Fekete gyászszalaggal átkötött tőzsdei évkönyvet küldött ajándékba a miniszterelnöknek egy évvel ezelőtt a Budapesti Értéktőzsde (BÉT) elnöke, arra utalva, hogy az árfolyamnyereség-adó tervezett bevezetésével a kormány beveri az utolsó szöget is a tőkepiac koporsójába. Sok minden történt az elmúlt tizenkét hónapban, de a kontraszt mégis nagy: e hét hétfőn Szalay-Berzeviczy Attila és Gyurcsány Ferenc közösen jelentette be, hogy sikerült megállapodniuk egy tőzsdeélénkítő csomagról, s hozzá mellékesen az árfolyamnyereség-adó bevezetéséről is.
NEM ADTA FEL. „Az ellenérdekelt felek alulbecsülték a tőzsde lobbierejét” – sommázza a Figyelő kérdésére a tőzsdeelnök, hogy miként sikerült alig fél év alatt keresztülvinnie a szakmán a csomag központi elemének számító nyugdíj-előtakarékossági befektetési számla bevezetését.
Azt Szalay-Berzeviczy is elismeri, hogy amikor márciusban először bedobta a köztudatba a negyedik nyugdíjpillérként is emlegetett számla gondolatát (lényegi jegyeit lásd a 92. oldalon), a fogadóirodák nem nagy esélyt adtak volna arra, hogy terve sikerül. Minden egyes alkalommal viszont, amikor úgy tűnt, csökken az esély az ötlet keresztülvitelére, újult erővel folytatta a harcot, kereste a támogatókat, próbálta meggyőzni a döntéshozókat.
Amikor a tőzsde júliusban több szakmai szervezet segítségével és egyetértésével kidolgozta az eddigi legátfogóbb piaci élénkítő csomagot, s mintegy tárgyalási alapként eljuttatta azt a döntéshozóknak, úgy tűnt, a Magyar Bankszövetség határozottan ellenzi a negyedik pillér ötletét (Figyelő, 2005/30. szám). Ebben fontos szerepet játszott az, hogy a biztosítók beálltak a támogatók sorába, bízva abban: maguk is vezethetik majd az újfajta számlát. Később kiderült, hogy sem a biztosítóknál, sem a bankoknál nem egyértelmű a helyzet. Támogatók és ellenzők akadtak itt is, ott is, de miközben a biztosítók kihátrálni látszottak az ügy mögül, a Bankszövetségen belül többségbe kerültek a támogatók. Ehhez persze az kellett, hogy a legnagyobb piaci szereplő befolyásos vezetője se kifogásolja a negyedik pillért, s információink szerint Csányi Sándor végül igent mondott. A tőzsde és az OTP-vezér viszonyának változását később mi sem jelezte jobban, minthogy Csányi 15 esztendő alatt most először látogatott el a BÉT-re.
Mindebből arra lehet következtetni, hogy a háttérben folyó tárgyalások során méltányolták a bankok igényét a számlavezetési monopólium megtartására, ezen a ponton viszont ma mégsem látni tisztán. A tőzsdeélénkítő csomag bejelentésekor a Figyelő érdeklődésére csak az derült ki, hogy ez a kérdés még nem dőlt el. Információink szerint a háttérben egy olyan megoldás körvonalazódik, amellyel az új számla esetében a bankokat favorizálnák, a biztosítókat ellenben egy más jellegű területen kapott támogatás révén kárpótolnák.
KOMPROMISSZUMOK. A számlavezetési meccs tehát még nem zárult le, a tőzsde és a kormány csörtéjének viszont vége, a bejelentett tőzsdeélénkítő csomag érdekében a felek hajlandóak voltak kompromisszumokra. A tőzsde oldaláról azt már korábban lehetett tudni, hogy bizonyos feltételekkel elfogadják az árfolyamnyereség-adó bevezetését. Miután tavaly a tőzsdeelnök szokatlanul heves kampánya hatásosnak bizonyult, és a kormány elállt az adónem idei bevezetésétől, a téma békés és hosszú távú rendezése a kormánynak is érdekében állt. A cserébe adott intézkedések közül ráadásul az új nyugdíjszámlához kapcsolódó adókedvezmény eleinte várhatóan nem okoz nagy terheket a büdzsének, viszont jól kommunikálható a választási kampányban, amikor az ellenzék az elmaradt adócsökkentéseket kéri számon. A megegyezés érdekében a tőzsde eltekintett néhány további javaslatától, cserébe viszont elérte, hogy a tőzsdei részvények osztalékát terhelő 25 százalékos adó 10 százalékra mérséklődjön. A Figyelő kérdésére a miniszterelnök azt is elárulta, hogy a jövőbeni privatizációk során előnyben részesítik majd azokat a befektetőket, melyek részvényeiket a Budapesti Értéktőzsdén is bevezetik. Emellett meg fogják vizsgálni hogy miként lehet életet lehelni a kockázati tőketársaságok intézményi rendszerébe.
Az élénkítő csomag keresztülvitele mindenképpen a tőzsde – és egyben Szalay-Berzeviczy Attila személyes – sikere. Úgy tűnik, az alig több mint egy éve hivatalban levő elnök a megfelelő pillanatban (indul a kampány, fut a száz lépés) tudott annyi támogatót szerezni, amennyi elegendő volt a javaslatok elfogadtatásához. Feltűnő, hogy a máskor oly hangos Fidesz részéről sem érte súlyos kritika a kamat- és az árfolyamnyereség-adó újbóli bevezetését, noha tavaly kiálltak ellene. Ez arra utal, hogy a tőzsde mindkét politikai oldallal egyeztetve hozta tető alá a csomag elfogadtatását. S ha ez így van, esély lehet arra, hogy egy esetleges kormányváltás se befolyásolja az egyes elemek életben maradását.
 |
|
Az új nyugdíjszámla
Egy ma is meglevő mezei értékpapírszámlától az új nyugdíjszámla nagyjából abban fog különbözni, hogy nem lehet majd róla a nyugdíjig pénzt felvenni, adókedvezmény jár rá, és nem kell adózni semmiféle itt keletkezett nyereség, illetve hozam után. A 30 százalékra, de legfeljebb 100 ezer forintra rúgó állami támogatást akkor lehet a legjobban kihasználni, ha évente mintegy 333 ezer forint friss befektetést helyez el rajta az előtakarékoskodó. Ehhez az állam hozzáteszi a 100 ezer forintos szja-visszatérítést, a befektető a továbbiakban már ezt az összeget forgathatja. A rendszer támogatói állítják: azok számára, akik nem ugrálnak a portfóliók között, az új számla bizonyosan olcsó lesz. Képzeljünk el például egy olyan előtakarékoskodót, aki nagyjából havi 30 ezer forintot tesz be a számlára, hogy kihasználja az adókedvezmény lehetőségét. Nem akar túl sokat kockáztatni, többször is kötvényalapba helyezi a pénzét. Ebben az esetben viszont szinte semmit sem fizet, hiszen a befektetési jegyek vétele sok esetben ma is ingyenes. Persze ha néha részvényeket vásárol, annak lesz jutaléka, de összességében évi két-három tranzakcióval, minimális költséggel megalkotható egy hosszú távon is korrekt portfólió. |
|
|
|
|
A tőzsdeélénkítő csomagról a nyilvánosság előtt meglepően kevés vita folyt – meglehet, éppen azért, mert sokan nem hitték, hogy ilyen gyorsan keresztül tudja vinni javaslatait a börze. A negyedik pillért illetően érkezett ugyan néhány kritika, de ezek inkább a felesleges, „úgysem fog működni” típusú észrevételek voltak, mint alternatív, vagy módosító javaslatok. Ettől függetlenül az vitathatatlanul nehezen becsülhető, hogy mekkora hatással lesznek a magyar tőkepiacra a kereslet- és kínálatélénkítő intézkedések.
A negyedik pillérrel kapcsolatban többen is kritizálták az elnevezést, mondván: az új egyéni nyugdíj-előtakarékossági számla inkább a harmadik pillér része. Az ellenzők szerint a lakosság pénzügyi kultúrája nincs azon a szinten, hogy magának eredményesen takarékoskodjon. A támogatók ezzel szemben állítják: valóban kritikán aluli a pénzügyi kultúra, de ahhoz, hogy lassan változni tudjon, szükség van a megfelelő eszközökre. Többször elhangzó érv az, hogy a magyar befektető önmagától kockázatkerülő, s a nyugdíjpénztárak is ezen igény miatt vesznek rendkívül kevés részvényt. Ezért arra sem lehet számítani, hogy az új számla megnövelné a részvényvételi kedvet. Viszont még erre is lehet azt válaszolni, hogy ha csak a kötvényalapokig eljut az eddig párna alatt pénzét őrizgető polgár, már az is megérte.
Az önkéntes pénztárak azt is többször jelezték, hogy a portfólió kockázati szintje náluk is választható, tehát lényegében ott is egyéni befektetési döntésről van szó. Az új számla támogatói szerint nem egészen, hiszen nem mindegy, hogy valaki meghatározott időszakonként válthat a portfóliók, vagyis a kockázati szintek között, vagy pedig bármikor, amikor kedve szottyan. Aki magának választ, nemcsak a kockázati szintet határozza meg, hanem a konkrét instrumentumokat is. Ezzel persze ismét a kiindulóponthoz jutottunk, vagyis hogy minderre képes-e az átlagbefektető.
|
|
Vélemények a 4. pillérről
NYERS REZSŐ, a Magyar Bankszövetség főtitkára: „Szövetségünk szakmai viták után, de támogatja a konstruk-ciót. Abban egyöntetűen állást foglaltunk, hogy a nyugdíj-előtakarékossági számlát csak kereskedelmi bankok vezethessék Magyarországon. Megítélésünk szerint ez a megoldás felelne meg az Európai Unió pénzügyi normáinak, s véleményünkhöz hasonlóan foglaltak állást a hazai pénzügyi hatóságok is.”
ALBRECHT OTTÓ, a Cashline Értékpapír Rt. elnöke: „Nagyon jó ötletnek tartom a 4. pillért, amely hozzájárulhat ahhoz, hogy a fejekben változás következzen be a hosszú távú befektetések kapcsán. Fennáll persze a veszély, hogy az e megoldást választók is a „biztosra” mennek, és sima pénzpiaci instrumentumot választanak, de azt hiszem, sokukat meg lehet győzni arról, hogy hosszú távon egy normálisan működő gazdaságban a részvényárak növekednek. Ha ez sikerül, a részvénybefektetések bizonyosan elmozdulnak arról az 1,1 százalékról, amelyen jelenleg állnak a lakossági megtakarításokon belül.”
TRUNKÓ BARNABÁS, a Magyar Biztosítók Szövetségének főtitkára: „Nem szeretem ezt a 4. pillér elnevezést, szerintem nyugdíjpillérnek nem nevezhetünk olyan megoldást, amely kizárja, hogy a munkáltató is gondoskodhas-son dolgozójáról. Éppen emiatt én nem féltem annyira az önkéntes pénztárakat. Az viszont igaz, hogy új versenytársként jelentkezik a megoldás a piacon akár a pénztári ággal, akár a magánbiztosítók öngondosko-dásra épülő termékeivel szemben – de ettől nem kell félni. A biztosítók a támogatás fejében azt kérték, hogy nyíljon lehetőségük a számlavezetésre – most azt várjuk, hogy ez valósággá váljon.”
FÓRIZS SÁNDOR, az Évgyűrűk Magánnyugdíjpénztár elnöke: „Leginkább kérdéseim lenné-nek. Hol a törvénytervezet? Ha igaz, hogy a 4. pillér mögött is bankok, biztosítók állnak, miként a nyugdíjpénztárak esetében, miért gondoljuk, hogy ez a megoldás olcsóbb lesz? Ugyanarra a célra miért építünk ki újabb rendszert a meglévő reformja helyett? Miután az adókedvezmény maximális kihasználása félmilliós megtakarításkor lesz lehetséges, nem mondható, hogy a nagy tömegek megoldása lenne. Miért kell ezt állami pénzzel támogatni?” |
|
|
|
|
Ha abból indulunk ki, hogy az egyének felelősségük tudatában vállalják a befektetési döntést, teljesen más eredményt kapunk, mint ha azt feltételezzük, hogy az átlagos megtakarító befektetési szolgáltatók tanácsait kéri. Ez utóbbi esetben ugyanis tényleg nem lesz nagyon más, mint választás az előre csomagban felkínált lehetőségek közül. A cél azonban éppen az, hogy az egyén önmaga döntsön.
DRÁGA, VAGY OLCSÓ? A rendszer költségeinek megítélésében is egészen eltérő véleményekkel lehet találkozni. Akadnak, akik szerint a tanácstalan ügyfeleknek jó pénzért segít majd elkölteni forintjait a számlavezető, így összességében egyéni döntéssel is többet fog fizetni, mintha nyugdíjpénztárba vinné a pénzét. Ennek azonban ellentmond az, hogy a tervek szerint a számlatulajdonostól összesen két címen – számlavezetési és tranzakciós díjként – lehet majd pénzt levonni.
Mivel az új számlára igénybe vehető adókedvezmény független a többitől, lehetőség van azt az önkéntes pénztári befizetésekre járó visszatérítésen felül igénybe venni. S miközben több ellenző szerint senkit sem fog érdekelni a negyedik pillér, mások azon aggódnak, hogy túl sokba kerül majd a költségvetésnek a dupla támogatás. A bankok egy része mindenesetre optimistának tűnik: a Figyelő információja szerint már több pénzintézetnél megkezdték a felkészülést az új számla januári rajtjára, hogy minél több ügyfelet tudjanak a korai indulással magukhoz csábítani.
MEGINDULNAK-E A CÉGEK? Az biztos, hogy a tőkepiacnak nagy szüksége lenne a sikerre. A tőzsdén alig van nagy forgalmú részvény, és szintén alig akad hazai befektető. A magyar befektetői réteg megerősítéséhez szükség lenne minél több cégre a tőzsdén, eddig azonban nem vezettek eredményre a becsábításukra irányuló erőfeszítések. Nem valószínű, hogy az egyszeri bevezetési támogatás és az osztalékadó mérséklése megindítja a kis és közepes cégeket a parkett felé, de a tőzsde reményei szerint a korábbi és a leendő intézkedések együttesen már felkavarhatják az állóvizet.
Ráadásul a kereslet növekedése is kiválthatja a cégek érdeklődését. A következő generáció ugyanis már a középiskolában megtanulhatja a modern pénzügyekről szóló ismereteket, hiszen választható tárgyként ez is felvehető lesz 2006-tól. Ha pedig erősödik az igény a papírok iránt, arra elvileg a potenciális kibocsátók is reagálnak. Persze ezt az eszmefuttatást is lehet utópiának nevezni.
Jelenleg még megbecsülni sem lehet a hatásokat, a számla sikerét. Lengyelországban egy hasonló konstrukciót bukásnak neveznek, az Egyesült Államokban viszont elsöprő a sikere és Nyugat-Európában is több helyen bevált. Azonnali hatásra senki sem számít, de a támogatók szerint egyszer el kell indulni valahogy a helyes irányba, az egészséges megtakarítási hajlandóság és a javuló pénzügyi kultúra felé. Most végre egybeesett a szakmai és a politikai akarat, megtörtént az első lépés.
|
|
Az amerikai példa
Ha Mr. Smith befektetési szándékkal felkeres egy bankot, vagy brókercéget, azonnal megkérdezik tőle, van-e már egyéni nyugdíjszámlája (individual retirement account – IRA). Ha nincs, kézenfekvő, hogy ezt nyissa meg, már csak adózási okokból is. Az IRA rendszerét 1974-ben vezették be, akkor évente 2 ezer dollárt lehetett az egész éves jövedelemből a számlára tenni anélkül, hogy adózni kellett volna belőle. Az elmúlt három évben ez 3 ezer dollár volt, 2007-ig 4 ezer a limit, a következő évben 5 ezer lesz, később pedig az inflációval indexálják.
Léteznek ugyan különböző korlátozások, de az adómentes befizetés lehetőségével az amerikaiak mintegy kilenctizede élhet. A számlán forgatott pénz is adómentesen gyarapszik (tehát sem árfolyamnyereség-adó, sem osztalékadó nem terheli), kivenni viszont csak különlegesen indokolt esetekben (például orvosi kezelés céljára, vagy rokkantság miatt) lehet 59 és fél éves kor előtt. Aki nem ilyen célra veszi ki, azt 10 százalék büntetéssel sújtják, majd az ezzel növelt alap után fizeti a jövedelemadót. Túl sokáig húzni sem lehet viszont a kivétet, 70 és fél év felett kötelező megkezdeni az IRA-megtakarítás felélését. Büntetés ekkor ugyan nincs, de jövedelemadót fizetni kell.
Fordított a helyzet a másik típus esetében, amelyet 1997-ben indítottak be IRA Plus néven, de a változást levezénylő William Roth szenátor után a köznyelvben csak Roth IRA néven emlegetik. Itt nincs adókedvezmény a számlára történő befizetéskor, vagyis a nettó jövedelemből helyezi el a pénzét az előtakarékoskodó ügyfél. Cserébe viszont a kivételkor nem kell adózni. A menet közben elért haszon természetesen ezen is adómentes, különbség viszont az alapverzióhoz képest, hogy nem kötelező 70 év felett megkezdeni a kivételt, s befizetéseknek sem szab határt az életkor.
Az IRA számlák rendkívül népszerűvé váltak, e megtakarítások összege 2003 végén meghaladta a 3 ezer milliárd dollárt, s mára az amerikai háztartások több mint 40 százaléka rendelkezik ilyen számlával. |
|
|
|
|
Nyugdíj-előtakarékossági befektetési számla (negyedik pillér) állami támogatással, a nyereség adómentessége mellett
