Bank és áruház egyben
Az első magyar királyi zálogházat – a BÁV jogelődjét – Mária Terézia alapította Pozsonyban, 1773-ban. A deklarált cél az volt, hogy a zálogház segítségével letörjék az uzsorakamatot, és a szegényebb rétegeket hitelhez juttassák. A zálogházak nagy értékű tárgyak, arany-, ezüst-ékszerek, dísztárgyak, evőeszközök, drágakövek, elsősorban gyémánt elzálogosítására és értékesítésére specializálódtak. Egyszerre működnek bankként és áruházként: a zaciba adott tárgyért cserébe az ügyfél hitelt kap, majd, ha adósságát nem tudja fizetni, akkor értékesítik a zálogtárgyat.
Néhány éve a zálogfedezetként elfogadott tárgyak köre új elemmel, a személygépkocsival bővült. A zálogházak egy meghatározott érték (általában több százezer forint) feletti autóra, és többnyire rövidebb lejáratra folyósítanak hitelt. Ez a tranzakció viszont, ellentétben a kisebb értékű zálogszerző-désekkel, nem anonim.
Felügyelet alatt
A zálogházak pénzügyi vállalkozások, s mint ilyenek, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének ellenőrzése alá tartoznak. Mint megtudtuk: a zálogházakkal szemben csak alkalmanként emelnek panaszt a fogyasztók, és elmarasztaló határozat is legutóbb egy éve született.
Tipizálni valószínűleg fölösleges és nehéz is, hiszen a zálogházak szükség esetén mindenkit vonzanak: közismert emberek, vállalkozók, nagycsaládosok és bérből, fizetésből élők térnek be hozzájuk. Bár az ügyfélkör vegyes, a többség az átmeneti pénzzavarral küszködő bérből, fizetésből élők közül kerül ki – fogalmazott kérdésünkre Huber Györgyi, a Sasfiók zálogházat működtető Pignusz Kft. ügyvezetője.
Gyorssegély inkognitóban
A zálogházak többnyire húszezer forintos hiteleket nyújtanak, de előfordul az is, hogy valaki kifejezetten üzleti megfontolásból zálogosítja el nagy értékű ékszerét, például egy briliánst – mondják a bizniszből élők. Az elzálogosítani kívánt tárgy értékét minden esetben becsüs állapítja meg, a hitel a becsült érték 50-80 százalékát érheti el. A tranzakció gyors és – ez népszerűségének egyik oka – teljesen anonim, még személyi igazolványra sincs szükség, és a hitelhez perceken belül hozzájut az ember.
A zálogházak jellemzően három-hat hónapra adnak hitelt, de a szakemberek szerint a három hónapos futamidő a legkedveltebb. Ezután még rendelkezésre áll egy hónap türelmi idő, mialatt az ügyfélnek lehetősége van a hitel visszafizetésére és a tárgy kiváltására – a normál kamatot meghaladó késedelmi kamat megfizetése ellenében. Az elzálogosított értéktárgy a megadott időn belül természetesen bármikor visszaváltható, ezt megkönnyítendő a zálogház napi kamatot számol. A kamat megállapítása a zálogház jogkörébe tartozik, így széles szórással lehet találkozni.
Nem olcsó
Egy átlagos zálogház 0,07 százalék körüli napi kamattal dolgozik (ez éves szinten közel 26 százaléknak felel meg), miáltal eleve nem tartozik a legkedvezőbb hiteltípusok közé. A gyorssegélynek tehát ára van, különösen, ha a kezelési költséget is figyelembe vesszük, ami a zálogtárgy értékének függvényében általában hat és tíz százalék között mozog.
„Ez egy drága szolgáltatás” – ismerte be kérdésünkre az egyik legnagyobb zálogház igazgatója, mondván, hogy drága és munkaigényes üzletről van szó. A tevékenység nem elektronikus, készpénzzel dolgoznak, a pénzt szállítani, tárolni kell, az értéktárgyakat megfelelő biztonsággal, széfekben kell őrizni. Az egységnyi hitelfelvétel ráadásul alacsony, ügyfelenként átlagosan néhány tízezer forintos tételekről beszélhetünk – magyarázta a szakember.
Mikrovállalkozástól a nagyvállalatig
Ezzel együtt a jelek szerint jó üzlet zálogházat üzemeltetni – akár mikro- vagy családi vállalkozásról, akár több fiókkal rendelkező nagyvállalatról legyen szó. Bár számuk folyamatosan változik, becslések szerint ma hazánkban száznál több cég foglalkozik záloghitelezéssel. A fiókok száma meghaladja a háromszázat, éves forgalmuk pedig az ötvenmilliárd forintot. A zálogházak területi eloszlása nagyjából egyenletes, Budapesten hetvenegy fiók dolgozik. Az ország legnagyobb és legpatinásabb záloghitelezője a BÁV Bizományi Kereskedőház és Záloghitel (BÁV) Rt. országszerte ötvenöt fiókkal (ebből huszonhattal a fővárosban) és durván 45 százalékos piaci részesedéssel rendelkezik.
A fiókhálózatot működtető nagy cégek főleg a nagyobb városokra koncentrálnak, a magasabb költségek miatt csak a harmincöt-negyvenezer feletti lélekszámú településeken tudják produkálni az elvárt profitot. A kisvállalkozások viszont már tizenötezres településeken is rentábilisan működnek. Ebben az üzletágban is terjed a franchise-rendszer: a nagyobb vállalatok vállalkozótársi együttműködés keretében, vagyis ügynöki rendszerben tevékenykednek, amikor is a nagyvállalatok adják a dizájnt, a know how-t, a beruházási metodikát, a tanácsokat, a vállalkozó pedig a saját tőkéjét, üzlethelyiségét.
A verseny viszont erős. Csótainé Szuhi Dóra elmondása szerint emiatt már-már olyan magas áron kénytelenek zálogba venni a tárgyakat, amely a valós értéküket súrolja, vagy esetenként meg is haladja. A zálogházak nyereségessége ezáltal nagyban függ attól, hogy az eladósodott ügyfelek milyen arányban tudják visszafizetni a hitelüket. „Akkor járunk jól, ha visszaváltják a tárgyakat” – hangsúlyozta a zálogházat családi vállalkozás formájában működtető üzletasszony. Mivel azonban a zaciba adott értéktárgyak érzelmi értékkel is bírnak tulajdonosuk számára, a tapasztalatok szerint mindent el is követnek, hogy visszaváltsák azokat.
