Komolyan vettem, hogy szabad a piac, ehhez képest volt olyan áramkereskedő, akitől a mostani közüzemi áraknál több mint 10 százalékkal rosszabb ajánlatot kaptam – idézi fel keserű tapasztalatát egy német tulajdonú, magyarországi járműipari társaság főmérnöke. A kereskedők ebből csak annyit ismernek el: nem kizárt, hogy az európai szabadpiacon átmenetileg a mesterségesen beállított magyarországi közüzemi hatósági áraknál magasabb árszint alakuljon ki. Számos uniós tagországban – például Nagy-Britanniában, Németországban – ugyanis az idén folyamatosan drágult és drágul az energia.
A kiszámíthatóság ára
A mesterségesen megosztott magyar árampiacon így ezekben a hónapokban a nagyfogyasztóknak is kifizetődőbbnek tűnhet a hatósági áras közüzemben maradni, az európai szabadpiacon ugyanis az olajjal együtt dráguló földgáz, és az emissziós piacon tapasztalható áremelkedés miatt egyre többe kerül az áram. A közüzem kiszámíthatóságáért azonban vállalni kell a háztartási fogyasztók keresztfinanszírozását. „Ráadásul még a jeleit sem látni annak, hogy a kormány szakítani akarna ezzel a rossz gyakorlattal” – mutat rá Szaniszló Mihály, az Ipari Energiafogyasztók Fórumának (IEF) elnöke. Leginkább az dühíti őket, hogy a háztartási és az ipari tarifák nem tükrözik az ellátás költségeit. Egy lakossági fogyasztó esetében ugyanis e ráfordítás nyilvánvalóan lényegesen magasabb, mint egy teljesítménydíjas nagyfogyasztónál, mégis az utóbbinak felszámított árak emelkednek rendre nagyobb mértékben. A nagyfogyasztók csak abban reménykednek, hogy a közüzemi villamosenergia-piac szűkülésével egyre kevesebb lehetősége lesz az államnak az egyes fogyasztói csoportok közötti keresztfinanszírozásra, sőt, a teljes piacnyitást, 2007. július elsejét követően a Magyar Villamos Művek (MVM) Rt.-re sem rakhatják ezt a terhet.
Az uniós irányelvek szerint a versenypiac teljes megnyitását követően a jelenlegi hatósági áras közüzem helyébe az egyetemes szolgáltatás intézménye lép majd azon ipari, vagy háztartási fogyasztók számára, akik nem kívánnak szolgáltatót váltani, és nem akarnak a versenypiaci kereskedőktől vásárolni. Az egyetemes szolgáltatásra a tervek szerint a legalacsonyabb árat ajánló kereskedők fognak lehetőséget kapni. Gerse Károly, az MVM Rt. vezérigazgató-helyettese szerint az lesz a legjelentősebb változás, hogy az árak végre alkalmazkodni fognak a fogyasztói szokásokhoz. A jelenleginél valószínűleg lényegesen több tarifa lesz majd, a tényleges költséget tükrözve – azt, amennyibe az adott fogyasztó adott időpontban történő ellátása valóban kerül.
Ez azonban azt is maga után vonja, hogy a teljes piacnyitástól a közüzem helyébe lépő egyetemes szolgáltatás tarifái követni fogják a világpiaci mozgásokat. Ha tehát emelkedik a Magyarországon meghatározó erőművi üzemanyag, a földgáz ára, akkor az áram árának is követni kell azt. A szén-dioxid-kibocsátási kvóták drágulása a magyar fogyasztókat egyelőre aligha érintheti, hiszen hazánk a nehézipar felszámolásával már régen teljesítette kiotói vállalásait, ezért az erőművek megkapták a működésükhöz szükséges kibocsátási kvótát, nem kell az európai szabadpiacon ilyen egységeket vásárolniuk, sőt inkább eladók lesznek ott. Szakértők ezért arra számítanak, hogy a két év múlva esedékes, teljes liberalizációval a lakossági körben is piacosodó árak nem sokkal haladják majd meg a jelenlegi közüzemi tarifákat, sőt nem feltétlen szükségszerű az áremelkedés. A térségben ugyanis tetemes mennyiségű olcsó szenes és nukleáris erőművi kapacitás található. Ezekből a hálózati összeköttetések megteremtése után kellő mennyiségben importálhatnak a magyar kereskedők az egyetemes szolgáltatásban érintett fogyasztók számára is.
Adósságrendezés
A hatósági, közüzemi villamos energia árát jelenleg a gazdasági miniszter határozza meg, az előkészítő számításokat a Magyar Energia Hivatal (MEH) szakértői végzik. A hatályos jogszabályok szerint az áramárnak meg kell térítenie az elismert költségeket, és garantálnia kell a tisztes hasznot. „Miközben az iparág nyeresége megközelíti az 1995-ös privatizációkor a befektetőknek ígért szintet, a szereplők három nagy csoportja esetében igen komoly eltérések mutatkoznak a jövedelmezőséget illetően” – mutat rá a szabályozás problémáira Gerse Károly. Az áramszolgáltatók és az erőművek is megkapják a működésükhöz szükséges fedezetet és a tisztes nyereséget, az állami kézben lévő erőművek, valamint az MVM azonban nem, s ez egyúttal a fejlesztési lehetőségeket is erősen korlátozza. A helyzet az idei, februári áremelésekkor némiképp megváltozott, az MVM vezetőinek értékelése szerint legalább megkezdődhet a korábbi évek adósságainak törlesztése.
Kaderják Péter, a Budapesti Corvinus Egyetem Regionális Energiagazdasági Kutatóközpontjának vezetője szerint a hatósági árazásnak az a legnagyobb kockázata, hogy túl nagy lehet a csábítás a különböző támogatások elrejtésére a rendszerhasználati díjban. Emlékeztet rá, hogy a februári áremeléseknél ez a díjelem 30-50 százalékkal emelkedett, s ezen belül a megújuló források, és a kapcsolt hő- és villamosenergia-termelés támogatása közel 30-35 százalékot tesz ki.
A nemzetközi összehasonlítás egyébként nem egyszerű, mert az egyes tagországok meglehetősen eltérő árazási gyakorlatot alkalmaznak. Ráadásul az egyik legnagyobb piacon, Németországban egészen mostanáig nem létezett szabályozó hatóság, amely legalább a hálózati tarifákat ellenőrizte volna. A hálózati társaságoknak ugyan be kellett jelenteniük az általuk számított díjakat a szövetségi versenyhivatalhoz, de ott csak regisztrálták azokat. Nem véletlen, hogy a német nagyfogyasztók az energiahivatal idei megalakulásától és a hatósági hálózathasználati díjak bevezetésétől energiaköltségeik csökkenését várták. Ez talán be is következett volna, ha az olajárak nem szabadulnak el – ám ez már egy másik történet…
