Tizenegy évig kísérletezett Vaszily József egri cukrász azzal, hogy a süteményekből teljesen kivonja a cukrot. Az ugyanis nemcsak édesítőszerként, de építőelemként is elengedhetetlen a hagyományos receptúrák szerint. Az 1993-tól szabadalmi oltalom alatt álló technológia komoly sikereket hozott több tucatnyi nemzetközi szakkiállításon a mesternek, az eljárást azonban máig nem sikerült hasznosítania. A magyar élelmiszeripar teljes érdektelenséggel viseltetik iránta. Viszont az időközben felnőtt vak és cukorbeteg srácnak, aki miatt annak idején Vaszily kísérletezni kezdett, ma már több százféle készítményt tud ajánlani.
Akadályozó tényezők
ELLENÉRDEKELTSÉG. A szabadalmak általában valamilyen már kialakult struktúrában követelnek helyet maguknak, így egy vagy több korábbi terméket, szolgáltatást szoríthatnak ki a piacról, ennek a konkurens gyártók érthető módon nem örülnek. Olykor a szabadalmi jogok felvásárlását épp az motiválja, hogy az új termék, szolgáltatás ne jelenhessen meg a piacon.
TŐKEHIÁNY. Sok feltalálónak már a prototípus elkészíté-séhez, vagy az eljárás részletes kidolgozásához sincs elegendő pénze. Jobb esetben a szabadalmi bejegyzést megszerzi, de a gyártást már nem tudja finanszírozni. Kockázati tőkebefektetőt találni nem könnyű. Az ilyen tárgyalásokat nehezíti, hogy a szellemi tőke értékét meghatározni nagyon nehéz. Társak bevonása egyébként is kockázatos. Könnyen „lenyúlhatják” a terméket, szolgáltatást.
INFORMÁCIÓHIÁNY. A feltalálók nem tudják, hová fordulhatnak, ha befektetőt keresnek, és a kockázatitőke-társaságoknak sem áll rendel-kezésére olyan adatbázis, amelyből válogathatnának a találmányok között.
BIZALOMHIÁNY. A lehetséges gyártók nehezen fogadják el, hogy azon a szakterületen, amihez egyébként remekül értenek, valaki korszakos újdonsággal áll elő. A feltalálók pedig azért aggályoskodnak, mert attól tartanak, hogy a partnerek kisemmizik őket.
Az elnök szerint ez az „elmaradottság” leginkább történeti okokra vezethető vissza. Egész egyszerűen nincs, vagy inkább a rendszerváltást megelőző évtizedekben kiveszett a hagyománya az innovációnak, a szellemi tőke hasznosításának. Ráadásul igen szerény az állami innovációs keret, 2004-ben a GDP 0,89 százalékát fordították kutatás-fejlesztésre. Világosan látható, hogy a kilencvenes években a szabadalmi bejelentések száma folyamatosan visszaesett. A megelőző évtizedben még több ezer találmány lajstromozását kérték évente, azóta 700 és 900 között ingadozik a szabadalmi bejelentések száma, 2004-ben például mindössze 738 ilyen ügyük volt. Ezzel együtt az új uniós tagországok között Magyarország messze az első az Európára és az Egyesült Államokra bejegyzett szabadalmak egymillió lakosra vetített számát tekintve, viszont a sereghajtók közé tartozik a közösség régi tagjaihoz képest.
Bendzsel Miklós. Az MSZH elnöke szerint kiveszett a hagyománya az innovációnak.
Ez az ellentmondásos helyzet a tudomány és a gazdaság kapcsolatrendszerében meglévő hiányosságokra vezethető vissza. Igen szerény a vállalkozások nyitottsága az innovációra, és gyengék az úgynevezett technológia-transzfer folyamatok. Az új eljárások, szabadalmak többsége is az állami kutatóhelyekről származik, vagyis maga a gazdasági élet kevés újítással áll elő. Ugyanakkor az innovatív vállalkozások csak korlátozottan élnek az iparjogvédelmi eszközökkel; ezt igazolja, hogy viszonylag kevés hazai iparjogvédelmi bejelentést regisztrálnak a szabadalmi hivatalban.
A hírek szerint megszámlálhatatlan olyan eljárás, termék vagy szolgáltatás létezik, amelyet magyar cégek fejlesztettek ki, de nem állnak szabadalmi oltalom alatt. Ennek többféle oka is lehet. Az eljárások meglehetősen hosszadalmasak és költségesek. Egyesek pénzt és időt akarnak azzal megtakarítani, hogy mindenféle oltalom nélkül gyártják az adott terméket, nyomulnak a piacon a kérdéses eljárással, mígnem egyszer csak azt veszik észre, hogy egy nagyobb, jellemzően külföldi cég saját termékeként, illetve szolgáltatásaként reklámozza azt, akár a magyar piacon is.
Ekkor pedig már késő. Hosszas pereskedés árán talán még ilyenkor is menthető a helyzet, de akik nem áldoztak időt és energiát a szabadalmi oltalom megszerzésére, azok a pereskedéstől különösen fáznak, és inkább beletörődnek, hogy sokmilliós nemzetközi üzletektől esnek el. Azért arra is volt példa az elmúlt másfél évtizedben, hogy egy külföldi gyártó megkereste az adott eljárás magyar gazdáját, felajánlotta a partnerséget, és a közös hasznosításban tisztességesen megosztoztak a profiton. Ez azonban nem túl gyakori – ismerik el a szabadalom-hasznosításban, innovációban jártas szakértők.
A szabadalmi hivatal változtatni kíván ezen a helyzeten, a 2003-ban meghirdetett Vivace (vállalkozói iparjogvédelmi versenyképességet alapozó cselekvési) programmal. Az iparjogvédelmi szolgáltatások fejlesztése, az ismeretek terjesztése mellett, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamarával kialakított együttműködés eredményeként, valamennyi kamarai irodában elérhetők a hivatal jogvédelmi szolgáltatásai.
Jövőtervezők
A tű nélkül
fecskendő.
Egy sikeres
példa.A Magyar Iparművészeti Egyetem (MIE) négy éve dolgozik rendszeresen a DaimlerChryslernek. A német-amerikai járműgyártó nem napi feladatokat ad a hallgatóknak, inkább szondázza őket; azt igyekszik a közreműködésükkel felmérni, hogy milyennek képzelik a jövő haszongép-járműveit. Nemrég egy hidrogénhajtású teherautót kellett papírra, vagy inkább képernyőre álmodniuk a növendékeknek, de volt, hogy az autóbuszokkal kapcsolatos új biztonsági elvárások megjelenítésére vártak terveket tőlük. A járműipari kapcsolat eredményeként egy már végzett formatervező, aki az Audi ösztöndíjasaként a MIE elvégzése után Angliában folytatta tanulmányait, ma a Skoda gyár formatervező csapatát erősíti.
Autómakett.
A fiatal ipari
formatervezők
iránt külföldön
nagyobb az
érdeklődés,
mint itthon.A járműipar mellett a háztartásigép-gyártókkal is van kapcsolata a budapesti egyetemnek, és alkalmanként hazai vállalkozásoknak is dolgoznak. A közelmúltban egy tű nélküli fecskendő formatervét kellett elkészí-teniük, és a formatervezés során olyan ötletekkel szolgáltak, amelyeket a feltaláló elfogadott és beépített a termékbe (Figyelő, 2004/23. szám). Van olyan hallgató, aki egy pályamunka készítése során egyszer csak feltalált egy vakok számára használható író, rajzoló eszközt. A MIE formatervező szakán igen komoly a túljelentkezés, egyelőre azonban a hazai ipar nem mutat komoly fogadókészséget, bár mintha volna némi elmozdulás. A formatervek egyébként, nem szabadalmi, hanem úgynevezett mintaoltalmat kaphatnak. Ilyen híres „oltalmazott” forma például a Coca-Cola klasszikus üvege. Az igazsághoz tartozik, hogy elég a legapróbb részletet megváltoztatni, és máris kivédhető a jogosulatlan felhasználás vádja, tehát a formatervek, akárcsak a szabadalmak, viszonylag egyszerűen „ellophatók”.
A hazai tőke egyelőre érdektelennek mutatkozik, aminek minden bizonnyal az lehet a magyarázata, hogy más tevékenységek, például az ingatlanhasznosítás révén lényegesen nagyobb és gyorsabb haszonra van kilátás, mint egy-egy hazai találmány hasznosításával.
„A szellemi érték megbecsültsége a magyar gazdaságban még nem elég erős” – sajnálkozik a szabadalmi hivatal elnöke. A fiatal magyar formatervező iparművészeknek például külföldön igen jó hírük van, sokan közülük már hallgató korukban nemzetközi díjakat nyernek (lásd fenti anyagunkat).
KIVÉTELEK. Akadnak azért üdítő színfoltok is a magyar nagyvállalati körben. Szinte természetes, hogy a mindig is aktív innovációs tevékenységet folytató alumíniumipar jogutód cégei őrzik a hagyományokat. A Tolnay Lajos nevével fémjelzett Magyar Alumínium (Mal) Rt. timföld ágazatának teljes stratégiáját az innováció vezérelt szerkezetváltásra alapozta.
A negyvenes évek derekán kezdődött meg a timföldgyártás abban az ajkai üzemben, ahol a kilencvenes évek közepéig a kutatás-fejlesztés, a hagyományos, azaz a kohászati timföldek gyártási technológiájának tökéletesítésére koncentrált. „Azóta viszont a magasabb szinten feldolgozott, speciális timföldek kifejlesztése került előtérbe. Ez a tevékenység alapozta meg azt a termékszerkezet-váltást, amely hosszú távon biztosítja az ajkai gyár fennmaradását” – mondja Tolnay Lajos, a Mal Rt. elnöke. A timföld ágazat összesen 23 szabadalmat, és 14 saját fejlesztésű eljárást tudhat magáénak.
Az iparjogvédelmi rendszer működéséből eredendően nem lehet naprakészen megmondani, hány magyar cég, vagy magánszemély rendelkezik nemzetközi védettséggel, nincs ugyanis egységes európai, pláne világméretű adatbázis az élő szabadalmakról. Becslések szerint 50 és 100 között lehet a jelenleg is nemzetközi védettség alatt álló magyar találmányok száma. A nemzetközi iparjogvédelmi oltalom megszerzése alapfeltétel a sikeres hasznosításhoz, miután a multinacionális cégek ennek hiányában szóba sem állnak a feltalálókkal.
A befektetőknek, akik egyelőre jellemzően külföldiek, csak a szabadalmi oltalom megszerzése révén van lehetőségük extraprofitra.
Azok a magánszemélyek vagy cégek, amelyek mondjuk csak magyarországi védettséget szereztek, többnyire anyagi okokból azt kockáztatják, hogy elvesztik a világsiker és az ezzel járó üzleti haszon lehetőségét. A terméket, szolgáltatást könnyen lemásolják és továbbfejlesztik a multik, megtakarítva a fejlesztés kockázatát és a szabadalmi licenc megvásárlásának költségét.
Drága mulatság
Egy viszonylag egyszerűbb találmány esetében is vaskos kiadási tételekkel kell számol-nia annak, aki szabadalommal szeretné óvni ötletét:
BEJELENTÉS. Ez az a fázis, amikor az ötletből szabadalom lesz, s tulajdonképpen ez kerül a legkevesebbe. Ha magán-személy kéri a bejegyzést, a kérelemmel együtt átlagosan 8500 forintot kell fizetnie, ha cég, akkor 34 ezret. Legkésőbb másfél év múlva a hivatal a szabadalmi közlönyben közzéteszi a szabadalmat.
FENNTARTÁS. A szabadalmi védettség legfeljebb 20 évig tartható fenn. Az első 4 évre, ha a szabadalom tulajdonosa magánszemély, akkor 160 ezer forintba, ha cég, akkor 385 ezerbe kerül a védettség fenntartása. A következő 16 évre magánembereknek mintegy 1 millió, a cégeknek 2 millió forintot kell még kifizetniük.
ÜGYVIVŐ. Ha valaki magának intézi a bejelentést és a fenntartást, ritkán jár sikerrel, célszerű lehet ehhez ügyvivőt igénybe venni. Ezek díjazása meglehetősen nagy szórást mutat. A bejelentés elkészítése 150-500 ezer forintba kerül. Ha az eljárás során a bejelentést ki kell egészíteni, át kell dolgozni, újabb százezreket számolnak fel. A fenntartást is ők intézik, alkalmanként 10-20 ezer forintot kérnek a fenntartási díjak befizetéséért, vagyis a szabadalomtulajdonos pénzének a továbbításáért.
VÉDETTSÉG. Önmagában a szabadalom a gyakorlatban nem véd a jogbitorlás ellen, ez ellen a szabadalmi hivataloknak a világon sehol nincs hatáskörük fellépni. A feltaláló bíróságon érvényesítheti a jogait, ha van pénze megfizetni az ügyvédi költségeket.
UNIÓS LEVÉDÉS. Magyar-ország uniós csatlakozásával, a hazai szabadalmi bejegyzés nem jelent automatikus védettséget a közösség országaiban. Általános európai védettség egyébként sincs, minden tagországban külön bejelentést kell tenniük a feltalálóknak. A magyar innovátorok helyzete annyival lett egyszerűbb, hogy ma már – 800 eurós illeték fejében akár – otthonról is intézhetik az európai bejelentést. Ennek birtokában a huszonöt tagor-szág szabadalmi hivatalaiban automatikusan bejegyzik a kérdéses szabadalmat. Az uniós védettség fenntartása az első 4 évben 4300 eurót kóstál, e mellett azonban minden országban, ahol bejelentést tett a feltaláló, külön-külön is kell fizetnie.
A felmérés eredményei szerint ugyanis már sikernek könyvelhető el az is, ha egy szabadalom tulajdonosa pénzhez, vagy valamilyen más előnyhöz jut a találmánya révén. Az igazi siker persze az, ha a terméket, szolgáltatást bevezetik a piacra. A már említett 31 találmány közül 6-ot értékesített a feltaláló a kutatási fázis után, ebből 3-3 hazai, illetve külföldi befektetőkhöz került. „Két külföldi cég a feltalálók nélkül fejlesztette termékké és vitte piacra a találmányt, a másik négy fejlesztésében a feltalálók is részt vettek” – mondja a tanulmányt jegyző Reményi Péter, az MSZH osztályvezető-helyettese.
A Biorex Rt. története azt a bizonyos állatorvosi lovat juttatja az ember eszébe. Szilbereky Jenő 1989-ben alapított céget a gyógyszerkutatásban jártas kollégáival a cukorbetegség egyik szövődményének megelőzésére szolgáló hatóanyag kifejlesztésére. „A cég természetes alapú, gyógyhatású készítmények fejlesztésével is foglalkozott, ennek a nyereségéből finanszíroztuk a gyógyszerkutatást” – mondja Szilbereky.
Amikor Magyarországon már nem tudták finanszírozni a további lépéseket, licencszerződést kötöttek az amerikai Abbott gyógyszergyárral. Ez volt a magyar szabadalmi biznisz legnagyobb értékű üzletkötése. A Biorex 28 millió dollárt kapott a szóban forgó készítmény jogaiért. A hetvenes évek közepén az egyik legismertebb, agyműködést serkentő gyógyszer hozott (az inflációt is bekalkulálva) hasonló nagyságrendű üzlet.
„A szerződés értelmében azonban a Biorexnek el kellett még végezni a klinikai kísérleteket Európa tíz-tizenkét országában, összesen 400 beteg részvételével” – idézi fel a történteket Szilbereky Jenő, aki nem sokkal ezután kiszállt a cégből. Ez után a 4-5 millió dolláros kísérletsorozat után további két-három éves klinikai vizsgálatsorozat kellett volna még az engedélyeztetéshez. Csakhogy a kétéves klinikai tesztsorozat irányítását sikerült elszúrni, az orvosok ugyanis abban voltak érdekeltek, hogy minél előbb produkálják a szükséges betegszámot, ezért olyanokat is beválogattak, akiket ki kellett volna szűrni, mert a fejlesztés alatt álló készítmény szempontjából érdektelenek voltak.
A rossz minta statisztikailag nem igazolta a kutatókat. A tesztsorozatot meg kellett volna ismételni, az Abbott azonban erre már nem szánt sem időt, sem pénzt. Így a Biorex licencét egyszerűen kidobták.
A Biorex Rt.-nek ekkor már egy amerikai kockázati alap volt a meghatározó tulajdonosa, amely a kudarcba fulladt klinikai tesztsorozat után, 2003-ban a cég végelszámolását kezdeményezte. Nyilván tisztában voltak vele, hogy egy tucatnyi szabadalommal rendelkező cég esetében ez is kész aranybánya. A végelszámolás során 12 találmányt összesen 3 millió dollárért értékesítettek egy amerikai cégnek. A dolog pikantériája, hogy ez a cég egyetlen találmányért 1,5 millió dollárt fizetett, majd 24 millió dolláros tőkével önálló társaságot alapított a kérdéses szabadalom hasznosítására.
A tűzhűtő – idegen név alatt
Szőcs István
Korábbi partnere
már nélküle
hasznosítja
az ötletét. Eredetileg a teniszoktatásban használatos adogatógépet akarta pneumatikus megoldással korszerűsíteni Szőcs István. Amikor azonban az eljárást kidolgozta, felmerült, miért ne lehetne ugyanezen az elven bármilyen anyagot a korábbinál sokkal hatékonyabban és intenzívebben kijuttatni egy adott térbe. Már a szabadalom birtokában kezdett el gondolkozni azon, milyen célra lehetne felhasználni az új eljárást. A tűzoltás szinte adta magát, már csak azért is, mert az adogatógép említett továbbfejlesztéséhez több tízmillió forint kellett volna. Így készült el az impulzustűzoltó berendezés prototípusa, majd sikeres bemutatók következtek. A berendezés segítségével olyan finom vízpermetet lehet a tűz köré fújni, hogy az lehűti a lángokat, így a hagyományos módszereknél kevesebb vízzel és rövidebb idő alatt lehet a tüzet megfékezni. Ilyenformán mérsékelhetők a károk, sőt, miután kevesebb oltóanyagra van szükség, a költségek is lefaraghatók. A tűzoltók azonban – mint annak idején a takácsok az új szövőgépektől – állásukat féltve nem fogadták kitörő örömmel az új eljárást. S jóllehet, a víz mellett számos további anyag porlasztására alkalmas a teljesen környezet-barát megoldás, a feltaláló komoly falakba ütközött.
Egy német cég azonban megvásárolta a licencet, royaltyt fizetett, és gyártotta a berendezést, mígnem egyszer csak megelégelte, hogy osztoznia kell a bevételen, és előbb vitába szállt a feltalálóval, majd szakított vele. Ma saját termékként értékesíti a piacon a Szőcs-féle berende-zést. A magyar ötletgazdának az a szerencséje, hogy a szabadalmi jogokat a követeléseivel együtt sikerült eladnia egy másik külföldi cégnek. Ebből a pénzből pedig egy másik – ugyancsak a tűzoltáshoz kapcsolódó – berendezést, egy tartályoltó rendszert fejlesztett ki. Ebből immár 30-40 üzemel referenciaként, elsősorban erőművi olajtárolóknál. „Olyan partner kellene, aki finanszí-rozni tudja a nemzetközi piaci bevezetéshez szükséges amerikai minősítés 300 ezer dolláros költségét” – mondja Szőcs István. E nélkül ugyanis szóba sem állnak vele, még akkor sem, ha a bemutatók megnyerik a potenciális vásárlók tetszését. Ennek ellenére már két vegyes vállalatot is alapított a termék terjesztésére, egyet Ausztráliában, egy másikat pedig Dél- Afrikában.
ÖSSZEKÜLÖNBÖZVE. A Biorex Rt.-éhez hasonló, már-már krimibe illő történet ritka. Az azonban megesik, hogy a feltaláló már a piaci hasznosítás során összekülönbözik a befektető partnerével. A Szőcs István által megalkotott tűzoltó berendezést (lásd külön) ma egy német társaság a saját fejlesztésű termékeként értékesíti a piacon. Korábban évekig partnerek voltak. Az 59 érvényes szabadalmat magáénak tudó Szőcs állítja: aki nem képes a saját ötletét menedzselni, vagyis nincs affinitása a technológiához, hogy az úgynevezett „deszkamodellt”, illetve a prototípust elkészítse, az elveszett. Az MSZH elnökével egyetértésben úgy látja, komoly szükség volna olyan vállalkozásokra, amelyek üzletet csinálnak akár egyetlen ötletből is. Arra ugyanis csak nagyon kevesen képesek, hogy ezt maguk megtegyék: befektető partnert keressenek és hatékonyan védjék érdekeiket. Egyelőre sajnos hiányzik annak a kultúrája, miként kell egy gondolatot hasznosítani, hiszen a rendszerváltozásig, évtizedeken át el voltunk zárva a világnak attól a részétől, ahol ezt igen magas színvonalon űzik. Szőcs István kényszervállalkozónak tartja magát, jóllehet „muszájból” négy céget is irányít, ám hiába szeretne csak az ötleteire koncentrálni, nincs kire támaszkodjon.
Sokan feladják, mert rámegy a vagyonuk, a fél életük anélkül, hogy a sikernek akár csak a lehetősége is felderengne. Vaszily József is költözni készül. Eladja az egri házát, és egy olyan helyet keres a világban, ahol talán még hasznosíthatja az ötletét. Találmánya eddig 20 millió forintjába került a családjának. Most azt mondja, valószínűleg feladja a magyar szabadalmi védettséget is, hiszen ha el akarják lopni az ötletét, úgyis megteszik. Nemrég Lengyelországból hoztak neki olyan édesipari terméket, amely az ő eljárásával készült. A most 58 éves cukrászmester még nem tudja, hol fognak megtelepedni. Az utóbbi egy évet az Egyesült Államokban töltötte, ott például egy nem túl jó helyen lévő, romos cukrászda és a nyugdíjas barátok várják vissza, akikkel közösen igyekezett tökéletesíteni a termékcsaládot. Arról már lemondott, hogy valaha is megtérül a találmányba fektetett pénz és energia. Ahogy mondja, az állam csak azzal törődik, hogy a bevétele meglegyen.
Senki sem számolta még ki, mekkora adóbevételtől esik el az ország az üzletileg sikertelen magyar találmányok miatt. Mennyi pénzt hozhatna, ha a Biorex sztori jól végződik, ha Szőcs István tűzoltó berendezését Magyarországon gyártják, ha Vaszily József cukormentes süteményeivel magyar élelmiszer-ipari cégek nyomulnak az európai piacokon, vagy ha a magyar feltalálók maradéktalanul megkapják a járandóságukat a külföldi partnerektől. A szabadalmi hivatalnak sem Magyarországon, sem másutt nincs lehetősége, hogy a jogbitorlás ellen fellépjen. A feltalálók perelhetnek, ha van rá pénzük, idejük és energiájuk. Az állam viszont – akár diplomáciai úton – védelmet nyújthatna a szellemi tőkének.
