A tehetősek körében az elmúlt évek során divattá lett a borászat. A drága hóbort egy teljesen új, a borral járó kötöttségeket és a fáradságos munkát talán nem is ismerő, „műkedvelő” befektetői kört vonzott a szőlőhegyekre, pincékbe. Mindez nem előzmények nélküli jelenség. A rendszerváltás előtti pártelit is előszeretettel vásárolt szőlőt és/vagy pincét, illetve múlatta idejét a történelmi borvidékeken. Tudták ők is: akinek bora van, barátja is van – olvasható a Figyelő legfrissebb számában.
Az elmúlt másfél évtized alatt Demján Sándortól Sára Sándorig, Havas Henriktől Gérard Dépardieu-ig legalább húszegynéhány híres, de szakirányú végzettséggel nem rendelkező ember alapított Magyarországon „hobbiborászatot”, amely alapvetően a tulajdonos és a baráti kör örömére tevékenykedik. A profi borászok békésen, kíváncsian figyelik előretörésüket.
A vásárlások következtében a kurrens termőhelyeken folyamatosan emelkedik a szőlőterület ára. Kevésbé kapós borvidékeken ugyan öregecske szőlőt akár hektáronként 300-700 ezer forintért is lehet kapni, egy-egy divatosabb helyen viszont legkevesebb 1,5-3,0 millió forint a hektárár.
A borászat helyzete ugyanakkor nem túl rózsás: az uniós csatlakozás után vámmentesen érkező tömegbor tovább faragta az egyébként is mélyen tartott átvételi árakat, de a támogatási rendszer is hátrányosan változott: amíg a nagy bortermelő Franciaországban hektáronként csaknem félezer euróhoz is hozzájuthat a szőlész, itthon alig számíthat többre 80 eurós támogatásnál. A belpiacon az árakat nemcsak a – hazai előállítási költségeknél legalább 30-50 százalékkal olcsóbb, 170 forintos borokkal akciózó – kereskedelmi láncok tartják sakkban, hanem a számla nélküli forgalmazás és a hamisítás.
Üzlet és szerelem
Eladtam – Havas Henrik tőle szokatlan szűkszavúsággal próbált kifarolni a villányi pincéjével kapcsolatos kérdések elől. Mint mondja, azért nem nyilatkozik, mert novemberben bíróság előtt próbál érvényt szerezni igazának. Sok milliót bukott ugyanis azon, hogy héthektáros szőlője új telepítésében a szőlővesszőknek csupán 10 százaléka eredt meg.
A borok szeretete és üzleti megfontolások egyaránt szerepet játszottak abban, hogy az egészségmegőrzést zászlajára tűző Béres család egymilliárd forint körüli befektetéssel belevágott a borászkodásba – tárja fel az előzményeket a Figyelőnek ifjabb Béres József. A lapnak szintén nyilatkozó Rókusfalvy Pált viszont nem a haszon, hanem a bor szeretete miatt vágott bele mintegy 100 millió forintos befektetéssel a borászatba Etyeken. Évi 6 ezer palack bort termel, melyek kereskedelmi forgalomban nem kaphatóak. Mint mondja, a média által ismertté vált nevét nem akarja kihasználni e célra.
Egyetlen költséges hobbim, de igazából nem értek hozzá – ezzel a mondattal és egy félmosollyal intézi el Demján Sándor, a TriGránit első embere azt a tényt, hogy tekintélyes szőlőültetvényeket birtokol Etyeken, Somlón, Badacsonyban, ahol az elmúlt években összességében mintegy 200 hektárnyi új telepítést is végeztek. Újabban pedig Tokajon is vett néhány hektárt. Demján megvette a Habsburg családtól a világon mindenütt jól csengő név használatának jogát, ami várakozásai szerint megkönnyíti pincészeteinek extra minőségű borainak külföldi megjelenését. Az üzletember borászati befektetéseinek 10-15 éves megtérülésével számol.
A maga 340 hektárjával Villány legnagyobb szőlőbirtokosa, Csányi Sándor erősen kötődik a természethez, a mezőgazdasághoz. Pénzügyi befektetései között a 2000-ben vett borászat nemcsak a legrégebbi, de a legkedvesebb is. A pincészetét is profitorientáltan működtető bankár évente három-négy alkalommal hosszabb időt tölt Villányban, de állítja: ennél is többet foglalkozik a borászattal. Az operatív ügyeket másokra bízza, ám a stratégiai döntések meghozatalában részt vesz – olvasható a Figyelőben.
