Rendszerváltás
A Magyar Nemzeti Bank megváltoztatta jelentéskészítési módszertanát. Az eddigi gyakorlattal ellentétben évente kétszer készítenek teljes inflációs jelentést. A félévente megjelenő kiadványt a negyedévente megjelenő rövid, frissített változat egészíti ki. Emellett évente elkészítik a Monetáris Tanács által is láttamozott, de annak jóváhagyását nem igénylő konvergencia-jelentést.
A jelentési rendszerét átalakító Magyar Nemzeti Bank (MNB) első dolga volt egy konvergencia-jelentésben a világ tudomására hozni, hogy milyen helyzetben van a magyar gazdaság, azon belül is az államigazgatás. Az ezentúl évente kiadandó jelentés célja felhívni a figyelmet a gazdaság helyzetére.
A jelentést összegző jegybankelnök, illetve az azt készítő közgazdasági főosztály vezetője Csermely Ágnes szerint a GDP legalább 5,5 százalékpontos kiigazításra van szükség az államháztartásnak ahhoz, hogy a tervezett időpontban Magyarországon is az euró legyen a hivatalos fizetőeszköz.
Minderre azért van szükség mert a jegybank számításai szerint 2008-ra az államháztartás hiánya eléri a GDP 9-10,6 százalékát. De a jegybankban hasonlóan magasra taksálják a 2006-os hiányt is. Szerintük a kormányzati 4,7 százalékos GDP-arányos hiány a magánnyugdíjpénztári korrekcióval 6,1 százalék lesz, amihez 0,5 százalékpontnyi összeg jön a Gripen-beszerzésekből, így a valódi ESA-hiány 6,6 százalék lesz. Ezt fejelik meg a jegybanki prognózis készítői ez 1,2 százalékos feltételezett hiánytúllépéssel, valamint a módszertani bizonytalanságok miatt (autópálya-építés könyvelési módszere) adódó további 1,1 százalékkal. Összesen tehát 7,8-8,9 százalékos ESA-módszertannal számított államháztartási hiánnyal számol.
Mindezt nagyrészt az adók és transzferek, valamint az államháztartási kiadások rendszerének gyökeres átalakításával lehet csökkenteni. A kilátásokról jóslatokba nem bocsátkozó Csermely szerint a 2006-os költségvetésben kiugróan alacsony a beruházási hányad, azt már legfeljebb 0,5 százalékponttal lehet csökkenteni. Az államigazgatási rendszerben 10 százalékos létszámleépítéssel 0,6 százalékos, az ellátórendszerben a társfinanszírozási rendszer kiterjesztésével 0,7 százalékpontos kiigazítás lehetséges.
Euróra szükség van
Magyarországnak érdemes belépnie az euróövezetbe – szögezi le a jegybanki jelentés. Ugyanis a nemzetközi tapasztalatok szerint az árstabilitás és a költségvetési folyamatok hosszú távú kiszámíthatóságának megteremtése elősegíti a gazdaság tartósan gyorsabb növekedését. Az euró bevezetésével a magyar gazdaság gyorsabb felzárkózási lehetőséget kap cserébe.
A 2004. májusában csatlakozó tíz új tagország különböző időpontokat jelölt meg az euróbevezetés céldátumaként. A kisebb, és általában szoros árfolyam-menedzselést folytató országok 2007-2008-ban szeretnék bevezetni az eurót, míg a négy visegrádi ország 2009-2010-re teszi az euró legkorábbi bevezetését.
A tíz új belépő közül Magyarország áll legtávolabb az euró bevezetésétől, mivel az egyedüli ország, amely egyetlen számszerű kritériumot sem teljesít. A magyar gazdaság azonban nemcsak a többi országhoz képest, hanem a kormány által kitűzött, és a Pénzügyminiszterek Tanácsa (ECOFIN) által 2004 novemberében jóváhagyott konvergencia-programhoz képest is elmaradásban van. E program az euró 2010-ben történő bevezetését tűzte ki célul, amihez az inflációs kritériumot 2007 márciusa és 2008 márciusa között kell teljesíteni, a fiskális kritériumokat pedig a 2008-as költségvetési évben. A 2010-es euró bevezetésnek az is feltétele, hogy legkésőbb 2007 első felében belépjünk az ERM II-be.
A saját vállalásainkat sem teljesítjük
A konvergencia-programban kitűzött költségvetési pályához képest 2004-ben a GDP 2 százalékát, 2005-ben pedig a GDP 3 százalékát is elérő elcsúszás mutatkozik. Az eddig eltelt időszakban az infláció mérséklődése a programnak megfelelően haladt. Bár az előrejelzések szerint az infláció az elkövetkező két évben valószínűleg 3 százalék körüli szintre csökken, a tartós árstabilitás eléréséhez arra is szükség van, hogy az importtal közvetlenül nem versengő körben is mérséklődjön az árnövekedés üteme, és a nominál-béreknek a hosszú távú reálemelkedése se haladja meg a termelékenység növekedését. Ez előfeltétele annak, hogy a magyar gazdaság rögzített árfolyam esetén is megőrizze versenyképességét, és ki tudja aknázni a monetáris stabilitásból származó növekedési előnyöket.
Egy jövőbeli költségvetési kiigazítás az inflációs kritérium elérhetőségének esélyeit is jelentős mértékben javítaná. A makrogazdasági folyamatok és a nem számszerű kritériumok értékelése alapján a magyar gazdaság még nem érett arra, hogy alacsony kockázat mellett lépjen be az európai árfolyamrendszerbe. Bár a mai árfolyamrendszer néhány elemében hasonlít az ERM II-re, az árfolyam-kritérium teljesítéséhez sokkal szűkebb sávban, az új centrális paritás közelében kellene menedzselni az árfolyamot. Mivel a dezinflációs folyamat még nem zárult le, az elkövetkezendő időben nem érdemes korlátozni a monetáris politika mozgásterét, az inflációs célkövetés rendszerében a monetáris politika hatékonyabban képes támogatni a nominális konvergencia-folyamatot.
Az ERM II rendszerbe történő belépés késleltetése mellett szól az is, hogy a magyar gazdaság külső és belső egyensúlyi problémái miatt a tőkepiaci sokkokkal szembeni sérülékenysége nagy, így fokozottabban van kitéve a nemzetközi tőkepiacokon bekövetkező változások hatásának.
Ezért a jegybank úgy ítéli meg, hogy az országnak csak akkor érdemes belépnie az ERM II-rendszerbe, ha a magyar gazdaság sebezhetősége alacsony szintre mérséklődött, azaz – a rendszerhez már csatlakozott hat új EU-taghoz hasonlóan – Magyarországon is már „belátható” közelségbe került a konvergencia-kritériumok teljesítése.
Az a fránya ikerdeficit
A gazdaság sérülékenysége alapvetően a gazdaságot jellemző ikerdeficit problémából ered, azaz abból, hogy az államháztartás magas finanszírozási igénye miatt tartós külső egyensúlytalanság alakult ki. A folyó fizetésimérleg-hiány hátterében nem a gazdaság versenyképességével kapcsolatos problémák állnak, ezért abban az esetben, ha a gazdaságpolitika elkötelezi magát a fiskális konszolidáció végrehajtására, és arra úgy kerül sor, hogy valóban mérséklődik a széles értelemben vett államháztartás finanszírozási igénye, akkor ez a folyamat automatikusan a külső egyensúlyi helyzet javulásával is együtt jár.
Bár a múltban több alkalommal is láttunk példát leértékelésen és/vagy inflációnövelésen keresztül történő stabilizációs kísérletekre, a jelen helyzetben a makrogazdasági stabilizáció az alacsony inflációs környezet megőrzése mellett is elérhető. A gazdaságnak a kritériumok mielőbbi, minőségi teljesítése az érdeke.
Kulcskérdés
A konvergencia-folyamat és a magyar gazdaság jövője szempontjából is kulcskérdés a fiskális politika alakulása és minősége. A fiskális kritériumok teljesítésével, illetve a teljesítés időzítésével kapcsolatban három szempontot érdemes hangsúlyozni. Az első, hogy a fiskális alkalmazkodás követelménye független az euró bevezetésének időzítésétől, az unió minden tagországára egyöntetűen érvényes a Stabilitási és Növekedési Paktum, amely szerint minden országnak kötelessége a költségvetési hiány mérséklése, az egyensúly közeli vagy enyhén szufficites költségvetési pozíció elérése.
A 2004-ben belépett új tagországok arra kaptak lehetőséget, hogy legkésőbb az első 4 éves konvergencia-program végére, 2008-ra a deficitet 3 százalék alá mérsékeljék. A fiskális pályáról való letérés következmények sorozatát vonhatja maga után, melyek legsúlyosabb fokozata a Kohéziós Alap folyósításának megvonása. Az ECOFIN 2005. november 8-i ülésén már második ízben állapította meg, hogy az új csatlakozók közül Magyarország az egyetlen, amely nem tette meg a szükséges erőfeszítéseket a fiskális konszolidáció megvalósítása érdekében. Ezért az Ecofin 2006 januárjában várhatóan újra ajánlásokat fog tenni, hogy milyen intézkedéseket vár el a kormánytól a túlzott deficit megszüntetésére.
Orrnehéz kiigazítás kell
A költségvetés strukturális folyamatait megváltoztató, „orrnehéz” kiigazításra van szükség – írja a jelentés. Ehhez kulcsfontosságú a költségvetési deficit gyors ütemű csökkentése. A terheket a kiigazítási időszak elejére koncentráló és a kiadások mérséklésére alapozott konszolidációs programok hoznak tartós javulást, és ezek járnak a legkisebb kibocsátási veszteséggel – vélekednek a jelentés készítői. Az eredményességet szintén növeli, ha elsősorban a működési és nem a beruházási kiadások körében vezetnek be kiadáscsökkentést.
Ugyanakkor mindehhez nem elegek a költségvetési törvény szerint 2006-ban tervezett intézkedések. Ugyanis ekkor sem kezdődik el a fiskális kiigazítás. A beterjesztett 2006-os költségvetési törvénytervezet nem garantálja, hogy a fiskális politika közelebb kerül a konvergencia-programhoz.
