Minden kollégájánál korábban fejeződött be az idén a nyári szabadság Peter Mandelson, az Európai Unió kereskedelmi biztosa számára. A brit bizottsági tagnak augusztus derekán képletesen 80 millió kínai pulóver, melltartó, póló és nadrág szakadt a nyakába. Ennyi Kínában gyártott ruházati cikk vesztegel már hetek óta az európai kikötőkben, mert a behozni kívánt termék mennyisége túllépi az egész évre engedélyezett importkvótát.
Kínai áruk egy európai kikötői raktárban. Veszélyes vesztegzár.
SZORONGATVA. A „fehérnemű hadművelet” népszerűtlen feladat elé állította az EU kereskedelmi biztosát. Egyszerre kellett az áruikra jogosan váró uniós importőrök, illetve az őt az európai ruházati és textilipar érdekeinek kiárusításával vádoló gyártók kedvében járnia, miközben a korántsem rugalmas tárgyalási stílusáról ismert kínai partnertől is engedményeket kellett kicsikarnia. Tökéletes megoldás ebben a helyzetben aligha létezett, és a jelek szerint a vitában az olcsó kínai konkurenciától tartó, kevésbé versenyképes dél- és kelet-európai ruházati ipar húzza a rövidebbet. Mandelson ugyanis arra szerette volna rávenni a tagállamokat, hogy lesz, ami lesz, bocsássák be a kikötői raktárakban rekedt óriási árutömeget. Ellenkező esetben a kereskedők tetemes veszteségeket szenvednek, ősszel áruhiány lesz, s drágulás formájában a fogyasztókon csattan az ostor – érvelt a brit eurokrata.
A jelenlegi helyzet előidézéséhez ugyanakkor valahol az EU kereskedelmi biztosának is köze van. Az ügy előzménye, hogy egy, a Kereskedelmi Világszervezetben (WTO) még 1995-ben kötött megállapodás értelmében 2005. január elsején minden akadály leomlott a kínai textil- és ruházati cikkek importja előtt. Az év eleje óta azonban olyan mértékben megugrott az öreg kontinensre irányuló kínai export, hogy az már az európai gyártók létét fenyegette. Szövetségük, az Euratex adatai szerint az uniós textil- és ruházati iparban 165 ezer állás szűnt meg az elmúlt egy év alatt. Az EU és Kína júniusban hosszú tárgyalássorozat után végül megegyezett, hogy tíz termékcsoport – pulóverek, pólók, melltartók, férfinadrágok és egyebek – esetében a következő három évben csak korlátozott mértékben, éves szinten 8,0-12,5 százalékkal növekedhetnek az Európába irányuló kínai szállítások (Figyelő, 2005/25. szám). A Peter Mandelson nevéhez kötődő tárgyalási eredményt, illetve a kínai önkorlátozást akkor nagy sikerként könyvelték el Brüsszelben. A július 12-én életbe lépett, úgynevezett sanghaji megállapodás azonban nem számolt azzal, hogy számos európai kereskedő már jóval korábban leadta megrendelését, sőt esetenként előre ki is fizette a távol-keleti termékeket. Így fordulhatott elő, hogy a kínai árucikkek a két kereskedelmi partner megállapodására fittyet hányva, a kvóta által megengedettnél nagyobb mértékben áramlottak az európai kikötőkbe, ahol viszont a hatóságok zárolták azokat. A tíz, listán szereplő termékből mostanra hétnek már kimerült a 2005-re szóló kvótája. Az Európai Bizottságnak ugyanakkor arról is tudomása van, hogy számos tagország – köztük hazánk is – a kétoldalú megállapodás aláírását követően is nagy mennyiségben adott ki importengedélyeket.
MEGOLDÁSKERESÉS. Az Európai Bizottság ezért egy olyan megoldást részesített előnyben, amely a július 12-e előtt leadott megrendeléseket mentesíti a kvóták alól. Ezt a lehetőséget sokáig határozottan elutasította a ruházati és textiliparát védő öt uniós tagállam (Franciaország, Olaszország, Spanyolország, Portugália és Görögország). Végül azonban sikerült megállapodni Pekinggel abban, hogy mintegy 85 millió darab, 400 millió eurós összértékű áruhoz hozzájuthatnak az európai megrendelők, ám a mennyiség felét a jövő évi kínai textilkvóta terhére számolják el. Ha a megálapodásra a tagállamok kormányai is áldásukat adják, úgy a magyarországi raktárakban rekedt mintegy negyedmillió pulóvernek és félmillió férfinadrágnak a vámeljárása is elkezdődhet.
