Ma a legfontosabb szabály az Európai Unióban áfaügyben az, hogy tulajdonképpen nincs szabály. Se szeri, se száma a kivételeknek. A kusza rendszerben az egyetlen fix pont – legalábbis amelyben a mindenféle adóharmonizálással szemben rendkívül tartózkodó tagállamok az idők folyamán meg tudtak állapodni -, hogy a normál áfakulcs nem lehet alacsonyabb 15 százaléknál. A „minimum áfa” rögzítését a józan ész diktálta, hiszen a túlzottan nagy különbségek torzulásokat okoznának a belső piac működésében. Ám ez az éremnek csak az egyik oldala.
Ablaktisztító munkában. A rögzítőkötél mellett a csökkentett áfa is őt védi.
A másik, hogy az áfairányelvhez csatolt egyik melléklet az élelmiszerektől kezdve a vízszolgáltatáson át a könyvekig összesen 17 olyan áru- és szolgáltatástípust sorol fel, amelyeknél a tagállamok csökkentett – vagyis a 15 százalékosnál alacsonyabb – kulcsot írhatnak elő. És ez még messze nem minden: több régi tagállam – így Nagy-Britannia, Írország és Luxemburg – a szóban forgó mellékletben nem szereplő bizonyos termékekre (például a gyermekruházatra) is kiharcolta, hogy kedvezményes általános forgalmi adót alkalmazhasson.
IDŐLEGESEN. A csatlakozási szerződés a tíz új tagállamnak is engedélyez kivételeket, viszont a régiektől eltérően csak meghatározott ideig. A tizeknek adott átmeneti időszakok 2007 és 2010 között járnak le. Magyarország például 2007 végéig alkalmazhat kedvezményes kulcsot a távfűtésre, a közétkeztetésre és egyes olyan fűtőanyagokra, mint a szén és a koksz. Kedvező pillanatnak tűnt a régi és az új tagállamok között fennálló aszimmetrikus helyzet felszámolására, hogy a múlt év végén elvileg lejárt egy másik, kizárólag az EU-15-öket érintő kedvezmény, amely ugyancsak lehetőséget biztosít arra, hogy a 15 százalékosnál alacsonyabb adókulcsot vessenek ki az úgynevezett munkaigényes – és jellemzően csak a helyi piacon megjelenő – szolgáltatásokra (kerékpár- és cipőjavítás, magánlakások felújítása, ablaktisztítás, fodrászat). Ezt a könnyítést munkahelyteremtés céljából kínálták fel, mégpedig próba jelleggel, s noha az ötlet nem igazán vált be, a rendszert bevezető kilenc ország az elmúlt időszakban – a kisiparosok megkímélése érekében – mégis a kedvezményes áfa fenntartása mellett kardoskodott.
Az Európai Bizottság és az egymást követő soros EU-elnökségek egyrészt a munkaigényes szolgáltatásokra vonatkozó átmeneti mentesség véglegesítésében és mind a 25 tagországra történő kiterjesztésében, másrészt az új tagállamoknak adott átmeneti könnyítések 2015-ig való meghosszabbításában látták a megoldást. Az adóbevételeit féltő Németország azonban 2005-ben blokkolta a megállapodást, aminek az lett a következménye, hogy január elseje óta a kilenc érintett tagország a határidő lejárta miatt törvénytelenül tartotta fenn a munkaigényes szolgáltatások kedvezményes áfáját.
Magyar kedvezmények
Eddig három területen, 2007 végéig volt lehető-ségünk a 15 százalékos minimumnál alacsonyabb fakulcsra. Ezt most további öt szolgáltatással egészítették ki:
2007 végéig
• Távfűtés és meleg-víz-szolgáltatás*
• Közétkeztetési szolgáltatás és annak keretében felszolgált élelmiszerek
• Fűtőanyagok (szén, brikett és koksz)
2010 végéig
• Kerékpárjavítás
• Cipőjavítás
• Magánlakások felújítása
• Ablaktisztítás
• Fodrászat
Tény, a megyegyezést „nem adták ingyen”. Ciprus és Csehország is sokáig vonakodott, ők azonban idővel beálltak a sorba, Lengyelország viszont nem. Varsó lényegében a csatlakozási szerződés újratárgyalására próbálta meg felhasználni az áfavitát. Csupán akkor adta be a derekát, amikor hosszas rábeszélésre belátta, hogy makacskodásával csak magát bünteti – a brit Financial Times már arról írt, hogy ha Lengyelország sokáig köti az ebet a karóhoz, Brüsszel akár úgy is dönthet, hogy befagyasztja a régi tagországok munkaerőpiacának a tízek munkavállalói előtti megnyitását -, no meg azt a kilenc másik országot, amely ellen adómegállapodás hiányában a bizottságnak szabálysértési eljárást kellett volna indítania.