, mert az outsourcingot kedvező gazdaságfejlesztési modellnek tekintik” – mondja Szunil Mehta, a Nasscom alelnöke. A verseny gyakran arra kényszeríti az országokat, hogy javítsák mind távközlési és közlekedési infrastruktúrájukat, mind a jogszabályi környezetet, még akkor is, ha ez csak hosszú távon térül meg. A jól fizető szolgáltatási állásokkal erősödik a képzett munkaerő iránti igény, ami késztetést ad az iskolák és az oktatás fejlesztésére. „A magas szintű szaktudás pedig begyűrűzik a gazdaság egészébe” – mutat rá Diane Farrell, a McKinsey Global Institute igazgatója.
SZAKOSODNAK. Persze a sikernek nincs egységes receptje. Kris Wadia, az Accenture tanácsadó cég londoni partnere arra hívja föl a figyelmet, hogy a versenybe újonnan belépő országoknak, mivel méretben és tapasztalatban elmaradnak India mögött, határozottan meg kell különböztetniük magukat tőle, ha megbízásokhoz akarnak jutni. Egyiptom az európai nyelvű ügyfélszolgálatok specialistájaként igyekszik eladni magát. Szingapúr és Dubai a biztonságot és az erős jogrendszert hangsúlyozva olyan szolgáltatásokra pályázik, amelyeknél kiemelten fontos az üzleti folytonosság és a kockázatmérséklés. A közép- és dél-amerikai országok pedig az Egyesült Államok spanyol ajkú lakosságának ügyfélszolgálatát vennék át amerikai cégektől.
Az új szereplők számára előny az is, hogy a vállalatok körében egyre erősebb a földrajzi diverzifikáció igénye. Az amerikai társaságok számára így főként Latin-Amerika, míg a nyugat-európaiak számára Közép- és Kelet-Európa, a Közel-Kelet és Afrika jön szóba. Oroszország szintén ki tudja használni földrajzi helyzetét, de erős műszaki kultúráját is, amely a hidegháborús időkből gyökereztethető, s amelyre alapozva a szoftverfejlesztésben akar előretörni.
A legmeglepőbb fejlemény manapság talán az, hogy Afrika is egyre nagyobb szerepet játszik az outsourcingban. Az éllovas Dél-Afrika után – ahol már félezernél több angol, holland és más nyelvű ügyfélszolgálat dolgozik olyan vállalatoknak, mint a Lufthansa vagy a General Electric – a kontinens más országai is igyekeznek élni a lehetőségekkel. A kairói Xceed Contact Center a Microsoft, a General Motors, az Oracle és a Carrefour számára lát el ügyfélszolgálati teendőket arabul és európai nyelveken. A legújabb reménység pedig Botswana, amely lakosságának széles körű angolnyelvtudásával, kedvező hitelkockázati besorolásával, adókedvezményekkel és képzési támogatással csábítja az ügyfélszolgálatukat kihelyezni kívánó társaságokat.
