Az alábbi cikk a február 16-ai Figyelőben megjelent írás kiegészített változata, plusz ábrákkal.
A két nagy párt – a Magyar Szocialista Párt és a Fidesz – Magyar Polgári Szövetség – által uralt kétpólusú, oligopolisztikus szerkezetű pártrendszer alakult ki az utóbbi években Magyarországon. A 2002-es választásokat követően tovább folytatódott a koncentrálódás, a választási lehetőség két domináns politikai blokkra szűkült. E kvázi kétpártrendszert a rendszerváltás hajnalán meghozott szabályok – a parlamentbe kerüléshez szükséges 5 százalékos szavazatarány és a konstruktív bizalmatlansági indítvány intézménye – segítettek létrehozni, azóta pedig egyebek mellett a „politikai márkahűség” tartja életben – írja a Tárki vezérigazgatója a Figyelő legújabb számában.
Az egyes társadalmi státuscsoportok választási részvétele és gazdaságpolitikai attitűdjei
Az utóbbi időszakban a szavazók egyre markánsabban azonosították magukat a két nagy párttal. Az elmúlt nyolc év folyamán, 1998 és 2006 között mind a Fidesz, mind az MSZP szavazói egyre távolodtak egymástól a bal/jobb skálán. Ebből következik, hogy a választási ciklus során a két nagyobb politikai blokk előbb saját térfelén igyekezett a hátországát biztosítani, majd a választások előtti kampányban a politikai középen (az úgynevezett medián szavazón) átnyúlva próbál meg többséget szerezni. Sikerre véleményünk szerint az számíthat, aki a számára kedvező kérdések napirenden tartásával át-átmerészkedik a másik térfelére, valamelyest módosítva a politikai teret.Két szempont
Médiahatás
Valószínűsíthetjük, hogy létezik egyfajta médiahatás is: a nagyobb pártok képviselőit többször és több kérdésben halljuk megnyilatkozni, így róluk könnyebb véleményt formálni, a politikailag kevésbé aktívak meg nem igazán rendelkeznek kész válasszal az adott gazdaságfilozófiai problémákat illetően.
A Tárki a politikai preferenciák és a gazdasági attitűdök közötti kapcsolatot vizsgálta. Két fontos gazdaságfilozófiai gyűjtőfogalommal leírható választói szempontot emeltünk ki: a szocializmus éveiben erősen meggyökeresedett paternalista és a globalizáció körülményei között teret nyerő protekcionista igényeket (a módszertant lásd a cikk alján).
Nagyobb állami beavatkozást akar a jobboldali szemléletű
Nyugdíjak
Paternalizmus-ügyben már aligha lehetne magasabbra emelni a téteket. A Fidesz 1993-ban indult mélyrepülése még azzal indult, hogy nem szavazták meg az akkor szintén ellenzéki szocialistáknak az akkori MDF kormányra egy százalékot ráígérő nyugdíjemelési javaslatát, majd 2002-es választási bukásuk egyik oka volt az, hogy nem tudtak mit kezdeni a még szintén ellenzéki szocialisták 13. havi nyugdíjötletével (és 19 ezer forintos ajándék-javaslatával). Most láthatóan nem akarják a véletlenre bízni, és ők jöttek elő extrémitással: a 14. havi nyugdíj javaslatával.
Aktív államot!
Saját pozíció és pártok átlagértéke
Ezzel szemben a protekcionista ígéretekre a lakosság továbbra is vevőnek tűnik. A választók baloldalon, középen és jobboldalt egyaránt erőteljesebb védelmet szeretnének a hazai vállalkozásoknak, mint amekkora mértékű belső piacvédelmet értékelésük szerint az egyes pártok kínálnak számukra. Az összes megkérdezett csaknem 60 százaléka érezte magát közelebb állónak ahhoz az állásponthoz, hogy az államnak aktívan kell támogatnia a hazai termelést, hogy az versenyképes legyen a külföldi vállalatokkal szemben. Ebben a metszetben a politikai térfél mindkét oldalán a Fidesz van közelebb az állampolgárok véleményének átlagértékeihez. A választók szerint tehát a kormánypártok nem eléggé védik meg a magyar gazdaságot a globalizációs hatásoktól. A pártot még nem választók is a Fideszt látják magukhoz legközelebb állónak, és az SZDSZ-t a legtávolabbinak.
A két nagy párt szavazóinak stilizált elosztása 1998
A lakosság részéről a politikai elittől elvárt protekcionizmus és paternalizmus nem mindig mozog együtt, de a népesség mintegy egyötöde egyszerre szeretne nagyobb védelmet a termelésnek a külföldiekkel szemben és az egyénnek a piaccal szemben. Ebből az következik, hogy a választási versenyt – ha csak e két dimenzióban mérlegelnének az állampolgárok – az nyerné, aki nagyobb védelmet ígérne a külföld és a szabad versenyes kapitalizmus ellenében is. A teljesen szabad, állami beavatkozás nélküli piacgazdaság támogatottsága a lakosság körében mindössze 7 százalékos.
A két nagy párt szavazóinak stilizált elosztása 2006
A választópolgárokat öt hierarchikus, a jómódúaktól a középosztályokon át a szegényekig tartó csoportba sorolhatjuk. A hozzájuk tartozó népességarányokból és szavazási hajlandóságokból könnyen kiszámolható, hogy mintegy 60 százalékos részvétel mellett is számosan járulnak az urnákhoz olyan alacsony státusú társadalmi csoportok, amelyek érdekeltek az állami újraelosztásban és minden okuk megvan arra, hogy fő szempontnak a paternalista és protekcionista ígéreteket mérlegeljék. Ha pedig a választási részvétel ennél magasabb lesz, éppen az ő köreikben vannak a legnagyobb tartalékok. Miközben tehát a gazdasági racionalitás érvényesülése szempontjából nem sok jóra számíthatunk az elkövetkező időszakban, a politikai elit túlnyomó többsége valós lakossági igényeket igyekszik meglovagolni.
Felmérési fogalomtár
PATERNALISTÁK KONTRA INDIVIDUALISTÁK. Paternalistának nevezzük azt, aki teljesen vagy csaknem teljesen egyetért azzal, hogy „az államnak nagyobb felelősséget kell vállalnia az emberekről való gondoskodásban”. A paternalista ellentéte az individualista vagy liberális, aki szerint „az embereknek maguknak kell vállalniuk a felelősséget sorsuk alakulásáért”.
PROTEKCIONISTÁK KONTRA SZABADVERSENYESEK. Protekcionistának azt tartjuk, aki szerint „az államnak aktívan támogatnia kell a hazai termelést, hogy az versenyképes legyen a külföldi vállalatokkal szemben”. A protekcionizmust elutasítók a szabad verseny hívei, mivel ők azt gondolják, hogy „a versenyképesség megteremtése a piac szereplőinek, az egyes vállalkozásoknak a feladata”.
ATTITŰD-VIZSGÁLAT. Ha a válaszadó egy 1-től 11-ig tartó skálán helyezi el előbb magát, majd a parlamenti pártokat, akkor módunk nyílhat a választópolgárok és pártok attitűdjeinek számszerűsítésére.
A MINTA. A Tárki a fenti gazdasági attitűdöket számszerűsítendő, 2006 januárjában 1000 főt kérdezett meg személyesen. A lakossági minta a 18 év feletti magyar népességet reprezentálja kor, nem és településtípus szerint. A lakossági minta statisztikai hibája plusz-mínusz 3,1 százalék, vagyis az eredmény ennyit torzíthat ahhoz képest, mintha minden 18 év feletti állampolgárt megkérdeztünk volna.
