Az utóbbi hetek a magyar államháztartási hiány valós nagysága körüli bizonytalanságoktól voltak hangosak. A kormány a múlt héten elismerte: az idei hiány a tervezett 3,6 helyett 6,1, a jövő évi pedig 2,9 helyett 4,7 százalék lesz a GDP-hez viszonyítva. Azaz beismerték, hogy trükkös könyveléssel igyekeztek szépíteni a büdzsé egyenlegén.
A kreatív könyvelés favorizálásának veszélyeit szemléletes példával igyekezett érzékeltetni az uniós pénzügyminiszteri tanács döntéseit előkészítő befolyásos orgánum, a Gazdasági és Pénzügyi Bizottság (EFC) előtt felszólaló Szapáry György. A Magyar Nemzeti Bank (MNB) alelnöke így fogalmazott: amennyiben az állami feladatok költségvetési „kiszervezése” divattá válik, azon sem csodálkozhatunk, ha egy nap a németek a Brandenburgi kapu értékesítésével próbálják majd csökkenteni a deficitet.
A jegybankot azonmód éles támadások érték az „árulás” miatt. Olaj volt a tűzre, hogy a Szabadság téren kommentárral látták el az idei első túlzott deficiteljárás- (excessive deficit procedure – EDP) jelentést. Azt a dokumentumot, amelyet minden EU-tagállamnak kötelező évente két alkalommal megküldenie az Eurostathoz és Brüsszelbe, s amelyet Magyarországon a Pénzügyminisztérium (PM), az MNB és a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) szakemberei állítanak össze – írja a Figyelő legújabb, csütörtökön megjelenő száma.
Központi Statiszta Hivatal
A kifogások megjelenítésének oka a konszenzus hiánya volt. A mögött pedig a magyar EDP-bizottság minisztériumi és KSH-s tagjain egyre jobban érződő külső nyomás keresendő – mondta a Figyelőnek a testület működésének közeli ismerője. Megállapítása szerint „a pénzügyi tárca és a statisztikai hivatal szakértői nem tudják saját módszertani álláspontjukat megfogalmazni, hanem intézményi véleményt kénytelenek tolmácsolni”. A munkacsoport fokozatosan elvesztette módszertani függetlenségét, vagy ha mégis szakmai véleménynek adott hangot, azt saját intézményük vezetői szintjein értékelték felül. Ennek következtében a KSH-t sokan már csak Központi Statiszta Hivatalként emlegetik, ahonnan – nem bírván vagy akarván elviselni az erősödő politikai nyomást – egyre többen jönnek el önként (is).
Az idei első EDP-jelentés elkészültét megelőzően a Figyelő értesülései szerint a jegybank több kifogással is élt. A legfontosabb ezek közül az autópálya-építés finanszírozásának elszámolhatóságát illette, amelynél a KSH meglehetősen furcsa módját választotta a bevételi tétel befogadhatósága mellett érvelő PM támogatásának: noha egyértelműen módszertani kérdésről volt szó, a hivatal arra hivatkozott, hogy a 2005-ös adatok előrejelzéseknek számítanak, azokat tehát nem vizsgálja, majd csak akkor tér ki rájuk, amikor tényadatokká válnak.
A jegybank ezt követően fűzött kommentárt a jelentéshez, az autópályák mellett a Millenniumi Városközpont, a MÁV-adósság, vagy a faktorált mezőgazdasági támogatások figyelmen kívül hagyását kifogásolva. Az első jelentés végül az MNB javaslatait nem tartalmazva, de a kommentárral kiegészítve jutott el az Eurostathoz, amely szinte postafordultával közölte: csak a jegybanki javaslatokkal kijavított verziót hajlandó elfogadni.
Nem minket pécéztek ki
A Figyelőnek nyilatkozó brüsszeli források ugyanakkor nem hisznek abban, hogy az Európai Unió statisztikai hivatala kipécézte volna magának Magyarországot, bár egyikőjük véleménye szerint a feltárt manőverek ismeretében ezen sem lehetne csodálkozni. Sokkal inkább arról van szó, hogy az Eurostatra az utóbbi időben nagyobb nyomás nehezedett, hogy nézzen jobban a tagállamok körmére. A fokozottabb szigort a korábban feltárt görög és olasz manipulációk indokolták, amelyek Brüsszelt arra intették: javítani kell a nemzeti hatóságok által szolgáltatott statisztikai adatok megbízhatóságán.
Nem segíti a megbízható adatszolgáltatást az sem, hogy miközben az unióban a hiánytúllépést büntetik, a hamis statisztikai adatokkal való machinálást az érvényes EU-szabályok nem szankcionálják. Épp ezért a tervek szerint novemberben a pénzügyminiszteri tanács új rendeletet fogad el az európai statisztikák minőségének és menedzselésének javítása érdekében.
Újabb problémás tétel
A magyar fiskális politika számára a Figyelő szerint aggasztó hír az is, amely szerint a hazai egyházi ingatlanok visszaadásával kapcsolatban is megkérdőjelezhető számviteli eljárást fontolgatnak. Eszerint az állam épület helyett ígérvényt ad a kérelmezőnek, amely ezzel tízéves hitelt vesz föl egy kereskedelmi banktól, hogy az összegből megvásárolja az adott ingatlant. Nem is apró szépséghiba, hogy ezt a kreatív módszert – amely a konstrukcióját tekintve a mezőgazdasági támogatások „kiszervezésekor” már egyszer felmerült – az Eurostat annak idején elmeszelte.
A cikk teljes terjedelmében a Figyelő október 6-án megjelenő legújabb számában olvasható.
