Szamos László

– Karácsonyi, ajándékvásárlási lázban ég az ország. Hogy fut a szekér a Szamos Marcipánnál?

– Nagy a hajtás. Nekünk augusztustól kezdődik a karácsonyi szezon, most, a dömpingben pedig a 250 kollégám már két műszakban dolgozik, hogy legyen elég áru. Így is csak éppen, hogy elég a szaloncukor. Pilisvörösváron már két vevő hajba is kapott az egyik áruházban az utolsó három dobozért. Szóval, bár az egekbe szökött a kaliforniai mandula ára, nagyjából olyan jó évet zárunk, mint tavaly, valamivel meg is haladjuk az 1,6 milliárd forintos forgalmat.

– De nem csak édesség kell az ünnepi asztalra. Elvette a kedvét a húsfélétől a kis híján piacra került, 75 tonnányi romlott baromfi?

– Az árverseny lényege, hogy a kereskedők a nagyobb haszon érdekében a minél olcsóbban beszerezhető árut keresik. Kevésbé érdekli őket, honnan származik, pedig a vevőnek éppen az értékesebb, drágább termékben nagyobb a bizodalma. A komoly cégek – a miénk is – a nyersanyagtól a késztermékig szigorú minőségbiztosítási rendszert alkalmaznak, hogy kizárják a hibákat, garantálhassák a minőséget, aminek persze költsége, a termékben jelentkező ára van. Ami nagyon olcsó, ezért is gyanús. Bár egyre szigorúbbak a minőségi, élelmiszer-biztonsági, higiéniai ellenőrzések, sőt adóvizsgálatok, mégis a nagyobb profit érdekében egyesek, kikerülve a szabályokat, kockáztatnak. Sajnos volt is, lesz is ilyen, de a szigorú fellépéssel, büntetéssel, elrettentéssel csökkenthető a számuk.

– Még a hungarikumok sincsenek biztonságban. Ahogy a Tokajit az olasz Tokai, a Picket most az osztrák téliszalámi fojtogatja. A Szamosnak nincsenek alteregói?

– Hihetetlen kárt okoznak a márkahamisítók az eredetinél rosszabb minőségű, és persze olcsóbb termékekkel, mert a vevő ezt választja. Megveszi, és csalódik benne, de a csalódás után legközelebb már az eredeti terméket sem keresi, mert tart tőle. A Szamos Marcipánnak is volt hasonló esete. Az egyik konkurens a mi csomagolásunkban árulta a gyengébb minőségű áruját. Megkértük, hogy hagyja abba, mire azzal válaszolt, hogy nem tudott róla. Az egyik dolgozója „véletlenül” csomagolta a Szamos Marcipán emblémás celofánjába az ő termékét… Minél értékesebb a márka, annál fenyegetettebb.

– A legbecsesebb márka sem védett azonban a nagy élelmiszerláncokban a beszerzési ár alatti értékesítéstől. Az új kereskedelmi törvény javítja e tekintetben a beszállítók helyzetét?

– Ez majd a gyakorlatban dől el. Szerintem az akkora társaságoknak, mint a miénk, az egyetlen lehetősége a beszerzési ár alatti értékesítéssel, a láncok erőszakos fellépésével szemben az erős márka, amely igazi érték. A Bonbon Hemingway nyolc évvel ezelőtt saját márkaneve alatt akarta forgalmazni a Szamos Marcipánt, de nem engedtük. Nagy áldozatnak tűnt akkor, de az idő minket igazol: az ajánlattevő eltűnt, a Szamos Marcipán virágzik.

– Az unió cukorreformra készül, sok gyár zár majd be. Lehet-e majd nádcukorból marcipánt készíteni?

– Azért azt nem hinném, hogy ennyire tragikus lenne a helyzet, de tény, hogy végre árverseny lesz a cukorpiacon. Megszűnik a nagy multinacionális cégek teljhatalma, ami jót tesz majd a piacnak, a felhasználóknak. Egyébiránt nádcukorból is lehet marcipánt készíteni, már kipróbáltuk.

– Az édességgel a nehéz sorsúaknak is kicsit kevésbé keserű az ünnep. A Szamos Marcipán nagy adományozó. Ez is része a marketingnek, az imázsépítésnek?

– Nem erről van szó. Ha megkeresnek minket a – daganatos, szívbeteg, hátrányos helyzetű – gyerekeknek, vagy a gyermekmentőknek gyűjtők, szerintem lelkiismereti kérdés, hogy ha tudunk, segítsünk. Még ha egyenként nem is nagy összegekkel, de lehetőleg sokaknak. Maga nem így tenne?