Határidős BUX-piac – feljutás a lejtőn

Jókora hangzavar is fogadhatja akár november 4-én az érdeklődőket a Budapesti Értéktőzsde épületében: öt év után ugyanis visszatér a nyílt kikiáltásos kereskedési forma a börzére. Ennek azonban semmi köze a régi szép időkhöz, amikor még a BÉT határidős piaca működött ebben a rendszerben: az árutőzsde integrációjának keretében érkeznek a Vörösmarty térre a gabonapiaci kereskedők.

Az értéktőzsde 1996 és 1998 között elképesztő népszerűségre szert tett határidős piacán természetesen marad a költséghatékonyabb és kényelmesebb elektronikus kereskedés, aminek persze nincs sok köze a forgalom alakulásához. A számok mindenesetre azt mutatják, hogy az ezredfordulón elérkezett mélypont után a határidős piac magára talált, a megmaradt kevés befektető egyre aktívabban kezdte használni a nagy tőkeáttét által kínált lehetőséget.

Az egyetlen út

A „BUX-olás” már 1996-ban azért lett népszerű, mert a befektető pénzének többszörösével tudott fogadni az index emelkedésére. A tartós emelkedést fű, fa, virág elhitte, s ilyenkor a részvényekkel elérhető nagy nyereség sem elégít ki mindenkit: még nagyobb kell. Aztán jött 1997, az ázsiai válság, majd 1998 ősze, azaz az orosz rubelkrízis utáni időszak, és a kényszerű felismerés: aki egyirányú utcának tartja a tőzsdét, a határidős piacon gyorsan elvérzik.

A pénzük többszörösével emelkedésre játszók tönkremenetele után jó néhány évig csökkent a forgalom, a megmaradt befektetők azt viszont megtanulták, hogy mindegy merre megy a piac, itt meg lehet játszani az irányt, és nyerni lehet. Az elmúlt két év tőzsdei fellendülésére is igaz volt az, ami 1996-1997-ben: akinek volt mersze, és részvények helyett a BUX indexet vette meg a határidős piacon, nagyobb kockázat mellett sokkal többet kereshetett, mintha a részvényeknél maradt volna. Jelenleg viszont, amikor mindenki egy lehetséges trendforduló esélyeit latolgatja, még inkább felértékelődhet a határidős BUX: esésre szinte kizárólag ezzel lehet spekulálni a budapesti tőzsdén.

A fejlettebb piacokon ez nincs így, mivel működik az értékpapír-kölcsönzés intézménye. A kölcsönkért részvény eladása, majd alacsonyabb áron történő visszavétele egyszerű módja a medvepiacon történő nyerészkedésnek, Magyarországon viszont – noha törvényileg a lehetőség már megvan rá – továbbra sem működik a részvénykölcsönzés. Ráadásul a határidős piacon belül sincs túl nagy mozgástér. A forgalmi adatok szerint nemcsak a BUX, hanem az egyedi részvények piacán is szép számmal vannak kötések. Utóbbiaknál azonban az üzletkötések döntően a brókercég és az ügyfél előre lebeszélt árfolyamon kötött ügyleteit takarják, ahol pozíciónyitásnál az ügyfél a vevő, a brókercég pedig az eladó. Az ügyfél így egyedi papírok esetén is tőkeáttéttel tud emelkedésre játszani, a brókercég pedig a határidős eladási pozíciója mellé vásárol azonos nagyságú részvénycsomagot az azonnali piacon, így kockázatot nem fut.

A gond az, hogy ez a megoldás csak emelkedő piacon működik. Ha az ügyfél például a Mol esésére szeretne játszani, és határidős eladási pozíciót nyitna, akkor a brókercégnek kellene vele szemben állva határidőre venni és az azonnali piacon részvényt eladni. Ez utóbbi viszont a már említett részvénykölcsönzési probléma miatt nehézkes – nagy brókercégek korlátozott mértékben meg tudják oldani, de mégsem jellemző. Összességében tehát a medvepiacra játszó befektetőnek szinte csak egy lehetősége marad: a határidős BUX index eladása.

Függetlenek

Ez a piac lényegében nem változott az elmúlt években. Noha elvileg négy lejárat van, így a BUX márciusi, júniusi, szeptemberi és decemberi értékére lehet fogadni, érdemleges kereskedés csak az év végi lejáratban van. Ez viszont kellően nagy forgalmú ahhoz, hogy üzletelni lehessen vele. Egy kontraktus értéke a BUX index százszorosa forintban, vagyis az egyszerűség kedvéért jelenleg mintegy 2,1 millió forint. Ahhoz, hogy ezzel kereskedni tudjunk, a brókercégek eltérő mértékű letétet kérnek. A pontos nagyság attól függ, hogy a pozíciók elszámolását végző Központi Elszámolóház és Értéktár Rt. (Keler) mit határoz meg alapletétként, és hogy a brókercég mennyire szigorú az ügyféllel szemben. Általában az alapletét duplája, jelenleg 260 ezer forint az elfogadott, de régi ügyfél vaskos számlával már 200 ezer forint alatti letéttel is megkötheti első BUX-üzletét. A kontraktus értékéből az is következik, hogy 100 pontos elmozdulás 10 ezer forintos nyereséget, vagy veszteséget jelent attól függően, hogy eltaláltuk a trendet, vagy ellenünk jön a piac.

Miközben a termék maga pontosan ugyanaz, mint tíz éve, a határidős BUX-piacon dolgozó brókercégek száma és piaci súlya jócskán átalakult az elmúlt esztendők során. Kezdetben az azonnali piacon uralkodó banki hátterű cégek voltak erősek a BUX-piacon is, később egyre inkább a független, hazai tulajdonú brókercégek törtek az élre. A Buda-Cash Brókerház és a ConCorde Értékpapír Rt. egy időben fej-fej mellett haladt, végül előbbi elhúzott. Miután átvette a BUX-piacon szintén erős Eastbrokers ügyfeleit, a Buda-Cash tovább erősített, de az elmúlt években is folyamatosan növelte részesedését. Az idei első kilenc hónap statisztikája szerint már a piac egyharmadát uralja. A koncentráció érdekes példája az, hogy az Equitas Bróker a határidős brókertoplista 7. helyezettje úgy, hogy a cég ma még nem is kínál ilyen kereskedést ügyfeleinek. Ebből az következik, hogy kizárólag saját számlás üzletelgetéssel is ilyen pozícióba tudtak kerülni.

A BUX-piacot nemcsak a tőkeáttét lehetősége, hanem alacsony költsége is vonzóvá teszi. Ahhoz, hogy egy kontraktusnyi BUX-szal több mint 2 millió forint értékű részvénycsomagot felett rendelkezzünk, akár 1000 forint jutalék fizetése is elég lehet. A brókercégek egy része ugyanakkor néhány ezer forintos minimáldíjat is megállapít, hogy nagyobb tételes kereskedésre biztassa. A BUX-piac nagy kockázata mellett ugyanakkor nincs túl nagy jelentősége a jutalékkülönbségnek: a végeredmény szempontjából a mai változékony piacon csak az fog számítani, hogy eltaláltuk-e az index mozgásának irányát, vagy sem.