Beindította hosszú hajráját a jövő tavaszi választások előtt az MSZP. A menetelésből azonban könnyen lehet vesszőfutás is. A meg sem született reformok, a napról napra változó, leginkább bonyolultabbá váló ekho, valamint legújabban a költségvetési maradványok zárolása által kiváltott ellenérzések azt sejtetik, hogy bizony lesz munkájuk a pr tanácsadóknak és a spin doktoroknak, ha kedvező képet akarnak festeni a kormányzó koalíció pártjairól.
Az államapparátus átalakításának tervezett reformjából nem lesz semmi, miként az adóreformból sem. A kormányzati ciklus utolsó évében – amikor az ellenzék vezeti a népszerűségi listát – kormánypárti politikus nem gondolhatta komolyan, hogy van esélye egy számos érdeket sértő, leépítésekkel, összevonásokkal járó átszervezésnek. Nem gondolta ezt Gyurcsány Ferenc sem, s valószínűleg ez az adóreformnál sincs másként. Ez utóbbi esetben viszont a megalakult, majd csendben feloszlott adóreform-bizottság, valamint a kormányzati apparátus átalakításával (egymástól egyébként függetlenül!) foglalkozó személyek és csapatok szerepe értelmezhető részben pr fogásként – lám, mi legalább az előkészítést elkezdtük -, részben pedig annak jelzéseként, hogy a kormányfő látja ugyan a szükséges változtatások irányát, de eszközkészlete és ideje túl korlátozott ennek végrehajtásához.
Hidegzuhany
A szűkre szabott lehetőségekbe – a politikai okok mellett – a szűkös pénzügyi keretek is beletartoznak. A költségvetésbe és az államháztartási törvénybe beépített tartalékolási és maradványmegtartási kötelezettség, most így ősz elején, váratlan csapásként zuhant a minisztériumokra. Előírták számukra, hogy az egyes tárcáknál levő, az előző évi előirányzatokból megmarad összegeknek az év végén ugyanakkoráknak kell lenniük, mint az év elején. A költségvetési törvény megfogalmazásából azonban, annyi más gumiparagrafushoz hasonlóan, nem derül ki egyértelműen, hogy a tavalyi maradványokat a teljes költségvetési szféra egészére kell-e érteni, vagy az egyes tárcáknak kell pontosan annyi maradványt képezniük az idei év végén, mint volt a tavalyi összeg. A kormány augusztus 2-i rendelete azonban nemcsak előírta a tárcáknak a megtakarítandó összeget, de elrendelte azt is, hogy a tavalyi 300 milliárd forinton túl az idei évre várt 250 milliárdnyi összeget sem szabad elkölteni.
A maradványösszegek abból adódnak, hogy az egyes minisztériumok által finanszírozott beruházások, vagy különböző pályázatok megvalósítása és az ehhez szükséges kifizetések nem a naptárhoz igazodnak. Gyakran előfordul, hogy egy adott évben elkezdett beruházás áthúzódik a következő évre, annak ellenére, hogy a költségvetésben a kezdet évére állt rendelkezésre a megvalósításhoz szükséges összeg. A kormány döntése arról, hogy befagyasztja a maradványösszegeket, így – minden ellenkező híreszteléssel szemben – nem jelent sem megszorítást sem megtakarítást, csupán a kiadások átütemezésére jó.
Egy fecske…
Sokan sokféleképpen próbáltak meg nekifutni az elmúlt években a kisebb, hatékonyabb állam koncepciójának. E próbálkozások általában a szólamok, jobb esetben a tanulmányok szintjén maradtak. Gyurcsány Ferenc kormányfő Sárközy Tamás jogászprofesszort bízta meg a közszféra átalakításának megtervezésével, aki a nyár végére el is készítette törvényjavaslatait, amelyek elsősorban az állam gazdálkodói tevékenységének megszüntetését, az apparátus tekintélyének visszaállítását célozzák. Lapinformációk szerint azonban a miniszterelnök a választásokig hátralévő kevés időre hivatkozva elvetette a javaslatok érdemi megfontolását. Kóka János gazdasági miniszter azonban nem várt koncepciókra, hanem kezébe vette a szikét – az ellenzők szerint inkább a láncfűrészt -, és nekilátott operálni. A gazdasági tárca így szinte egyedüliként a minisztériumok közül nagy átalakításba és így jelentős költségcsökkentésbe kezdett.
A Gazdasági és Közlekedési Minisztérium (GKM) 10-15 milliárd forint megtakarításra számít a kétszer 20 százalékos létszámleépítésből, valamint abból, hogy a tárca 50 háttérintézményéből csupán 20 marad meg. Az átalakítás szaldóját tovább javíthatja, hogy a GKM eladásra hirdette meg három intézményét: a Kereskedelmi Minőségellenőrző Intézetet, a Magyar Elektrotechnikai Ellenőrző Intézetet, továbbá a Műszaki Biztonsági Vizsgáló és Tanúsító Intézetet.
Mindez azonban meglehetősen kilóg a kormányzati struktúra egészéből, hiszen a többi tárcánál nem az átalakítással, hanem a maradványösszegek megtartási kötelezettségének következményeivel vannak elfoglalva.
A zárolások által érintett költségvetési és civil, valamint művészeti szervezetek közlemény- és tiltakozásdömpinggel reagáltak. A Figyelő által megkérdezett elemzők némelyike egyenesen úgy vélekedett, hogy a civil és művészeti csoportosulásokat maguk a tárcák „bujtották fel”, hogy így, indirekt módon legyen „ügy” a zárolásokból.
A jó ideje az államháztartásba suvasztott maradványok most tehát valójában is csontvázzá változtak, s a Pénzügyminisztérium reményei szerint nem is dőlnek majd ki a szekrényből. A csontváz azonban mégiscsak csontváz, s ha állami szekrényben van és leltári száma is van, akkor az Állami Számvevőszék (ÁSZ) figyelő tekintetét sem kerülheti el: és valóban, a szervezet meg is dorgálta a befagyasztókat. A számvevők szerint a legfőbb probléma – egyébként hosszú évek óta – az, hogy a költségvetési törvény teljesítése és a törvényben szereplő elő-
irányzat gyakran köszönő viszonyban sincs egymással. Az előirányzatok folyamatosan módosulnak, ami a tervezési és előkészítési tevékenység kritikája. A rossz tervezés pufferek létrehozását követeli meg, erre a célra szolgál a költségvetési tartalék és a maradványok befagyasztása is. Az ÁSZ azonban úgy véli, a büdzsé helyzetét a maradványok megtartása csak igen rövid távon érinti, praktikusan a következő év elejéig. Ugyanakkor a zárolt maradványok nehezen átláthatóvá teszik a költségvetésben foglalt feladatok végrehajtását – a transzparencia eddig se volt különösebben fontos a kormányzatnak -, valamint veszélyeztetik a büdzsé célrendszerének teljesülését is.
Áthárítás
A maradványok sajátossága egyébként az, hogy bár az adott évben nem költhetők el, a következő év terhére leköthetők, akár hitelfelvétellel is. Ezzel az adott év terhei mérséklődnek ugyan, de a következő évi kifizetések emelkednek.
A fiskális politika újabb „haváriavariációja” – a szó amúgy Kovács Árpád ÁSZ-elnök találmánya – összességében 550 milliárd forintra, a költségvetés nagyjából 10 százalékára tehető „pénzrekedést” okoz az apparátusnak az idén. Kérdés, mi történik a költségvetéssel, ha ezt az összeget jövőre valóban ki is fizetik…
