Sokan Hartmut Emanst tartják ma felelősnek Leverkusenben azért, hogy tönkrement a helyi székhelyű AgfaPhoto vállalat. Teszik mindezt annak ellenére, hogy a német üzletemberben alig egy éve még a megmentőt látták az alkalmazottak. A két esztendő híján 140 éves múltra visszatekintő, innovativitásáról híres társaság tavaly őszig az Agfa-Gevaert-csoport kebelébe tartozott, 2004 első felében azonban már komoly bajok mutatkoztak a fotóüzletágnál. A digitális „őrület” terjedésével az árbevétel 18 százalékkal visszaesett, azaz 363 millió euróra csökkent. Az anyacég ezek után 175,5 millió euróért eladta az évek óta veszteséges fotóüzletágat, s azóta a szintén Agfa márkanév alatt futó, viszont profitot is hozó egészségügyi megoldásokra, grafikai és ipari alkalmazásokra koncentrál.
A filmeket, fotópapírokat, vegyi anyagokat és laborberendezéseket gyártó AgfaPhotót tavaly az említett Hartmut Emans és egy körülötte csoportosuló befektetői kör vette meg. A vezetés és az alkalmazottak akkor fellélegeztek, nem törődve azzal, hogy az egykori McKinsey-tanácsadó Németország újraegyesítése után több vagyonkezelő céggel megbukott. A korábbi anyakonszern „nagylelkűen” még 300 millió euró saját tőkét és 72 millió készpénztartalékot is a régi-új AgfaPhotóhoz csapott. Hamar kiderült azonban, hogy a saját tőke elavult készletekben ölt testet, a készpénz pedig rejtélyes módon eltűnt. Ez már sok volt a Dresdner Banknak: beszüntette a hitelek folyósítását, mígnem végül az AgfaPhoto ez év májusában fizetésképtelenséget jelentett, és elindult a cég felszámolása.
Összeesküvés vagy válság?
Masszívan tartja magát a gyanú, hogy Emans szándékosan vitte lejtőre a céget, hogy így szabaduljon meg a terhessé vált üzemtől és annak dolgozóitól. Augusztusban a kölni államügyészség előnyomozást rendelt el Emans ellen egyebek közt hűtlen kezelés és csalás gyanújával, de nem találtak bizonyítékot, így az eljárást megszüntették. Ám az is könnyen lehet, hogy az összeomlás mögött nem összesküvés, „csupán” a hagyományos fotóipar válsága áll: 2001 és 2004 között a digitális kamerák piaci részesedése 7-ről 83 százalékra nőtt világszerte, amivel nemcsak az elsősorban analóg kattintgatókat kiszolgáló AgfaPhoto nem tudott megküzdeni, hanem az ágazat számos más versenyzője is gondokkal küszködik (lásd keretes írásunkat a 64. oldalon).
Az elmúlt hónapokat a folyamatos leépítések mellett a lehetséges vevőkkel való tárgyalások tették izgalmassá. „Az eredeti cél az volt, hogy egészben értékesítsük az Agfát, ám ez nem sikerült” – kesereg a Figyelőnek Thomas Schulz, a cég szóvivője. Hatvan dolgozó foglalkoztatását megoldja az A&O csoport, amely az AgfaPhoto vegyi gyárát vette meg. A német középvállalat pár hónapja már bizonyított, amikor a Siemens veszteséges leányvállalatát, az informatikai szolgáltatásokban utazó Sinitecet vette át, majd tette rendbe. A filmek előhívásához szükséges vegyi anyagok előállítása mellett az A&O átvállalja az egyórás határidővel dolgozó minilaborokhoz szükséges alkatrészek szállítását is. A cégcsoport ezen felül világszerte 60-100 alkalmazott átvételét fontolgatja a szolgáltatási területről. A nagylaboratóriumi berendezések gyártására a digitális robbanás miatt egyébként szintén gondokkal küzdő Fuji is pályázott, ám végül az Imagings Solutions Group leányvállalata, a brit Photo-Me International (PMI) kínált többet. Ez az akvizíció szintén 60 munkahely továbbélését biztosítja. A fénykép-automatákat gyártó Imagings Solutions Group korábban az egész Agfa megvételéről tárgyalt, ám utóbbi vezetése és a hitelezők tanácsa október közepén az ajánlatot elfogadhatatlannak minősítette: nemcsak az árat kevesellték, de a britek a német földön igen fontos foglalkoztatási garanciákat sem akarták vállalni.
Névcsata
Olyan találgatások is felmerültek, hogy a PMI csupán piacot akar szerezni egy konkurens eltüntetésével. A másik oldalról viszont elhangzott, hogy a cég egészének eladása azért nem sikerült, mert Emans eurómilliókban kifejezve „kétszámjegyű összeget” követelt az Agfa márkanévért – amelyet egyébként térítés nélkül kapott meg az Agfa-Gevaerttől. A márkanév azonban egyik konkurens pályázót sem érdekelte, legalábbis ennyiért nem. Thomas Schulz tájékoztatása szerint újabb érdeklődőkkel nem folynak tárgyalások, a termelés kisebb egységeinél még elképzelhetők vezetői kivásárlások.
Az egy éve még 2400 fős cégnél többszöri elbocsátás után novemberre 680 dolgozó maradt, ám számuk hónapról hónapra fogy. Mintegy 1100-an már átigazoltak az álláskeresést, illetve továbbképzéseket segítő, felerészben a német szövetségi munkaügyi hivatal által finanszírozott utófoglalkoztatási társaságba, ahol még egy évig megkapják fizetésük 90 százalékát. Újévkor aztán végleg lehúzzák a redőnyt a gyárakban, s 2006 tavaszára-nyarára valószínűleg az utolsó AgfaPhoto feliratú filmtekercs is eltűnik az üzletek polcairól.
Az utolsó mohikánok
Világszerte kínlódnak az elsősorban a hagyományos fotózásra építő cégek.
EASTMAN KODAK. A világelső amerikai cég késve reagált a digitális fényképezés terjedésére, olyannyira, hogy Daniel Carp vezérigazgató csupán 2003-ban hirdette meg az átállást a piacon akkor már javában hódító új technológiára. Ám az „előhívós” filmek piaca az Egyesült Államokban évi 30 százalékkal zsugorodik, így a terv, hogy az onnan származó bevételeket fordítják majd digitális fejlesztésekre, egyre kevésbé tűnik életképesnek. A cég eddig 11 ezer dolgozójától vált meg az átszervezés jegyében, s az idén újabb 25 ezer munkahely leépítését adták hírül, emellett a gyártási költségeket is megkurtítják. Az idei első negyedéves, 142 millió dolláros veszteség bejelentése után azonban Carp is az elbocsátottak közé került. Utódja, a HP képalkotási üzletágától a Kodakhoz került Antonio Perez a kinevezésekor további szigorú költségcsökkentéseket helyezett kilátásba, cserébe viszont a digitális üzletágból származó eredmény idei megötszörözését ígérte. Ám ez utóbbira kicsit még várni kell: a harmadik negyedévben ugyanis 3,6 milliárd dolláros forgalom mellett egymilliárdos veszteségről kellett számot adnia a cégóriásnak. Igaz, a digitális üzletág forgalma 47 százalékkal növekedett, szemben a hagyományos termékeknél bekövetkezett 20 százalékos csökkenéssel, s sokat várnak a szeptemberben világelsőként bevezetett WiFi minikamerától is.
KONICA MINOLTA. A japán cég a Kodakéhoz hasonló problémával küszködik: gyorsabban zsugorodik a hagyományos piac, mint azt a digitális üzletágból származó eladások ellensúlyozni tudnák. A társaság, egy november eleji bejelentés szerint, az idei üzleti évben 47 milliárd jen (338 millió euró) veszteségre számít, szemben a tavalyi 7,52 milliárd jenes (50 millió eurós) nyereséggel. Az első félévben árbevétele 3 százalékkal, 517,6 milliárd jenre csökkent. Fumio Ivai elnök – okulva kollégái sorsából – a gyártási és értékesítési hálózat átszervezését, s a hagyományos üzletág erőteljes karcsúsítását hirdetette meg, igaz, ennek költségei további 90 milliárd jennel terhelik meg a cég büdzséjét. Ennek jegyében a világszerte foglalkoztatott 33 ezer munkatárs több mint egytizedétől, 4 ezer embertől válnak meg.
FUJI PHOTO FILM. A filmpiacon második cég ugyan még „nincs a pirosban”, ám legutóbbi jelentése az üzemi eredmény 53 százalékos csökkenéséről adott számot, amihez a hagyományos filmüzletág mintegy 5 milliárd jen veszteséget tett hozzá. Az „átszervezés” bűvszó e japán társaságnál is elhangzott: jövő ősztől holding-struktúrát vezetnek be az erőforrások hatékonyabb kihasználására, fokozzák a részlegek közti együttműködést, s átgondolják a tervezés, gyártás, értékesítés menetét. Leépítés eddig nem került szóba, így a 73 ezer alkalmazott egyelőre nyugodtan alhat.
