 |
 |
|
Ha Demján Sándor, Parragh László és Krisán László a fejébe vesz valamit, az a jelek szerint teljesül, méghozzá inkább előbb, mint utóbb. A vállalkozók szövetsége, az iparkamara, valamint a két szervezet közös cége, a KA-VOSZ Rt. elnökei korábban hosszú hónapokig ecsetelték annak várható előnyeit, ha a Széchenyi Kártyához kapcsolt hitelkeretet 5 millióról 10 millió forintra emelik. Miután ez valóra vált, már nem is kellett sokat törniük magukat a következő nagy lépésen: mára elérték, hogy a kezdő vállalkozások forgóeszközhiteleként működő kártyához hamarosan beruházási hiteltermék is kapcsolódjon. Az eredeti, exkluzivitásra törekvő elképzelés ugyan az EU versenysemlegességi előírásai miatt megbicsaklott, de eldőlt, hogy a kártyatulajdonosok a Magyar Fejlesztési Bank (MFB) refinanszírozása mellett maximum 50 millió forintnyi szabad felhasználású beruházási hitelhez juthatnak majd, várhatóan november elejétől vagy közepétől. Aladics Sándor, az MFB ügyvezető igazgatója a Figyelőnek elmondta, hogy Kóka János gazdasági miniszter múlt pénteken bólintott rá a konstrukcióra. Ennek keretében a kártya-, illetve folyószámlamúlttal már rendelkező (ily módon hitelképessé vált) vállalkozások akár megkezdett beruházáshoz is igényelhetnek hitelkeretet, sőt, lehetővé teszik a 6 hónapnál nem régebbi számlák befogadását is. A beruházási hitelt ugyanakkor nem csak a Széchenyi Kártyával rendelkező ügyfelek érhetik majd el: az MFB mind a 28 szerződött partnere részt vehet a hitelezésben. Aladics tájékoztatása szerint a termék 6 százalékos kamatára ennek fejében a banki partnerek 1,0-1,5 százalékos kezelési költséget is rátehetnek.
|
|
Széchenyi Kártya
• Hitelcél: kezdő (de legalább 1 éves múlttal rendelkező) vállalkozások forgóeszköz-finanszírozásának támogatása.
• Hitelkeret: 0,5-10,0 millió forint. • Futamidő: 1 év.
• Hitelkamat: 3 havi Bubor + 5 százalék. •
Állami kamattámogatás 2005-ben: 2 százalék
• Kezelési költség: 1 százalék
• Kötelező visszatöltés: negyedévente a teljes hitel-keret, melyből a kamatok és költségek levonása után a fennmaradó összeg azonnal újra felhasználható.
• A programban részt vevő hitelintézetek: Erste, MKB, OTP, Volksbank, Takarékszövetkezetek |
|
|
|
|
ÚJ IRÁNY. A hamarosan debütáló Széchenyi Beruházási Hitel révén a program gazdái végleg szakíthatnak a kártyára alapozott hirdetéssel. Krisán László, a programot irányító KA-VOSZ elnöke szerint a brand eddig is főleg azért volt fontos, mert forgóeszköz-hitelkeretként lényegesen nehezebb lett volna eladni a terméket, mint kártyaként. Márpedig a Széchenyi Kártya kétségtelenül sikeres. Erre utal az eddig piacra került közel 40 ezer plasztik, de az is, hogy a KA-VOSZ megléphette a kártyaprogram kvázi zártkörűvé minősítését. Az egyik legnagyobb vállalati bankot ugyanis egyszerűen nem engedte be a kártyát kínáló pénzintézetek közé. „Úgy gondoltuk, a jelenlegi szereplőkkel is megfelelő területi lefedettséget tudunk garantálni vállalkozó partnereinknek” – indokolta Krisán László a lépést.
Problémák azért akadnak. A Széchenyi Kártyát például nem igazán lehet használni a Széchenyi Kártya Klubban. Egy kártyatulajdonos kisvállalkozás vezetője hiába is próbálna fizetni a klubtag Magyar Rádió kereskedelmi irodáján egy rádióreklámért, s elutasításban lenne része akkor is, ha autója szervizelését rendelné meg a Suzuki Hollóstól. Kártyás fizetés ellenében nem készítene honlapot számára a Netrix Kft., s nem adna uniós pályázati tanácsot az Árindex Kft. sem. A Microsoft termékeinek megvásárlásakor a felkeresett disztribútoron múlik, használható-e nála fizetésre a kártya, így a plasztik gond nélkül csak a T-Mobile és a Shell hálózatában garantál költségmentes fizetést. Noha a klub alapító cégei esetenként a kártyás fizetéssel megspórolt tranzakciós díj többszörösét nyújtják kedvezményként, a dolog így mégsem olyan elegáns.
Persze azt is mondhatjuk, hogy a klubtagok csak alkalmazkodnak az általános tendenciához. A Széchenyi Kártya ugyanis ma elsősorban egyszerű forgóeszközhitelként funkcionál, a kártya jelentősége minimális. A plasztikok tulajdonosai elenyésző mértékben használják az eszközt vásárlásra. A programban alapítás óta jelen lévők közül az OTP-nél a 7300 tulajdonos havonta átlagosan 15-20 ezer forint értékű árut, szolgáltatást fizet ki egy kártyával. Az Ersténél 1 millió forint tranzakciós értékből 14 ezer forint az, amit ténylegesen vásárlásra fordít a kártyatulajdonos, és az MKB-nál is mindössze 20 százalékos a vásárlások aránya.
A kártyákról ettől függetlenül gyorsan eltűnik a pénz. A kötelező feltöltés után a tulajdonosok azonnal rohannak a készpénzkiadó automatákhoz, illetve – mivel az ATM-es készpénzfelvétel összege limitált – a bankfiókokba. Ezeknek a tranzakcióknak viszont jelentékeny költségük van, a pénzhez jutás akár ezer forintnál is többe kerülhet. Mindezekhez jön még a havi számlavezetési díj, ami az MKB-nál 1750, az Ersténél 1990 forintba kerül havonta, míg az OTP például 2100 forintot számláz.
 |
|
A bankok persze figyelik a piaci tendenciákat, éppen ezért aligha furcsállhatjuk, hogy mind az Erste, mind az MKB drágábban mér bizonyos készpénzfelvételi tranzakciókat a „Széchenyi-ügyfeleknek”, mint a többi, nála „normális” számlát vezető kisvállalkozásnak. Ha ezen költségekhez hozzávesszük a nem csekély összegű éves kártyadíjat – ami egy 10 milliós kerettel igényelt kártya esetén 85 ezer forint -, plusz a kötelezően felszámított garanciadíjat (amihez ugyanakkor 50 százalékos gazdasági minisztériumi támogatás társul), olcsónak egyáltalán nem nevezhetjük a konstrukciót. Számításaink szerint a támogatások ellenére a Széchenyi Kártya teljes hiteldíj mutatója 15 százalék körül lehet. A programban részt vevő egyik bank vezetője nem véletlenül jegyezte meg finom mosollyal, hogy ennél ma már a pénzintézetek többsége összességében olcsóbb hitelterméket tud kínálni a kis- és középvállalkozások (kkv) számára. Ennek oka az lehet, hogy miközben a bankok versenyében a kkv-hitelek egyre olcsóbbá válnak, addig a Széchenyi Kártya konstrukció őrzi régi rugalmatlanságát. Nehéz elfogadni az egyéves futamidőt, de legfőképp a kirívóan magas éves kártyadíjat. Ezt egyébként részben az magyarázza, hogy a kártyadíj tartalmazza a program irányítójának, a KA-VOSZ-nak fizetett jutalékot. A kártyaszám mellett e cég a forgalom és a felhasznált hitelkeretek után is részesedik, ennek mértékéről azonban mélyen hallgatnak az érintettek.
FEKETELISTA. Az egyéb hitelek ellenében kétségkívül a Széchenyi Kártya mellett szól az, hogy utóbbi lényegében fedezet nélkül, egyszerűsített elbírálás után az ügyfelek rendelkezésére áll. Ám a könnyű pénznek ára van. A KA-VOSZ honlapján elérhető feketelistán a nem fizető adósok száma január óta négyszeresére, 370-re emelkedett, ráadásul harmaduknak a fellelt adatok szerint több mint 5 millió forintos tartozása van. Nem véletlenül vastagodnak a ráncok a kártyahitelek garantálását végző Hitelgarancia Rt. vezetőinek homlokán. A társaság az elmúlt évben összesen 63 milliárd forintnyi hitelt garantált a Széchenyi Kártyához kötődően (az eredeti tervekben csak 20 milliárd szerepelt), s a középtávú stratégiában foglaltak alapján a garantált állomány 2006 végére elérheti a 81 milliárdot. Ez a teljes éves garancia-vállalás 44 százalékát tenné ki. S bár a Hitelgarancia Rt. igyekezett levédeni magát, s a kártyahitel-követelések behajtására öt évre szóló engedményezési megállapodást kötött egy banki követeléskezelővel, az év elejéig ennek hatására is csak 18,5 százalékos megtérülést sikerült elérnie. Ez pedig jóval alacsonyabb a társaság eddigi átlagánál.
