Monetáris road show
A monetáris politika szempontjából az év egyik kuriózumát Járai Zsigmond jegybankelnök megszaporodott vidéki előadásai jelentették. Járai ugyanis e roadshow-kra tartogatta a magyar gazdaság és az államháztartás helyzetére vonatkozó legszigorúbb kritikáit. A Heves Megyei Kereskedelmi és Iparkamara egy gazdasági fórumán úgy nyilatkozott: az ikerdeficit miatt a magyar a világ egyik legsebezhetőbb gazdasága, ami gazdasági káoszhoz vezethet (a nyilatkozat azonnali reakcióra késztette Gyurcsány Ferenc miniszterelnököt is, aki „szomorúnak és szokatlannak” nevezte, hogy Járai „rossz hírét kelti” kelti a gazdaságnak).
Az jegybanki vezetők több más kijelentésükkel is sokkolták a kormányt: Hamecz István ügyvezető igazgató három hónapon belül bekövetkező súlyos pénzügyi válságról vizionált egy befektetési banki összefoglaló szerint. Igaz, Járai néhány napra rá közölte, hogy „nincs pénzügyi válságra utaló információnk”. Emlékezetes volt még a jegybankelnök egy rádióműsorban adott nyilatkozata is, melyben mintegy negyvenmilliárd euróra tette az államadósság mértékét, miközben az valójában bruttó 16,1, illetve nettó 1,4 milliárd eurót tesz ki.
Összehasonlítva a forint elleni támadásokkal és radikális kamatemeléssel tarkított 2003-mal, valamint a jegybank és a kormány vitájának eldurvulásával nehezített 2004-gyel, a monetáris és az árfolyam-politika szempontjából relatíve nyugodt volt az idei év.
Az alábbiakban tematikusan csoportosítva adjuk közzé a 2005-ös év – makrogazdasági politikája szempontjából – fontosabb eseményeit.
A Monetáris Tanács bővítése
A jegybank és a kormánypártok, valamint ezen belül külön az MSZP-frakció közötti viszony 2004 második felére teljesen elmérgesedett. A szocialista képviselők szerint az MNB vezetése a magasan tartott kamatokkal a gazdaság és a megnövekedett kamatteher eszközével a kormány kiéheztetésére játszott. Ennek a hangulatnak a szabályozási leképeződése volt az Országgyűlésen tavaly ősszel végigvitt jegybanktörvény-módosítás. Bár Mádl Ferenc akkori köztársasági elnök megfontolásra visszaküldte a javaslatot, másodszorra már aláírta, így Gyurcsány Ferenc miniszterelnök számára is megnyílt a lehetőség, hogy új tagokat jelöljön a Monetáris Tanácsba (MT).
A miniszterelnök január végén nevezte meg MT-jelöltjeit: Bánfi Tamást, Bihari Pétert, Csáki Csabát és Neményi Juditot. A jelöltek március elsejétől álltak munkába 6 évre szóló megbízatással, akikkel együtt immár 13 fősre nőtt a grémium létszáma. A nem kifejezetten monetáris politikai héjaként elkönyvelt tagokkal a piaci várakozások szerint fel kellett pörögnie a kamatcsökkentés ütemének, és az elemzők nem is csalatkoztak e prognózisukban.
Infláció és kamatpolitika
A tanácsbővítés következménye volt, hogy 2005-ben is folytatódott a 2003 végén 12,5 százalékosra emelkedett jegybanki alapkamat fokozatos csökkentése. A jegybank Monetáris Tanácsa az apró lépések politikáját követve 9 alkalommal összesen 300 bázispontot vágott az alapkamaton, mely folyamat szeptember 20-án ért véget: az azóta eltelt három hónapban már nem csökkentették tovább a 6 százalékos kamatlábat. A kamatpolitika enyhítése nagyjából arányos mértékben ment végbe az első három negyedév során.
A monetáris politika mozgásterét – az MT november végi üléséről kiadott tájékoztatása szerint – a tartósan alacsony infláció és a potenciális ütem körüli gazdasági növekedés, valamint az egyensúlyi problémák állandósulása és az abból fakadó pénzügyi piaci bizonytalanság határozta meg.
A monetáris politika irányításáért felelős grémium ugyanakkor e bizonytalanságok ellenére is kedvezőnek ítélte az inflációs kilátásokat. Ezzel lényegében megismételte az év során hangoztatott álláspontját, amelyet az alapozott meg, hogy a 2004 második negyedévében még 7 százalék fölött kulminálódó éves visszatekintő fogyasztóiá-remelkedés kevesebb mint egy év alatt 4 százalék alá csökkent. Ebben bázishatások is szerepet játszottak, de a monetáris politika számára fontos jelzőszám, az idényáruktól és az üzemanyagoktól megtisztított kosarú maginfláció is történelmi mélypontra süllyedt.
A középtávú inflációs cél bevezetése
Az „árstabilitás” elérése ugyanakkor nemcsak a retorikán, de az inflációscél-követés rendszerén is változtatott: a kormány és a jegybank augusztus végi bejelentése szerint a 2007-től kezdődő időszakra középtávú inflációs célt tűznek ki, melyet a Központi Statisztikai Hivatal által közzétett fogyasztóiár-index 3 százalékos értékében határoztak meg. Az MNB monetáris politikája 2001 közepe óta az inflációscél-követés rendszerére épült, ebben az új rezsim sem hozott változást. Ugyanakkor a dezinflációs időszak elmúltával már nem tartották szükségesnek az éves szintű inflációs célkitűzést, melyet ehelyett egy „hosszabb időszakra az árstabilitásnak megfelelő szinten” rögzítettek. A változtatás előnyei között a jegybank közleménye megemlítette, hogy kiszámítható környezetet biztosít a gazdasági szereplőknek, segíti az inflációs várakozások lehorgonyzását, ezáltal pedig hozzájárul ahhoz, hogy az infláció tartósan alacsony, az árstabilitásnak megfelelő szinten maradjon. A kormánnyal kötött megállapodás szerint a 3 százalékos célértéktől ą egy százalékkal el lehet térni, míg a középtávú cél felülvizsgálatára a közös európai árfolyamrendszerbe (ERM II) történő belépéskor, de legkésőbb 2008-ban kerül sor.
A forintárfolyam
A forint euróhoz viszonyított árfolyamának alakulása 2005-ben két hullámperiódusra osztható. Tavasz közepéig folytatódott a 2004 eleje óta tartó forinterősödési trend, amelynek során 265 forintosnál is gyengébb szintekről jött fel a magyar deviza 245 forint fölé. Ekkor megfordult a szélirány, és kezdetét vette a nyár elejéig tartó gyengülés. Júniusban 255 forint környékére is felerősödött az euró, ekkor azonban egy második ciklus és egy szeptember elejéig tartó erősödési hullám indult el. A folyamat tetőpontjaként szeptemberben ismét 244 forint környékén tanyázott a magyar deviza, innen azonban kisebb megszakításokkal, egy november eleji fellángolás ellenére is több mint 10 forinttal 256 forint környékére jött vissza decemberig az euró. Az év vége ismét egy kisebb korrekciót hozott, így a közös európai fizetőeszköz 252 forint környéki árfolyammal léphet át az új évbe.
A forint hullámzó idei teljesítményére legalább annyira hatottak külső, mint belső tényezők. Szoros együttmozgást mutatott a forint kurzusa a lengyel zlotyval és más régiós valutákkal. Ennek következtében olyan, sokszor jelentős árfolyammozgásokra is sor került, amelyek éppenséggel a magyarországi munkaidőn kívül, és lényegében a hazai piaci szereplők aktív részvétele nélkül következtek be. A nagy befektetési bankok sok esetben elsősorban saját pozícióikra, és kevésbé a makrogazdasági fundamentumokra hivatkozva ajánlottak forintvételt vagy -eladást.
A forinterősödések fontos tényezője volt a feltörekvő piaci kötvények hozamprémiumának növekedése is, ez az amerikai kamatemelési hullám felpörgésével azonban fokozatosan elhalványult. A FED kamatemelési periódusának lezárását 2006 márciusára várják az elemzők, ekkorra újabb 50 bázispontos emelkedéssel elérheti a 4,75 százalékot. Az EKB ciklusa ugyanakkor csak december elején kezdődött, és az öt éve változatlan 2 százalékos kamatlábról történő elmozdulás egy olyan folyamat kezdete lehet, amely 2007-re akár 3,25 százalékra is felhajthatja az eurozóna alapkamatát. Az elvárt hozamok emelkedése a svájci jegybank szigorodó kamatpolitikáját is figyelembe véve így hosszabb távon is befolyásolhatja a forint piaci helyzetét.
A jórészt a várható eredményeket hozó magyarországi makroadat-publikációk nem borzolták igazán a piaci szereplők kedélyeit, akik idővel az eurózóna-csatlakozás körüli hercehurcára is immúnissá váltak.
Bizonytalanság az euró bevezetése körül
Az idei év monetáris politikával kapcsolatos vitáinak kedvenc gumicsontja az euróbevezetés időpontja volt. A kormány ugyanis az év jelentős részében fenntartotta korábbi vállalását a legkésőbb 2008-as ERM II-csatlakozásra és a 2010-es euróbevezetésre vonatkozóan, miközben a hazai és nemzetközi piaci vélemény egyre növekvő szkepszissel fogadta a kincstári optimizmust. Fordulópontot ebben az Eurostat autópálya-elszámolásra vonatkozó szeptemberi intelmei játszottak, melynek nyomán Gyurcsány Ferenc néhány hétig lebegtette az időpont eltolásának lehetőségét. Majd az egy héttel korábbi rádióinterjújában mondottakat megerősítve a kormányfő október 3-i parlamenti beszédében úgy fogalmazott, hogy a kormány autópályát kíván építeni, igazságosabb adó-, családtámogatási és nyugdíjrendszer kialakítására törekszik, ezekről pedig nem kíván lemondani az Európai Unió könyvelési kritikái miatt.
Ezt követően nyilatkozatháború alakult ki Gyurcsány és Joaquin Almunia, az Európai Bizottság pénzügyi biztosa között, amelyben lehetséges szankcióként még az uniós támogatások megvonása is elhangzott, amennyiben az ország nem tesz eleget az EU deficitcsökkentő ajánlásainak.
Mindeközben sorra napvilágot láttak a nemzetközi befektetési bankok és egyéb külföldi intézmények kedvezőtlen értékelései a 2010-es bevezetésre vonatkozóan. A JP Morgan novemberben 2014-es eurózóna-csatlakozást várt, míg a Reuters elemzői konszenzusa leghamarabb 2012-re tette a belépést. A Fitch az államadósság december eleji leminősítése mellett szintén 2014-es csatlakozást valószínűsített.
A vitát ideiglenesen a kormány decemberben aktualizált és Brüsszelnek megküldött konvergenciajelentése zárta le, mely ismét kiáll a 2010-es euróbevezetés mellett, igaz, elismeri, hogy ennek eléréséhez a korábban tervezettnél lényegesen nagyobb költségvetési megszorításokra lesz szükség.
