 |
 |
|
Lendületesen nyitott az üzleti életben Leisztinger Tamás, ami talán furcsa egy elméleti fizikustól, elvárható viszont egy olyan embertől, akit ismerősei szerint javarészt játékszenvedélye éltet. Utóbbit a cégvilág mellett leginkább a sakkban éli ki. Első cégét egyetemi tankörtársaival közösen alapította: irodai szoftverekben, televíziós stúdiótechnikában utaztak, de árultak finn faházakat is. Miután a magyar piacon megjelentek a multinacionális számítástechnikai cégek, figyelmük a kárpótlási jegyek felé fordult.
A Leisztinger-birodalmat megalapozó HB Westminster (HBW) Rt. 1994 szeptemberében alakult meg, nyilvános részvénykibocsátással, amit a vártnál nagyobb sikerre való tekintettel az alapítók 1995 tavaszán megismételtek. A HBW gyors megtérülésű üzletekbe szállt be, kárpótlási jegyeket adott el privatizációs lízingben érintett társaságoknak, illetve állami tulajdonrészeket vásárolt és adott tovább 20-25 százalékos haszonnal.
HASZNOS JEGYEK. Leisztinger 1995 októberében létrehozta a HB Westminster II. Rt.-t. Tizenháromezer kárpótlásijegy-tulajdonos és tíz cég 1,6 milliárd forint fölötti címletértékű jegyet váltott be HBW II.-papírokra. Ám 6 millió forintnyi elsőbbségi részvénnyel a szavazatok fele az alapítókat illette, így azt tettek, amit akartak. A korábban alapított HBW I.-ből kiszállt a tőzsdeguru, a HBW II. pedig „felvette” a francia fizikus, Francois Jean Arago nevét. Az Arago befektetéseire jellemző volt, hogy általában szerény saját tőkével és jelentős idegen forrással vágott bele az egyes felvásárlásokba, miközben maga a cég igyekezett a kárpótlási jegyeikkel korábban oda beszálló kisbefektetőket kiszorítani. Hat évvel ezelőtt a céget bevezették a budapesti börzére, ám a papírjait piaci közöny övezte. A társaság vagyona ugyan folyamatosan nőtt, a kisbefektetők azonban már világosan látták, hogy az ő érdekeik aligha érvényesülhetnek.
Az Arago-előd HBW II. első nagy dobása az Eravis Rt. többségi részvénypakettjének megszerzése volt. Némelyek emlékei szerint, mintha a részvényjegyzési szabályokat kifejezetten Leisztinger cégére szabták volna. Az alanyi kárpótoltak, az önkormányzatok és a mezőgazdasági szövetkezetek mellett ugyanis a kárpótlásijegy-hasznosítók is előnyt élveztek. Először 12 százalékos pakettet szerzett a HBW II., majd önkormányzati részvények és kisbefektetői papírok megszerzésével súlyát feltornászta 50 százalékra. Még 1996 vége előtt 50 százalékos részesedéshez jutott a számos Balaton-parti ingatlannal rendelkező Hunguest Hotels szállodaláncban, amelynek kezelésében volt az egykori szakszervezeti üdülővagyon is.
Az Aragónak 1996-ban Zalában sikerült megszerezni a megyei gyógyszer-nagykereskedelmi vállalatot, ráadásul a helyhatóságok elkövették azt a hibát, hogy az egyes patikákat nem választották le, és nem adták oda a gyógyszerészeknek, így ezek is egytől egyig a Leisztinger-birodalom részeivé váltak. Zala után a Győr-Sopron-Moson, illetve a Vas megyei gyógyszerpiacon is meghatározó befolyást szerzett az Arago. A három megyei cég összevonásával létrehozott Westpharmát a gyógyszerészkamarával folytatott hosszú állóháború után eladták egy német cégnek. A PB Pharmától az akkori lapértesülések szerint vételárként kapott 6 milliárd forint éppen kapóra jött a Zalakerámia Rt.-ben már meglévő pakett bővítéséhez.
|
|
A birodalom pillérei 2005-ben
ERAVIS RT. Az Arago-csoportba 1996-ban került a 15 szállóból álló lánc, amelynek 50,1 százalékát vette meg Leisztinger 1 milliárd forint körüli összegért. Tulajdonrészét később 80,1 százalékig emelte. Az 1998-ig tartó, összesen 2,6 milliárd forintos szállófejlesztést követően a cég 2000-ben a Hunguest Hotelsnek engedte át a megmaradt 10 hoteljének üzemeltetési jogát, ezért cserébe bérleti díjat kap.
HUNGUEST HOTELS RT. Még 1996 végén, a cég privatizációjakor, az Arago két érdekeltségével együtt – az akkori hírek szerint 1 milliárd forint alatti vételárért – a Hunguest pakett felét vette meg. A társaságot az Állami Számvevőszék 2001-ben elmarasztalta, mert a Magyar Nemzeti Üdülési Alapítványtól átvett vagyont „helytelenül kezelte”. A HH szállodalánc (az egykori Eravis egységeket is beleértve) ma 27 tagot számlál.
FORRÁS RT. Leisztinger talán legfontosabb befektetése, amelyen keresztül 19 milliárdos vagyon (saját tőke) felett diszponál. Az Arago 2003. július végén a szavazatok 30,42 százalékát szerezte meg a kárpótlási jegyek végleges bevonására életre hívott cégben. Részesedését azóta döntően egy ismert befektetőhöz, Nobilis Kristófhoz köthető cégtől vett törzsrészvényekkel növelte, így ma már a szavazatok 88,6 százalékát birtokolja. (Az osztalékelsőbbségi részvények nem jogosítanak szavazatra, így a fenti szavazati arányt az Arago 49,2 százaléknyi részvénnyel érte el.) A vagyonkezelő cég készpénz- és értékpapír-állománya 12,6 milliárd forint. Emellett érdekkörébe tartozik hat nagyobb ingatlan és tucatnyi kisebb-nagyobb cég.
ÖBÖL XI. KFT. A céget az Arago (közvetlenül a Forrás Rt.) minimális részvételével a XI. kerületi önkormányzat 2003-ban alapította a Kopaszi gát területrendezésének és ingatlanfejlesztésének koordinálására. Azóta az Arago tőkeemelések révén (több cégén keresztül) összesen 57 százalékosra növelte tulajdoni arányát, de az egyik ügyvezetőt továbbra is az önkormányzat delegálja. A múlt év végén a cég jegyzett tőkéje 3,63 milliárd forint volt, azt az Arago 2005-ben 4,4 milliárdra emelte. |
|
|
|
|
Időközben a BÁV Bizományi Rt.-t is megkísérelte felvásárolni az Arago. Miután 1998 nyarán 20 százalék már a birtokában volt, képviselőket delegált a társaság menedzsmentjébe. A következő év elején érdekeltségein keresztül 50 százalék fölé tornászta fel részesedését, amikor is a társtulajdonos Magyar Fejlesztési Bank (MFB) Rt. – mint a Magyar Narancs korábban írta – „határozott kormányzati parancsra bekeményített”. Felfüggesztették a Hunguest Hotels MFB-s hitelét, s az Arago cégeinél egyszeriben adóhatósági vizsgálatok kezdődtek. Leisztinger értett a szóból, de 2002-ig igyekezett manőverezni, amikor is a hírek szerint 800 milliós haszonnal kiugrott a BÁV Rt.-ből.
CSEMPÉZNEK. A bizományos affér közepette, 1999-ben az Arago előbb 15,4 százalékos, majd közvetett tulajdonát is beszámítva közel 30 százalékos részesedéssel átvette a Zalakerémia Rt. irányítását. A cég ideális befektetési célpont volt, a piac ugyanis akkoriban alulértékelte a csempegyár papírjait, miközben az szépen termelte a készpénzt. Leisztingerék átütemeztették a társaság adósságait, és többszöri tőkeemeléssel majdnem 5 milliárd forintot vittek be a cégbe. A szakmai feladatokkal azonban nem boldogultak, így 2003-ban eladták a Zalakerámiát a Gazprom-érdekeltségű Általános Értékforgalmi Banknak. Időközben – 1998 végén – Leisztinger Tamást a Magyar Sakkszövetség elnökévé választották. Néhányan úgy tudják, pénzért vette az elnökséget: kifizette a szervezet adósságait.
A zalakerámiás kaland idején csendben Pick-részvényeket gyűjtögetett az Arago. Miután 2000 tavaszán már megvolt a 30 százalékos pakett, felfedték magukat, a következő évben pedig tőkeemeléssel 42 százalékra növelték részesedésüket. A korábbi célpontokkal ellentétben a húsipari cég jó állapotban volt. A szegedi társaság térségi terjeszkedési tervei azonban zátonyra futottak, a fejlődésnek nyoma sem volt. Csökkent az árbevétel, a Pick-papírok értéke a felére esett. Az Arago 80 százalékos árfolyamon, 84 százalék fölé növelte részesedését, majd a részvényvásárlást a hírek szerint kifizettették a Pickkel, 17 milliárdnyi osztalék formájában. Két évvel ezelőtt a Forrás Rt.-t vette célba (Figyelő, 2003/37. szám), ma a szavazatok 88,6 százaléka az övé.
A nyilvánosságot mindvégig kerülő, még mindig csak 37 éves milliárdost, Leisztinger Tamást az évek során sokan próbálták kiismerni. Egyesek ragadozó pókhoz hasonlították, mások bravúros játékoshoz, aki hihetetlen érzékkel válogat a befektetési célpontok között, s ügyesen nyitogatja a kiskapukat. Akik találkoztak már vele, tudják: szuggesztív, szókimondó egyéniség, de az állóháborúkhoz nincs érzéke vagy kedve. Úgy tűnik, gyorsan felismeri, mi az, amiért van, illetve amiért nincs értelme küzdeni. Ismerői szerint a politikát az utóbbiak közé sorolja. Úgy tarják róla, hogy politikai funkciót aligha vállalna, a politikai kapcsolatokat elsősorban üzleti érdekei okán kezeli kiemelten. Azt mondják róla többen: magáért a játékért játszik – hol milliárdos részvénypakettekkel, hol Lékó Péterrel és a fekete-fehér bábukkal.
