Ez a törekvése összefügghet azzal is, hogy diverzifikálja termelői palettáját és szerte a világon úgynevezett profitcentrumokat alakítson ki. Idővel a világ vezető energiaipari vállalatává válhat, megelőzve az amerikai ExxonMobilt is.
Az amerikai piacon van értelme terjeszkedésének, mivel előrejelzések szerint az amerikai gázfelhasználás 2025-re a mostanit 40 százalékkal haladhatja majd meg. A helyi – amerikai – termelők ezt a keresletet messze nem tudják majd kielégíteni. Oroszország azért is érdekes az Egyesült Államok gázellátása szempontjából, mert a legnagyobb földgázkészletei vannak, ezeket 1680 billió köblábra becsülik, ez a mennyiség több mint kétszerese a világ kettes számú becsült földgáztartalékával rendelkező országénak, Iránnak. Az oroszok már keresik a cseppfolyósított földgáz exportlehetőségeit az amerikai piacra és jóllehet a szállítással nőnek majd a költségek, de ha elég nagy a kereslet, akkor még így is olcsóbb és könnyebben hozzáférhető lesz az orosz gáz, mint amit amerikai földön termelnek ki.
A Gazprom szempontjából érdekes lehet, hogy az Egyesült Államoknak elég kicsiny cseppfolyós gázt fogadó kikötői fogadókapacitásai vannak. Építésük többnyire a helyi hatóságok, közösségek ellenállásába ütközik, mert mindenki fél az ilyen létesítményeken esetlege bekövetkező tűz és robbanás súlyos következményeitől.
A Gazprom nyilvánvalóan arra törekszik, hogyha az amerikai piacra áldoz, vezetékeket és gázkikötőket épít, akkor az amerikaiak is áldozzanak az oroszországi gázmezők fejlesztésébe. Az orosz vállalat már meg is szerzett partnernek vezeték- és kikötőépítésre alkalmas cégeket, az USA keleti partján. A Barents-tengerben menő vezetékhez pedig közreműködőként már felmerült a Connoco Phillips és ChevronTexaco amerikai vállalatok neve, lehet, hogy az oroszok meg is szerzik maguknak a ConocoPhillips Pipe Line társaságot, az amerikai olajóriás csővezetékekkel foglalkozó érdekeltségét.
