Jóllehet, a Gyurcsány-kabinet már a 2006-2007-es tanévtől tervezi a háromszintű angolszász típusú felsőoktatási képzés bevezetését, a középiskolások épp’ hogy csak pedzegetik a Bolognai folyamat lényegét. „Nem beszédtéma a gimnáziumban, a tanárok sem hozzák szóba, kevesen hallottak róla” – sajnálkozik az egyik budapesti francia tannyelvű osztály végzős tanulója, aki saját magát még a tájékozottabbak közé sorolja. Tudja, hogy a felsőoktatási képzés első szakasza három évig tart, abban viszont már nem biztos, hogy a diákok harmada, vagy tizede folytathatja tovább tanulmányait mesterszakon. Erős szelekcióra kell számítania: a master és a doktori szakok 35, illetve 10 százalékos állami finanszírozású kereteibe valóban csak a legjobb eredményt produkálók férnek be. Arra a kérdésre, hogy a reform pozitív vagy negatív változást hoz az életébe, határozottan feleli: pozitívat, ám hogy miért, azt már nem tudja pontosan megfogalmazni.
Az idén érettségiző diákok a decemberben utcára kerülő felsőoktatási felvételi tájékoztatóban már nem találják a hagyományos szakokat.
KÍSÉRLETI NYULAK. Az idén érettségiző diákok a decemberben utcára kerülő felsőoktatási felvételi tájékoztatóban már nem találják a hagyományos egyetemi, főiskolai szakokat. Az angolszász típusú lineáris képzés jegyében mindenütt bachelor, azaz felsőfokú alapképzésre jelentkezhetnek. Gondot okozhat a választásban, hogy a továbblépést jelentő mester-szakok (amelyek a jelenlegi egyetemi szintnek felelnek meg) akkreditációja jószerivel el sem kezdődött (jövő év tavaszára ígéri a Magyar Akkreditációs Bizottság), így a jelentkezők nem látják előre, milyen irányban folytathatják tanulmányaikat. A következő tanévben felvételizőkre, úgy tűnik, több szempontból is a kísérleti nyúl szerepe vár. A parlament ugyan két törvényt is elfogadott az új képzési rendszer bevezetéséről, az egyik részleges alkotmányellenességét már kimondta az Alkotmánybíróság, s a másik ügyében is hasonló döntés várható. Így bizonytalan, hogy végül melyik jogszabály milyen tartalommal, mikortól lép hatályba (lásd a keretes írást).
A Fidesz következetesen hangoztatja, hogy nem híve a lineáris képzés azonnali és kötelező bevezetésének, átmeneti időt hagyna az áttérésre. Kormányra kerülése esetén választási szabadságot ad az intézményeknek, hogy eldöntsék: az új modell szerint, vagy a jelenlegi egyetemi-főiskolai szerkezetben kívánnak-e tovább működni. A nagyobbik ellenzéki párt sem kérdőjelezi meg a Bolognai megállapodást, az egységes európai felsőoktatási térhez való csatlakozást, a diplomák konvertálhatóságának megteremtését, viszont túl gyorsnak, s emiatt károsnak tartja az angolszász szisztéma 2006. szeptemberi bevezetését.
„Az akarnok, sürgető átalakítás leronthatja az egyes nemzetek felsőoktatásának színvonalát, pedig aligha ez volt a Bolognai megállapodás célja!” – érvelt a Figyelőnek Sió László, a Fidesz oktatási műhelyének vezetője. Mint megjegyezte, Norvégiát leszámítva mindenütt építettek a nemzeti felsőoktatási hagyományokra, s párhuzamosan él egymás mellett a régi és az új szisztéma. Sió szerint kockázatos úgy beterelni az új rendszerbe az intézményeket, hogy nem lehet tudni, mennyire válik be a kétciklusú képzés, s kétséges a bachelor diplomák munkaerő-piaci fogadtatása is. Más szakértők is kongatják a vészharangot, mondván, a tanárképzés terén az új modell vakvágányra futtatja a képzés egy részét. Ugyanis akik nem folytathatják tanulmányaikat a master szakon, azok három évi tanulást követően egy semmire sem jó papírral rendelkeznek. „Aki nyelv- és történelem tanár szeretne lenni, az ezzel a három évvel sem nyelvész nem lesz, sem történész, sem pedig tanár, a képzése minden szempontból befejezetlen, hiába kap oklevelet”- fogalmaz Sió. Azoknak a diákoknak pedig, akik nem kerülnek be a master szinten államilag finanszírozott 35 százalékos keretbe, fizetniük kell, vagy „félkész” tudással kénytelenek munkát keresni. A reform mellett korteskedők ugyanakkor azt hangsúlyozzák, hogy az EU azon országaiban, ahol már áttértek az angolszász képzésre, a munkaerőpiac kedvezően fogadta a bachelor diplomásokat.
Alkotmánybírósági vétó
Miközben a lineáris képzésre való átállást az Alkotmány-bíróság két héttel ezelőtt kihirdetett határozata nem kérdőjelezte meg, továbbra is kérdéses, hogy valóban kötelező érvényű-e az intézmények számára 2006 szeptemberétől az angolszász típusú oktatásra való átállás, ugyanis az AB szerint az új felsőoktatási törvényt hatályba léptető rendelkezések sértik a jogbiztonságot. A taláros testület az intézmények élén álló, a gazdaságos működtetésért felelős, külső menedzserekből álló úgynevezett irányító testületek (it-k) megalakulásának, összetételének és bizonyos kompetenciájának alkotmányellenességét is kimondta, arra hivatkozva, hogy azok sértik az egyetemi autonómiát, a tanszabadságot és a tudományos élet szabadságát. Az irányító testületek összetételét és hatáskörét illetően tehát mindenképpen visszavonulót kell fújnia az oktatási tárcának.
A Figyelő úgy értesült: az intézmények mintegy kétharmada elkötelezett a Bologna-folyamat mellett: a műszaki, agrár- és közgazdászképzést nyújtó intézmények vezetői „meggyőződéses” hívei a lineáris képzésnek. Ezek az egyetemek akkor sem csinálnak „hátraarcot”, ha jövőre egy jobboldali kormány választhatóvá teszi a kétciklusú képzést. Ugyanakkor egyes bölcsészkarok és a tanárképző főiskolák még „kétkedők”. Hogy mennyire, azt jelzi az egyik budapesti nagynevű intézmény egyik oktatójának válasza. A Figyelőnek arra a kérdésére, hogy mit gondol, kormányváltás esetén borulhat-e a reform, így felelt: „Ezt várjuk.”