A bankszektor nyereségességén nem mutatkozik meg a kamatszintek általános csökkenése. A jegybanki alapkamat például még 9,5 százalékon kezdte az idei évet, majd magabiztos léptekkel folyamatosan csúszott le 6 százalékig szeptemberre, miközben a bankok kamatkülönbözetből származó bevétele negyedévente több száz milliárd forinttal növekedett.
A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének (PSZÁF) legfrissebb, harmadik negyedéves szektorjelentése ezzel kapcsolatban úgy fogalmaz, hogy bár a hitelezési tevékenység a lakossági szektorban enyhe lassulást mutat, a kamatmarzs továbbra is igen széles.
Ez – a devizában elszámolt hitelek folyamatos térhódításával párhuzamosan – tovább gyarapodó profitokat és erősen emelkedő jövedelmezőséget hoz a bankok konyhájára. A sorok között olvasva ugyanakkor arra is rájöhetünk: a fenti folyamatok a banki ügyfelek rovására juttatják komoly profithoz a hitelintézeteket, vagyis a banki verseny legfeljebb látszólag erős.
Nem szűkül a marzs
A kamatmarzs alakulása szempontjából különösen az idei első két negyedév érdekes, amikor is a Magyar Nemzeti Bank (MNB) által meghatározott irányadó kamatláb előbb 9,5 százalékról 7,75 százalékra, a rá következő három hónapban pedig 7 százalékra mérséklődött. Ehhez képest az első negyedévben megtermelt 146,4 milliárd forintos tisztes kamatkülönbözetet szektorszinten több mint a duplájára sikerült feltornászniuk a bankoknak, június végével ez a tétel az összesített eredménykimutatásban már 306,9 milliárd forinttal szerepel. A harmadik negyedévben már „csak” 55 százalékkal bővült a kamatmarzsból származó eredmény, miközben az alapkamat további egy százalékponttal került alacsonyabb szintre.
Érdekes az összevetés egy év távlatából is: a hitel- és betéti kamatok közötti különbségen nyert profit 2004 harmadik negyedévében 397,5 milliárd forint volt a bankok összességét tekintve, az idei év ugyanezen időszaka ehhez képest 20 százalékos többletet mutat. Az irányadó kamatszint radikális csökkenését tehát meglehetősen aszimmetrikusan reagálták le a bankok, nevezetesen, ahogy azt minden jegybanki döntést követően menet közben is sejteni lehetett: a kamatvágás lényegesen előbb gyűrűzött át a betéti, mint a hiteloldalra.
Ez az MNB havi kamatstatisztikáiból is remekül látszik: a forintbetétek és hitelek átlagkamatlába az év során alig-alig csökkent, a legfrissebb kimutatások szerint októberben például a fogyasztási hitelek és az éven belüli lejáratra lekötött betétek átlagkamatlábai közötti különbség 12,98 százalékpontról 13,49 százalékpontra még növekedett is.
Luxusprofit?
Ugyanakkor nemcsak a kamatkülönbözetből származó profit nagysága, hanem annak a mérlegfőösszeghez viszonyított aránya is alátámasztja az „aszimmetrikus rugalmasságot”.
A csökkenő kamattrend közepette ugyanis a bankok a forrásköltségek leszorításával – az előzetes várakozásokkal ellentétben – könnyedén stabilizálták a mérlegfőösszegre vetített kamatmarzs 4 százalék körüli szintjét, sőt, a harmadik negyedévben érezhetően növelni is tudták.
Ennek következtében továbbra is ez a tétel adja a bankszektor jövedelmezőségének legfontosabb elemét (emellett persze a jutalék és díjtételek nyeresége sem elhanyagolható), és hozzájárult ahhoz, hogy a nemzetközi mércével mérten eddig is igen kedvező jövedelmezőség tovább javuljon. Az átlagos eszközjövedelmezőségi mutató (az adózott eredményből számított súlyozott évesített átlagos ROA) például 2,34 százalékra emelkedett szeptember végére (tavaly ilyenkor 2,29 százalék volt), a tőkejövedelmezőségi ráta (ROE) pedig 26,29 (egy évvel ezelőtt 27,17) százalék volt.
A szektorszinten idén eddig produkált 273,9 milliárd forintnyi adózott profit a felügyelet kommentje szerint rendkívüli mértékű (napjainkban divatos szóhasználattal élve mondhatnánk, hogy luxusprofitot termelnek), és már kilenc hónap alatt kicsit magasabb lett, mint tavaly egész évben (272,5 milliárd forint) volt.
A banki nyereség és a kamatok alakulása természetesen a piaci folyamatok függvénye, a hitelintézetek akkora hitelkamatokkal és egyéb díjakkal terhelik meg az ügyfeleiket, amennyit azok még elviselnek. Márpedig a magyar fogyasztó a jelek szerint sok mindent elvisel, betétet, hitelt, egyéb terméket sem kamatérzékenyen választ, így mint ahogy arra már az MNB is több ízben rámutatott: a bankok hajlamosak kihasználni a verseny kellő hiányát. Így már nem meglepő, hogy a hazai kamatmarzsok európai viszonylatban is elrugaszkodottak, amit csak részben magyaráz a magyar piacon esetleg jogosan alkalmazandó kockázati felár.
Mindenesetre beszédes számokat közölt egy korábbi tanulmányában is a központi bank, amikor is a régi EU-15 tagország bankszektorára jellemző marzsot 0,1 és 2 százalék között tüntette fel. Ez alól csak a fogyasztási hitelek tűntek ki, ez a kölcsöntípus ugyanis Európa nyugati felén is viszonylag drága a betétekhez képest, marzsa 5 százalék körüli. Mindenesetre a magyar kamatkülönbözet átlag 2 százalékos, illetve a fogyasztási hitelek esetében érzékelhető 12-13 százalékos mértéke, és különösen ezen a szinten történő stabilizálódása, netán enyhe növekedése mindenképpen figyelemfelkeltő.
A megoldás persze nem Gyurcsány Ferenc kezében van, aki valószínűleg hiába kérte még áprilisban a Bankszövetséget a hitelkamatok gyorsabb csökkentésére, hanem sokkal inkább az ügyfelek kezében. Tudatosabb bankválasztással, a kondíciók változásának követésével és akár sűrűbb bankváltással a hitelintézeteket is nagyobb rugalmasságra és versenyképesebb árazásra lehetne ösztönözni.
