 |
 |
Jó, hogy elmúltak már azok az idők, midőn Közép- és Kelet-Európában a minden-naok természetes velejárója volt a sorban állás. Emitt banánért, amott Kern-féle levehető ajtós, NDK-s turmixgépért. Ma már a bürokrácia – sajna örökéletűnek tűnő – erődítményeit leszámítva, ritkán kell órákat várakoznunk. Ha csak nem Pesten francia piktorok, Budán Munkácsy miatt, netán tavaly Berlinben a New York-i Museum of Modern Art (MoMa) alkotásaira kiéhezve.
A német fővárosban szerencsére az idén is van egy olyan szuper tárlat, amely miatt érdemes próbára tennünk a türelmünket. Erős idegzetre van szükségük a berlinieknek és a Spreehez látogató turistáknak, hogy megtekinthessék napjaink legrangosabb képzőművészeti kiállítását a Museum Inselen. A Francisco Goya (1746-1828) festményeiből, grafikáiból és különböző technikákkal készült alkotásaiból nyílt seregszemle sok millió eurót érő remekművekkel csábítja a publikumot. Tikkasztó kánikulában és 15 fokos, kora őszies záporban egyaránt többórás sorok kígyóznak a Régi Nemzeti Galéria előtt, mivel egyszerre csak 300 ember tartózkodhat a pazar termekben. A közelmúltban restaurált, gyönyörű XIX. századi Alte Nationalgalerie méltó helyszíne a sokoldalú spanyol piktorzseni több gyűjteményből származó képeinek, még ha egyes folyosókon nincs is elég hely, hogy az ember kellő távolból szemlélhesse a méretes keretekbe foglalt műalkotásokat.
 |
|
A színek és témák kavalkádja egy izgalmas sorsú – tragédiáktól sem mentes – nagy művész pályafutását vázolja fel. Láthatunk az inkvizíciót, a nők elnyomását bíráló műveket, a spanyol asszonyok emancipációját hirdető – divattörténeti szempontból is lenyűgöző – munkákat, meg a bikaviadalok véres izgalmát megörökítő vásznakat. Ledér aktok, fejedelmi portrék és önarcképek, vallási és nagyon is e világi alkotások váltakoznak. Nekem Goya faliszőnyegei okozták a legkellemesebb meglepetést. Az október 3-án záró berlini kiállításra a belépőjegyek 10 euróba kerülnek, a közel 100 oldalas, igényes kiskatalógusért nem sokalltam a 6,99 eurós árat.
