Százmilliós érvek

Egye fene, fúrjanak a hegyünkbe radioaktív barlangot, legalább lesz pénz saját fogorvosi rendelőre, s nem kell fél órát buszozni Bonyhádra egy fogpótlásért – mondja a Bátaapátiban élő 76 éves Kati néni. Hasonlóan vélekedik a kis- és közepes aktivitású nukleáris hulladékok elhelyezésére tervezett tárolóról a takaros faluban élő csaknem félezer lakos zöme. A településen a választásra jogosultak háromnegyede július közepén részt vett a témában megtartott népszavazáson, és 90 százalékuk támogatta a tároló megépítését. A falutól mintegy fél kilométerre tervezett létesítmény a paksi erőmű üzemeltetése közben enyhén radioaktívvá váló eszközöket, védőfelszereléseket rejti majd, több mint fél évezreden keresztül. A negyedkilométer mélyen fekvő, betonfalakkal bebiztosított lerakót olyan gránitsziklába vájják, amely bizonyíthatóan évezredeken keresztül sem engedne át vizet. „Errefelé a földrengések ritkák, ráadásul az épülő tároló még egy terrorista repülőgép-támadása esetén is sértetlen maradna” – hoz extrém, de ma már nem kizárható példát a környezetvédelmi biztonságot próbára tévő cselekményre Aszódi Attila, a BME Nukleáris Technológiai Intézet igazgatója. Szerinte manapság műszakilag nem nagy ügy egy ilyen raktár biztonságos üzemeltetése. A világon mintegy 60 felszíni és 10 felszín alatti lerakó üzemel, s eddig még sosem történt baj.

Atompénzek Radioaktív hulladékok kezelésére bázisáron 844 milliárd forintot kell költeni az elkövetkező 102 évben – nyilatkozta Hegyháti József, a Radioaktív Hulladékkezelő Kht. ügyvezető igazgatója. A 2108-ig tartó projektet a Paksi Atomerőmű Rt. finanszírozza úgy, hogy évente meghatározott összeget – az idén 23,7 milliárd forintot, jövőre pedig 22,8 milliárd forintot – utal át a Központi Nukleáris Pénzügyi Alapba. A paksi erőműben évente 450-500 köbméter kis- és közepes aktivitású hulladék keletkezik az üzemeltetés elszennyeződött munkaeszközeiből, gyantákból és egyéb üzemviteli segédanyagokból. Ezenkívül az atomerőmű majdani leszerelése során 17 ezer köbméter kis- és közepes aktivitású hulladék jön létre. Ilyen hulladékok egyébként nem csak Pakson, hanem különböző intézményeknél – az ipar, a mezőgazdaság, a kutatás és a gyógyászat területén – is keletkeznek, évente 20-30 köbméter mennyiségben, s azokat az 5040 köbméter kapacitású Pest megyei Püspökszilágy tárolójába viszik. Nagy aktivitású hulladékokat főleg az atomerőmű üzemeltetése termel, éves szinten mintegy 5 köbmétert. Ezt átmenetileg a paksi létesítmény területén lehet tárolni. Az atomerőmű majdani leszerelésig keletkező 247 köbméter nagy aktivitású hulladékot, illetve a kiégett nukleáris üzemanyagot valószínűleg a Nyugat-Mecsekben, az uránbánya környékén, 500 méterrel a föld alá helyezik. A tárolóra leghamarabb 2047-ben lesz szükség, addig kutatásokkal keresik a pontos helyszínt. A nagy aktivitású hulladékok lerakójából a világon még egy sem működik, ám számos helyen zajlanak a nyugat-mecsekihez hasonló kutatások a több mint 10 ezer évig sugárzó hulladékok befogadására. A világon ma egyetlen olyan létesítmény van, méghozzá az Egyesült Államokban, Új-Mexikóban, amelyet hosszabb élettartamú – s főleg katonai eredetű – radioaktív hulladékok elhelyezésére készítettek.

TETT-ESEK. A tervezett „atomtemetőt” megtűrő környékbeliek természetesen nemcsak új fogászati rendelő formájában profitálnak az összesen mintegy 40 milliárd forintos atomhulladék-projektből. A lerakó öt kilométeres körzetében található, Társadalmi Ellenőrző, Tájékoztató Társulásba (TETT) tömörült hét település már a több mint egy évtizede zajló kutatások ideje alatt is jól járt anyagilag, a tároló üzembeállítását követően pedig még komolyabb pénzekre számíthat. A falvak 1998 óta a kutatásokra fordított összeg 5 százalékának megfelelő támogatást kaptak, eddig összesen több mint félmilliárd forintot, amit elméletileg a lakosság tájékoztatására fordíthattak. Hegyháti József, a beruházásért felelős Radioaktív Hulladékokat Kezelő (RHK) Kht. igazgatója elmondta, hogy a települések a 10 milliárd forintos majdani építési költségből már 6 százalékos kulccsal számolhatják a támogatást. Amikor pedig – előreláthatólag 2008-ban – megkezdődik a hulladékszállítás, a TETT évente 300 millió forinttal gazdagodik majd. A társulásnak jutó pénzekből 40 százalékos arányban részesülő Bátaapáti esetében mindez azt jelenti, hogy a falu az idén 120 millió forintból gazdálkodhat, ennek egyharmadát „TETT-esként” veheti fel.

Bátaapáti, a jellemzően szőlészettel és erdőgazdálkodással foglalkozó, nemrég még földutas zsákfalu mára nem csak aszfaltozott úttestekkel, de több helyen még díszburkolatú járdákkal is dicsekedhet. A településen az utóbbi években kiépítették a csatornahálózatot és bevezették a gázt. A gyarapodás meggyőző, még ha forrása megkérdőjelezhető is. A beruházást egyébként is ellenző Illés Zoltán fideszes képviselő nehezményezi, hogy a törvényileg kizárólag tájékoztatási célra elkölthető támogatásokat a település nem pusztán a lakosság informálására fordította. Az elhivatott környezetvédőként ismert politikus – az Állami Számvevőszéknek a témában végzett vizsgálatára hivatkozva – bírósághoz fordult, feljelentve a pénzeket egyebek között játszótér-építésre és útfelújításra költő TETT polgármestereit. „Tájékoztatás azonban az is, ha elmondjuk az embereknek, hogy a falvak büdzséjéhez csapott támogatások milyen fejlesztésekhez segítenek hozzá” – hoz ellenérvet Krachun Szilárd polgármester, a TETT elnöke. Szerinte nincs értelme minden többletforintot a térségi újságba és a helyi kábeltévébe ölni. „Az orvosi rendelőhöz hasonló hasznos fejlesztések is beleférnek az előírt célrendszerbe” – vélekedik a falu első embere.

Lehet azon vitatkozni, hogy Bátaapátiban mire és miért arra költötték a pénzt. Annyi azonban biztos, hogy az emberek igencsak tájékozottak atomügyben. A Figyelő által megkérdezett helyiek tisztában vannak a lerakó megépítése előtt álló engedélyeztetési teendőkkel is. Világosan tudják például azt, hogy hiába bólintott rá településük a tervre, a megvalósuláshoz még az Országgyűlés őszre várható elvi hozzájárulására és majd egy tucat különböző hatósági engedélyre is szükség van. Mindenesetre a projektmenedzselés jó példa arra, hogy kellő körültekintéssel, pénzzel és kitartással a helyi lakosság meggyőzhető egy olyan beruházásról is, amely a tájékozatlanok szemében magasabb kockázatokkal járhat, mint a Pest megyében a közelmúltban több település által is elutasított hulladéklerakó.

Persze Baranyában is változnak az idők. Wekler Ferenc SZDSZ-es politikus például 1989-ben a közeli Mecseknádasd tanácselnökeként még hathatósan közreműködött a pár kilométerrel arrébb fekvő Ófaluba tervezett, hasonló projektötlet meghiúsításában. Most – saját bevallása szerint – a népszavazás kimenetele miatt bírálta felül a véleményét. Igaz, már jóval ezt megelőzően vállalta, hogy Gyurcsány Ferenc miniszterelnök megbízottjaként segíti a lerakó lakossági elfogadását. Célul tűzte ki, hogy ősszel előrukkol egy törvénymódosítási javaslattal a TETT pénzeinek felhasználására, továbbá egy másik fejlesztési célú társulást is létre kíván hozni. Ebben elképzelése szerint a Bátaapáti 10 kilométeres körzetében fekvő 13-13 baranyai és tolnai település állna össze, amelyek a TETT-től eltérően nem a Központi Nukleáris Alapból, hanem közvetlenül a Paksi Atomerőmű Rt.-től kapnának támogatást, egy alapítványon keresztül. A lerakó elfogadtatása jogcímen területfejlesztési célokra szánt évi több tízmillió forinttal Wekler a falvak pályázó kedvét fokozná. A települések ugyanis – önerő híján – nem hogy az uniós tendereken, de még a hazaiakon sem nagyon rúgnak labdába.

Még húsz év Elvi hozzájárulást adott a közelmúltban a kormány a paksi atomerőmű üzemidejének meghosszabbításához, amit az ellenzék is üdvözölt. Az erőmű számára a következő lépés a környezetvédelmi és üzemidő-meghosszabbítás engedélyezési kérelem megszerzése, ami várhatóan 2007-ben kerülhet a szakhatósághoz elbírálásra. Az 1982-1987-ben üzembe helyezett négy reaktor 30 éves élettartamának 20 évvel való meghosszabbításához mintegy 100 milliárd forintos beruházás szükséges, amelyet a Paksi Atomerőmű Rt. saját forrásból, illetve bankkölcsönből fedez. Aszódi Attila, a BME Nukleáris Technikai Intézetének igazgatója szerint az atomenergia előállításával együtt járó veszélyes hulladékok kezelésére már most rendelkezésre állnak biztonságos technológiák. A tudomány fejlődésével a jövőben még inkább csökkenthető a kockázat. A kísérleti szinten már működő, úgynevezett transzmutációs technológiával például a hosszú felezési idejű hulladékok több százezer éves kritikus tárolási ideje pár száz évre csökkenhet, sőt így pluszenergia is termelhető.

ZÖLD KÉTSÉGEK. Miközben a politika lényegében egységes, s egyik párt sem tesz keresztbe a tároló megépítésének, a környezetvédőket megosztja az ügy. Az atomhulladékokat szállító nemzetközi vonatok elé előszeretettel fekvő Greenpeace aktivisták azt hangoztatják, hogy teljesen felesleges a Paksi Atomerőmű ideiglenes tározóiból elhurcolni a veszélyes hulladékokat, negyedakkora költséggel véglegessé lehetne alakítani azokat. „A lerakó megépítésével csak az erőmű hamarosan lejáró élettartamának meghosszabbítását legitimizálnák” – gyanítja Csáki Roland, a Greenpeace Magyarország programvezetője. Az atomenergia helyett a megújuló energiaforrásokat preferáló környezetvédő szerint amennyiben Bátaapáti mellett megépül a tározó, akkor a kormány joggal mondhatja: ha már ennyit belefektettünk az ügybe, akkor miért ne hosszabbítsuk meg az erőmű üzemidejét.

Ám a kormány, úgy tűnik, már a megépülés előtt döntött az ügyben (lásd a keretben), a zöldek tevékenységét figyelemmel kísérők pedig azt tapasztalják, hogy a globális felmelegedéssel összefüggő gondok egyre jobban megingatják az atomenergiát elutasító környezetvédőket. Ez az energiatermelési mód ugyanis nem jár üvegházhatást okozó gázkibocsátással, így a légkör sem melegszik. A paradigmaváltásra utal James Lovestocknak, a Greenpeace egyik holland alapítójának több médiumban is hangoztatott véleménye, miszerint az éghajlatváltozás megfékezése elképzelhetetlen atomerőművek nélkül. Ha viszont így van, a keletkező nukleáris szennyeződés biztonságos tárolásáról is gondoskodni kell. No meg Kati néni is rászolgált a fogorvosi rendelőre.