Ne rohanjunk az eurózónába, mert az a magyar gazdaság mostani fejlettségi szintjén jelentős növekedési áldozatokkal járhat – figyelmeztetett Surányi György, korábbi jegybankelnök. Surányi, a CIB Bankcsoport elnöke, a Banca Intesa kelet-közép-európai régiójának vezetője csütörtökön az Amerikai Kereskedelmi Kamara rendezvényén szólalt fel.
Surányi szerint Magyarországnak minél előbb rendbe kell tennie az államháztartását, csökkentenie kell az államháztartási deficitet, a folyó fizetési mérleg hiányát, mert a jelentős ikerdeficit hosszabb távon negatívan hat az ország növekedési kilátásaira, rontja Magyarország befektetői megítélését. Mindezt az euró bevezetésére felkészülés nélkül is meg kellene tenni.
Nem egészséges az inflációcsökkenés
Szerinte 1995-2000 között a főbb vonásokat tekintve az erőteljes gazdasági növekedés, a csökkenő munkanélküliségi ráta, valamint az államháztartás és különösen a központi költségvetés javuló pozíciója mellett a mérséklődő pénzromlási ütem jellemezte az országot. Ezzel szemben 2000-től napjainkig változott a trend: az előzőeknél nagyobb költségvetési deficit enyhén növekvő munkanélküliségi rátával társult, és az előző öt évhez képest lassuló gazdasági bővülés volt tapasztalható.
Az elmúlt öt év során csupán a mérséklődő infláció mondható tartósan pozitívnak – mondta Surányi. A volt jegybankelnök csak azt a csökkenő inflációt tartja egészségesnek, amely mögött kellően stabil, egészséges gazdasági háttér, jónak mondható makrogazdasági fundamentumok állnak, ez azonban nem mondható el a mostani csökkenő infláció mögötti gazdasági teljesítményről.
Van élet az eurón kívül?
Surányi előadásában a nyugat-európai példákat is áttekintve feltette a kérdést: van-e élet az euróklubon kívül? Miközben Dánia, Svédország a gazdasági mutatóit, teljesítményét tekintve csatlakozni tudna az euróövezethez, a két ország kívül maradt, de gazdasági növekedési rátája, illetve folyó fizetési mérlegének számai, államháztartási pozíciója jóval kedvezőbbek, mint az egyébként eurózónát alapító Németország hasonló mutatói.
A csatlakozó országok számára az euró bevezetése jól felfogott érdek, azonban megítélése szerint nem a nominális konvergenciára, vagyis a maastrichti előfeltételek számainak mielőbbi teljesítésére kell a hangsúlyt helyezni, hanem a reálkonvergencia megvalósítása, a gazdasági fejlettség növelése kell, hogy a fókuszba kerüljön.
Nem kell sietni
Szerinte tudatában kell lenni annak, hogy az euró gyors bevezetése egyáltalán nem oldja meg a csatlakozó országok problémáit. Ha ugyanis túl gyorsan, túl korán és különösen szigorú fiskális és monetáris feltételek között lép be az ország az európai monetáris unióba, az nem hoz majd gazdasági növekedési többletet, épp az ellenkezője lesz a valódi hatás.
