kis lépésekkel és hosszú távú víziókkal igyekszik a tetterős hatalom látszatát kelteni a kormány. A hétfőn a parlamentnek benyújtott adócsomagnak – a felső áfakulcs 5 százalékpontos mérséklését leszámítva – érdemi hatása a gazdaság egészének működésére aligha lesz. A forgalmi adó mérséklése bizonyára tovább faragja a már amúgy is kellően alacsony inflációt, és valamelyest javíthatja a versenyképességet. Ennyi.
Érdemi adóreformot persze nehéz is lenne megvalósítani a költségvetés kiadási oldalának reformja nélkül. (Az egyetlen kiadáscsökkentő lépés, a költségvetési intézmények maradványösszegeinek zárolása éppen az áfabevétel-kiesés ellentételezésére hivatott.) Marad az adórendszer finomhangolása, enyhe tehermérsékléssel, nyilvánvaló politikai üzenetekkel (lásd a „gazdagokra” kivetett luxusadót és az egyes szakmákat favorizáló egységes közteherviselési hozzájárulást) és hosszú távú, hipotetikus elképzelésekkel. Nehéz komolyan venni 2-5 évre szóló adócsökkentési ígérteket.
Nem csak a jövő évi választások kimenetele, hanem a büdzsé addigi alakulása is zárójelbe teheti a mostani elképzeléseket. Valójában semmilyen jelentősége nincs annak, hogy a kormány 2010-re milyen sávhatárral képzeli el a személyi jövedelemadózást.
Az adócsökkentés programját a politikai szlogenek szintjén most már minden parlamenti erő a magáévá tette. Igazi változást azonban önmagában a radikális adócsökkentés nem hozhat. Ennek párosulnia kell a költségvetés egészének rendbetételével, az adózás egyszerűsítésével, valamint az elosztó rendszerek hatékonyabbá és átláthatóbbá tételével. Ameddig mindez nem következik be, a versenyképességet érdemben növelő adócsökkentésnek nincs esélye.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
