Lovagi páncél, szablyák, tőrök fogadják az egyik kis budapesti nyomda irodájában a betérőket. A tulajdonos érdeklődéséről árulkodó középkori harci felszerelések akár az ágazat helyzetét is jelképezhetnék: a túlkínálat miatt a piaci szereplők valóságos élethalálharcot folytatnak egymással. A kicsik éppúgy, mint a nagy múltú műhelyek, a lap- és a könyvnyomdák egyaránt. A helyzet drámaiságát aláhúzandó, valóságos rémtörténeteket mesélnek a nyomdászok lopott papírról, önköltségi ár alatt elvállalt kiadványokról, zsebből fizetett gépmesterekről.
Nehéz idők
Mindenki időt akar nyerni, ugyanis világos: egy komolyabb csődhullám előtt áll a nyomdaipar, azt azonban nem tudni még, hogy ez mekkora kört érint, és kik maradhatnak talpon. A Szegedi Kossuth Nyomda Kft. az egyik első áldozat. A könyvnyomdában szeptemberben állt le a termelés, miután több száz milliós kinnlevőséget halmozott fel, s fizetésképtelenné vált. A cég máig közel 70 millió forinttal tartozik több száz egykori alkalmazottjának, akik közül egy kisebb csoport nemrég utcai tüntetésen követelte járandóságát.
Pontos statisztikai adatok nincsenek arról, hány nyomdaipari vállalkozás működik jelenleg Magyarországon. A nyomdaipari szövetségnél is csak becslésre vállalkoznak. Peller Katalin főtitkár szerint mintegy 4 ezer nyomda van az országban, ezeknek azonban körülbelül egytizede tekinthető meghatározónak a piacon. Különösnek tűnhet mindez, amikor az ember az otthoni postaládát kinyitva nap, nap után tucatnyi reklámújságot, szórólapot, ingyenes áruházi katalógust talál. A piac átalakulásával a nyomdák jelentős kapacitásokat hoztak létre, miközben gombamód szaporodtak a kicsi, egy-két személyes vállalkozások.
Az utóbbi időben egyre több napilapkiadó döntött úgy, hogy saját nyomdát hoz létre. „A világháború előtt is számos kiadónak volt saját nyomdája, nincs ebben semmi új”- mondja Peller Katalin. Ma már az Axel Springer, a Ringier és a Pannon Lapok Társasága (PLT) is saját üzemekben nyomja a napilapjait. Olcsóbb, rugalmasabb és átláthatóbb – ezzel a három szóval lehetne összefoglalni, miért költenek milliárdokat a nagy kiadók, hogy saját nyomdájuk legyen. „Nem gondolom, hogy az alvállalkozóktól nem lehetne ugyanazt a minőséget megkapni” – ismeri el Kázmér Judit, a PLT stratégiai ügyvezető igazgatója. Házon belül azonban sokkal inkább a saját kiadványokhoz lehet hangolni a gyártást. Az országos lapok szerkesztőségeiben, kivált az idősebb hírlapírók még emlékeznek, micsoda cirkusz volt, amikor az egyik lap megcsúszott a lapzártával, ezért a másik beelőzött, a késésben lévők pedig emiatt lemaradtak a hajnali postavonatról.
A PLT az utóbbi években három technikai jellegű beruházást hajtott végre, összesen mintegy 5 milliárd forint értékben. Első lépésként, még 1992-ben a zalaegerszegi nyomdába egy új gépet telepítettek, hogy a Zalai Hírlap és a Vas Népe biztonságos gyártása garantálható legyen. Majd megvásárolták a veszprémi nyomdát, amelynek szomszédságában azután egy teljesen új üzemet állítottak fel közel 3,5 milliárd forintos beruházással. A nyolc hónap alatt megvalósult fejlesztés a közelmúltban fejeződött be. „Voltak viták, hogy szükség van-e saját nyomdaipari kapacitás megteremtésére” – árulja el Kázmér Judit. Az elemzések azonban egyértelműen azt mutatták, hogy igen. Ráadásul a nyomdaiparban szokatlanul rövid, ötéves megtérüléssel számolnak.
Stratégiaváltás
A kiadók nyomdaipari beruházásainak következtében a Szikra Lapnyomda Rt. az utóbbi két évben gyors és számottevő piacvesztést volt kénytelen elszenvedni. Kezdődött a Világgazdasággal, amelyet ma a lap kiadójához, az Axel Springerhez kötődő kecskeméti Szilády Nyomdában készítenek, majd a Ringier elvitte saját üzemébe a Nemzeti Sportot és a Blikket is, s az év végétől, vagy legkésőbb januárban a Népszabadságtól is búcsút kell venniük – ezt is a Ringier adja ki. Sőt, ma már a Napi Gazdaság (az azonos nevű kiadó lapja) sem a Szikrában, hanem a Ringier nyomdájában készül. A Szikra tulajdonosa az új helyzethez új stratégiát készített, s házi feladatként kiadta a nyomdaipari társaság vezetőinek: 2006 tavaszára szervezzék át a céget, hogy esély legyen a túlélésre. „A struktúraváltás jegyében a korábbi hatfős vezetést kéttagúra cserélte a tulajdonos” – mondja Máthé Sándor vezérigazgató. Ezzel is jelezni kívánták, hogy nem feltétlen csak a gépek melletti létszámot kell, vagy célszerű csökkenteni a hatékonyság javításához. A mai piaci viszonyok mellett nincs szükség szerteágazó menedzsmentre. Most kiválogatják a legjobb szakembereket, akikre hosszú távon számítanak, és akiket folyamatosan el tudnak látni munkával. A kisebb létszám mellett, a munkaerőigény esetleges hullámzását úgy próbálják kezelni, hogy munkatársaik egy részét más cégekhez irányítják át, ahonnét azután „visszabérlik” őket, ha szükség van rájuk. Úgy számolnak, nemcsak a létszámgazdálkodásban, más területeken is komoly tartalékok vannak a cégben, így egyebek mellett az alapanyag-felhasználásban, az egyes műveletek időzítésében. A kevés munkát sokkal ésszerűbben kell megszervezni. Ez éves szinten százmilliós nagyságrendben javíthat a Szikra Lapnyomda Rt. pénzügyi mutatóin.
Miközben a napilap-nyomtatásban komoly kapacitásbővülés figyelhető meg, a magazinokat, reklámkiadványokat, szórólapokat gyártó gépsorok túlterheltek. Ez sem jelenti azonban azt, hogy a magazinpiac életbiztosítás volna a nyomdák számára. Nem egyszer ugyanis két-három lapszám után felszívódnak az alkalmi szerkesztőségek, kiadócskák és adósai maradnak a nyomdáknak.
A piacon rendkívül kemény árkorlát van, ami csak abban az esetben biztosítja az életben maradást, ha a nyomdák folyamatosan javítják hatékonyságukat. „A megrendelői oldalon tapasztalható erős koncentráció – különösen a magazin- és csomagolóanyag-gyártásban – miatt a nyomdák három évvel ezelőtti árszinten tudnak csak dolgozni” – közli Peller Katalin. Költségeik eközben folyamatosan növekednek. Vagyis munka és árbevétel volna ugyan, de a nyomdaipar jövedelemtermelő képessége egyre gyengébb. Ez azt is jelenti, hogy nincs fedezet az egyébként halaszthatatlan technológiaváltásra, korszerűsítésre, különösen, hogy a beruházások, a legújabb informatikai megoldások bevezetése egyre költségesebb. Ennek egyenes következménye a minőségromlás, végül pedig az így versenyképtelenné vált társaságok összeomlása. A Szikra mindenesetre nemrég bevezetett egy olyan vezetői információs rendszert, amelynek révén szinte óráról órára képesek mérni a nyomda teljesítményét és követni a piaci igények hullámzását. A rugalmasság számukra most sorsdöntő lehet. A tulajdonos Láng Holding nem hagyott kétséget a felől, hogy amennyiben 2006 első felében nem tapasztal majd változást az üzletmenetben, akkor megszűnik a befektetői érdekeltsége a nyomda működtetésében.
Ausztria-szindróma
A helyzetet súlyosbítja az úgynevezett Ausztria-szindróma. Magyarország uniós csatlakozása előtt mi voltunk az olcsó keleti hátország. Az utóbbi években azonban keletebbre tolódott ez a határ, bár a szlovák nyomdák is jobb helyzetben vannak a magyaroknál. A szomszédos országok alacsony árszínvonala és a folyamatos fejlesztések jelentősen megnehezítették a magyar cégek helyzetét. Most már nemcsak a hazai, hanem a román vagy szlovák versenytársakkal is kell számolni. Több nyomdaipari cég is elkezdte kapacitásainak a kitelepítését – a kisebb közterhek okán Romániában, Szlovákiában alapítanak leányvállalatokat, és onnan szállítanak a magyar, vagy épp a nyugat-európai piacra. Az átalakulás következményeként egyébként már egy tucatnyi cég került a működésképtelenség határára, és további csődök várhatók. Egyelőre egyetlen cégnek sincs „életbiztosítása”. Az uniós pénzek bevonása mindenesetre segíthet valamelyest az évek óta elmaradt fejlesztések pótlásában, és ezzel javíthatja egyes vállalkozások túlélési esélyeit.
