 |
 |
Susanna Tamaro világhírét a közel negyven nyelvre lefordított Amerre a szíved húz című regényének köszönheti, amelyből a világon két és fél millió példány fogyott el. Az írónő nemrég Budapesten járt három kisregényt tartalmazó legújabb kötete, a Felelj nekem könyvpremierjén. Az alkotóval sikerről, magányról és szeretett toscanai birtokáról beszélgettünk.
– Mennyire tudatos elhatározás, hogy jelenleg vidéken él és a saját farmján dolgozik?
– Túlzás lenne azt állítani, hogy a kivonulás csak az írás miatt volt. Ami a magánéletet illeti, soha nem mentem férjhez, és aki esetleg hozzám köti az életét, számolnia kell azzal, hogy sokat fogja túrni a földet.
– Mint egyedül élő értelmiségi nő miként ítéli meg a szingli mozgalmakat?
– Bármennyire is autentikus válaszadónak tűnök ebben a témában, ez azért nem mérvadó, mert nem egyedül, hanem a birtokon dolgozók nagy családjában élek. Mindannyian megfogjuk a farmon fellelhető munka végét, de ebből nem csinálunk ideológiát. A dolog lényege az exodus, amelyre minden hősöm vágyakozik – vagy a cselekvés, vagy az álmodozás szintjén.
– A mostani előtt volt-e alkalma ellátogatni Magyarországra?
| ||||||||||
– Ha már a gyerekkornál tartunk, írásaiban nagyon sok megnyomorított sorsú gyerekkel találkozni. Az ő megformálásukban netán szerepet játszottak saját élmények?
– Sajnos nagyon is, hiszen szüleim az ötvenes években váltak el, ami akkor nem volt még általános jelenség sem az olasz, sem az európai társadalmakban. Egyébként jól döntöttek, mert egyáltalán nem tudtak foglalkozni a gyerekeikkel.
– Ez a válás mennyiben befolyásolta a felnőtt életét?
– Mindenképpen kihatott az ifjúságomra. Mint gyerek is kilógtam a sorból, és sok sérülést okozott bennem, hogy apám ritkán látogatott.
– Egy ilyen élmény akár a későbbi párkapcsolatokat is befolyásolhatja?
– Hát persze, gyakorlatilag ez okozta azt, hogy soha nem mentem férjhez és nem születtek gyerekeim. Annyi negatív impulzus ért, hogy egyszerűen nem mertem belevágni a családalapításba.
– Nálunk most megjelent három kisregényének egyikéből filmet is forgatott. Nem talált megfelelő rendezőt, vagy ezen a területen is ki akarta próbálni magát?
– Nem mindenki tudja rólam, de mielőtt írni kezdtem, az olasz közszolgálati tévénél rendeztem dokumentumfilmeket. Az Amerre a szíved húz megfilmesítésére már akkor felkértek, de igazából nem éreztem magam elég felkészültnek. Most azonban Fellini egyik barátja azonnal ráharapott a sztorira. Magyarán nem kellett pénzért kilincselnem, ami, valljuk meg őszintén, elég messze állna tőlem.
