Helyszíni közvetítés

Történt egyszer, hogy 30 ezer dolláron összeveszett egy informatikai cég és egy bank. Szerződésük egy szoftver kifejlesztésére és bevezetésére vonatkozott, a megbízott ugyanakkor kiszámlázta az emberei képzésére fordított összeget is. A bank kutyaszorítóba került: nem akart fizetni, viszont a szerződés felbontása esetén csak egy félkész rendszert és jókora elsüllyedt költséget tudhatott volna magáénak. Az informatikusok a jogosnak vélt költségeiket követelték, de csak finoman, hiszen jól fizető ügyfelüket nem akarták elveszíteni. Pattanásig feszült már a légkör, amikor pár hét alatt meglepő fordulatot vettek az események, és a két érintett szervezet vezetője előrukkolt a megoldással: közös képzési központot létesítenek. Az összetűzés feloldásához olyan vitarendező eljárást vettek igénybe, amelynek segítségével bíróság bevonása nélkül megegyezhettek.

A mediáció során – merthogy erről van szó – egy harmadik, független személy, a mediátor közreműködését kérik azok, akik számára fontos, hogy konfliktusuk rendezése közben ne csússzon ki kezükből az irányítás. A fenti esetben a mediáció során az derült ki, hogy az ominózus tréning nélkülözhetetlen volt az új szoftver bevezetéséhez. Miután ilyen típusú megbízása korábban nem volt a cégnek, a költségek valóban ehhez az egy esethez kapcsolódtak. Az informatikusok képzése azonban a bank elvárásainak minél tökéletesebb teljesítését szolgálta, ezért döntöttek úgy, hogy ezentúl közös programokon okítják a két szervezet dolgozóit. Mivel tehát felismerték közös érdekeiket, együttműködésüket nemcsak fenntartották, hanem stratégiai partnerséggé erősítették. Ha perre vitték volna az ügyet, ilyen eredmény sohasem születhetett volna.

BÍRÓSÁGI ÚT HELYETT. Esetünk a gazdasági mediációra példa, a módszer azonban családterápiában éppúgy használható, mint iskolai vagy munkahelyi konfliktusok kezelésekor. A közvetítő útján történő rendezés alternatívája lehet, ha az összekoccant üzleti partnerek szőnyeg alá söprik sérelmeiket, ez azonban általában üzleti veszteséggel jár. Nem megoldás a kapcsolat végleges megszakítása sem, így marad a pénzbehajtás vagy az ügy bíróság elé vitele. „Ha megnézzük, hogy mediáción kívül milyen megoldásokkal zárulhat egy konfliktus, látható, hogy nincs ennél kedvezőbb kimenet elt biztosító gyakorlat” – mondja Lovas Zsuzsa mediátor, a Lege Artis Mediációs Központ ügyvezető igazgatója, aki tíz éve a tengerentúlon sajátította el e módszer csínját-bínját. Persze nem mindig születhet látványos, szokatlan megoldás, olykor bőven elegendő, ha csupán picit engednek a szemben állók.

Egyetlen német tartományban, Alsó-Szászországban az elmúlt három évben közel 2 ezer gazdasági mediációs esetet tartanak számon, ezek 78 százaléka zárult megállapodással. „Gazdasági perek esetén egyre gyakoribb, hogy a bíró javasolja mediátor bevonását, és csak akkor folytatódik az eljárás, ha a mediáció nem jár sikerrel” – tudtuk meg Renate Dendorfertől, a ravensburgi egyetem professzorától, aki gyakorló mediátor is. A szakember – aki Budapesten is tart mediációs kurzusokat – sokat vár a készülő uniós direktívától, amely megkövetelné, hogy a mediáció minden tagállamban alkalmazható legyen alternatív vitarendező eljárásként.

Magyarország 2002-ben az elsők között alkotta meg Európában a közvetítésről szóló törvényt, a gazdasági mediáció üzleti körökben ennek ellenére még kevéssé ismert. A vállalaton belüli és vállalatok közötti viták nagy száma azt mutatja, hogy szükség lenne szakszerű konfliktuskezelésre, ennek ellenére tavaly mindössze 715 – nemcsak gazdasági – mediációs eljárás zajlott le. Sokatmondó viszont, hogy ezek háromnegyede írásbeli megállapodással rendeződött is.

Az érdektelenségnek csak részben oka, hogy a módszert kevesen ismerik. Lovas Zsuzsa szerint lényegesebb akadály, hogy a gazdasági életben szinte ismeretlen fogalom a bizalom, márpedig a mediáció azon alapul, hogy a felek komolyan veszik, s magukra nézve kötelezőnek tartják a záró megállapodásban vállaltakat. A mediátornak egyébként titoktartási kötelezettsége van, a megegyezés részletei nem publikusak.

Jellemző az is, hogy gyakran félreértelmezik a mediáció mibenlétét. Egy magyarországi biztosítónak például annyira megtetszett a módszer, hogy a kárügyek tisztázásához mediátorokat szerződtettek. Egy idő után azonban úgy érezték, hogy nincs is szükség közvetítőre, hiszen a biztosító munkatársai már ellesték, hogyan is kell mediálni – a szakembereket tehát elküldték. Így a háromoldalú megbeszéléseken a közvetítő és az egyik vitázó fél is a biztosító alkalmazottja, ez azonban – mondanunk sem kell – minden, csak nem mediáció, hiszen nyilvánvaló, hogy pártatlan közvetítésről itt szó sem lehet. A peren kívüli megegyezés sem mediáció, hiszen akkor a vitapartnerek ügyvédei egyeznek meg, nem pedig maguk a szemben álló felek.

A közvetítési eljárás hazai felbukkanását nem egyöntetűen üdvözli a jogásztársadalom. „Az ügyvédek egy része még tart tőle, mert ha a vitarendezésre igénybe vett mediátor is ügyvéd, akkor az új kapcsolat az ügyfél elcsábításához vezethet” – tudjuk meg Fazekas Évától, a Fazekas & Társai Ügyvédi Iroda vezetőjétől, aki maga is képzett mediátor. Az ügyvéd azonban közvetítői szerepben merőben más feladatot lát el, így nem jelenthet konkurenciát, ráadásul a mediációs eljárásban a felek ügyvédje is részt vehet.

SIKERÉLMÉNY. A mediáció nem dönti el, hogy kinek van igaza, hanem a valódi, akár rejtett érdekek feltárására törekszik, ezért túl tud lépni az adott eset határain, a bizalom helyreállását kínálja. A közvetítői eljárás eredményeképpen létrejövő megállapodást ezért a statisztikák tanúsága szerint az aláíró felek négyötöde betartja.

A siker egyik alapja, hogy a közvetítő nem adhat megoldási javaslatot a vitapartnereknek, csupán segít felismerni érdekeiket és terelgeti gondolataikat. A cél az, hogy maguk a partnerek leljenek rá a közös nevezőre, aminek mentén kikristályosodhat a végső megállapodás.

Gacsályi Tamás, a Törley Kft. ügyvezetője ez év tavaszán egy hazai mediációs képzés keretében ismerkedett meg a módszerrel, és a hallottak tükrében cége jó néhány korábbi problémáját ma már más fényben látja. A szervezet a privatizációt követően a szokásos forgatókönyvnek megfelelő utat járta be: összeolvadás, új koncepció, leépítések. „Egy sor rosszul menedzselt konfliktust oldani lehetett volna a mediáció segítségével” – mutat rá a vezető a módszer vállalaton belüli alkalmazhatóságára. Az elbocsátások kapcsán például szerencsés lett volna a szakszervezet és a vállalatvezetés közti feszültségeket közvetítő segítségével oldani.