Kovács Gyula

– Mit hallott, írja-e már Pécs kultuszcsapata, a Kispál és a borz a város himnuszát 2010-re, amikor is a baranyai megyeszékhely lesz Európa Kulturális Fővárosa?

– Még nem kérdeztem az együttes frontemberét, Lovasi Andrást, de nyilván készülnek valamivel, hisz’ vélhetően ők sem közömbösek a város múlt heti sikerével kapcsolatban. Azért hadd tegyem hozzá, sok víz lefolyik még a Dunán, amíg Pécs kulturális főváros lesz.

– Ezzel egyetértek, vitassuk is meg mindjárt az euróbevezetés ügyét. El tudja képzelni, hogy 2010-re a Pécsre érkező külföldi turisták már tudnak fizetni vele, vagy higgyünk az elemzőknek, akik immár 2013-ra teszik a bevezetést?

– Bár az elemzők szakmai érveivel nem vitatkozom, be kell látnunk, hogy komoly versenyhátrányt okozna, ha a szomszédainkhoz képest több éves lemaradással vezetnénk be az új fizetőeszközt. Én az optimista forgatókönyvben hiszek, ezért, ha nem haragszik, a 2010-es dátumra nem is fogadnék, mert úriember a biztosra sosem fogad.

– Kár, mert én 2012-re tippeltem volna, de inkább kérdezek. Hogyan védené meg városát az ellenzéki sajtótól, amely erősen támadja az MSZP-s polgármester által vezetett Pécs győzelmét a kulturális fővárosi címért folyó versengésben?

– A vesztes mindig sértve érzi magát, amire a közelmúltbeli MÁV-tender is jó példa. A saját esetünknél maradva azonban mindenképpen örülnék, ha a lehetőségeket az ország egészével együtt tudnánk kiaknázni. Biztosan tudom, hogy az örömben Magyarország egynegyede legalább osztozik, hiszen a Balatontól lefelé mindenki összefogott a multikulturális város sikere érdekében. Az eredményhirdetést követően azt is megtudtuk: az segített hozzá minket a győzelemhez, hogy az anyagunkhoz pénzügyi terveket is csatoltunk, s ez állítólag egyedül Pécs esetében volt része a pályázatnak.

– A több tízmilliárd forintos fejlesztés része lenne a Zsolnay kulturális negyed magvalósítása, amely mintegy 11 milliárd forintba kerülne. A fejlesztés kihúzná a csávából a porcelángyárat?

– A parlagon heverő épületek hasznosítását megoldaná, ráadásul az épületek rendbetételével a gyár is több százmilliós megrendeléshez jutna, hiszen azokat Zsolnay díszkerámiákkal burkolták. A park a szakmai problémákat azonban nem orvosolná. A porcelánipar Európában válságát éli. A piac a kézi munkát nem tolerálja, az európai munkaerő drága, ezért a szektor keleten épít ki hídfőállásokat. Ellenlépése lehetne a hazai ágazatnak, ha három nagyágyúja, a Herendi, a Hollóházi és a Zsolnay összefogna a magyar porcelánmanufaktúrák jövője érdekében, de az együttes fellépés az egyéni problémák miatt még várat magára.

– A Zsolnay bajaira mennyire lenne gyógyír, ha Pécs önkormányzata ingyen átvenné a gyárat az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt.-től?

– A problémát ez sem oldaná meg. Olyan tulajdonosra lenne szükség, amely a menedzsment által felvetett szakmai problémákkal érdemben is foglalkozni tud, mert a cég ebben a méretben – külső finanszírozás és fejlesztés nélkül – nem életképes, csupán vegetál.

– Nem várható tehát megváltás az ötlettől, nem úgy, mint a madárinfluenza elleni magyar találmánytól. Mi a véleménye erről, illetve a betegség körüli pánikról?

– Túldimenzionáltnak érzem a madárinfluenzát. Örülök a szakmai sikernek, remélem, nem ügyetlenkedjük el. Azaz nem válik a szer presztízsharcok áldozatává, ahol azon megy a vita, tulajdonképpen ki találta ki, és kinek is adjuk el.