– Azt mondják, szinte bibliája ez a könyv. Miért?
– Mert minden egyes nap, reggel és este segítségemre van.
– Mallász Gitta könyve négy fiatal története a második világháború idején. Együtt vészelik át a borzalmakat, és tartják egymásban a lelket. Beszélgetéseikből készült ez a könyv. Ezt az időszakot számtalan könyv dolgozta fel, miért épp ez áll Önhöz a legközelebb?
– Mert a szereplői a szörnyűségek ellenére meg tudták őrizni a boldogság utáni vágyukat. Felfogták, hogy a velük történteket csak úgy tudják feldolgozni, ha beépítik az életükbe, és ezzel együtt lépnek tovább. Az Angyal válaszol külön ajándéka, hogy úgy tárja elénk a sötétséget, hogy közben végig mutatja a fényt az alagút végén. Az a rendkívüli ebben a könyvben, hogy a háború borzalmai között is örömtörténet tudott maradni. Még úgy is, hogy hárman meghalnak a koncentrációs táborokban.
– Egy 3 és egy 10 éves gyermeke van. Ha nagyobbak lesznek, megmutatná nekik a könyvet?
– Ha máshogy nem, a történelmen keresztül mindenképpen megismerhetik ezt a történetet. Nem gondolom, hogy a neveléssel kötelezni kell őket bármire, de a lehetőség ott lesz előttük, hogy elolvassák a könyvet is. De a legjobb nevelés az öröm, és ha ezt át tudja adni egy szülő, az éppen elég felkészítés az emberi létezésre. Márpedig ez a könyv erre tanít.
– Barátja kedvéért érkezett Magyarországra, hogy ezt a könyvet népszerűsítse, de Önt elsősorban filmszerepei révén ismeri a magyar közönség. Híres arról, hogy csak minőségi munkát vállal, és akár vissza is utasít olyan szerepeket, melyeket nem tart elég nívósnak. Mi lesz a következő munkája?
– Nem tudom, de nyolcat már visszautasítottam…
– Néhány héttel Ön előtt járt Magyarországon Joanne Harris, a Csokoládé című világhírű regény szerzője. A történet filmváltozatában Ön játszotta a főszerepet. Találkoztak valaha?
– A film forgatása előtt néhány napot dolgoztunk együtt a forgatókönyvön. Elmentem Joanne yorkshire-i házába is, és megtisztelt azzal, hogy a lánya szobáját adta nekem. Egy napra élesen emlékszem: munka közben kinéztünk az ablakon és egy dupla szivárványt láttunk az égen. Soha nem láttam még ilyet azelőtt. Csodás élmény volt.
– Nyakunkon a karácsony. Van valami különleges hagyománya? Hogyan ünnepel?
– Ez egy nehéz ügy a számomra. A gyerekeim hatalmas bőséget látnak a világban maguk körül, és értelemszerűen ezt várják a karácsonytól is. Szívem szerint csak azt az örömöt adnám át nekik, amiről épp a könyv kapcsán beszéltem, de sajnos azt nem lehet becsomagolni. Ehelyett a franciákra oly jellemző libamájjal esszük tele magunkat minden évben. Pedig érzem, valahogy másképpen kellene.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
