A világ legnagyobb hitelminősítőjének négyoldalas európai helyzetelemzése szerint valahányszor felszöknek az olajárak, „Európa kasszandrái” mindig az általános fogyasztói kereslet összeomlását jósolják. Ezúttal azonban két fontos tényező miatt maradt el ez a hatás: egyrészt az energiára fordított kiadások ma már az európai háztartások fogyasztásának meglehetősen csekély hányadát, átlagosan mintegy 8 százalékát teszik ki, másrészt az olajár sokk olyan időszakban érkezett, amikor a kiskereskedelmi árak egyébként alig nőnek. Az energiahordozókat nem tartalmazó maginfláció csökkenése ellensúlyozta az energiaár-emelkedést, enyhítve annak negatív hatását a vásárlóerőre – áll az S&P elemzésében.
A hitelminősítő szerint az emelkedő energiaárak ellenére nem nőtt a profitfigyelmeztetések száma sem az európai vállalati szektorban. Éppen ellenkezőleg, az egy részvényre eső eredmények javított és rontott előrejelzéseinek rátája 1,42 az európai tőzsdei cégekből képzett S&P Euro 350 index cégeinek körében, vagyis 1,42 javított vállalati eredmény-előrejelzés jut minden egyes visszavett jóslatra – áll az elemzésben.
A Standard & Poor’s szerint ennek egyik fő magyarázata az, hogy éppen a magas olajárak miatt igen erőteljesen nő a kereslet az európai vállalatok termékei iránt az olajtermelő országokban. Az euróövezetből származik a FÁK-államok importjának 40, az OPEC-országok behozatalának 27 százaléka. Tavaly az OPEC-kartell együttes olajkitermelésének értéke 387,3 milliárd dollár volt; a hitelminősítő becslése szerint ez az idén 45 százalékkal 564,0 milliárd dollárra emelkedik, ha az olajárszint a 65-70 dolláros sávban marad.
Az elmúlt négy év átlagában az OPEC-országok importja évente több mint 20 százalékkal, a FÁK-országoké 35 százalékkal nőtt – áll az S&P hétfői londoni jelentésében.
