 |
 |
|
Szubkulturális törzsi hiedelmek szerint a The Great Rock ‘n’ Roll Swindle egy játékfilm. Nos, nem az. Még csak dokumentumfilmnek se lehetne mondani Julien Temple kísérletét. Akkor mi ez? Egy bizarr videólátomás, nevezhetjük a punk oktatófilmjének is.
A „nagy svindlire” sokan hivatkoztak, de valójában kevesen látták. Akik tényleg megnézték, azok is csak a Fekete Lyuk előcsarnokában, jóval a szemmagasság felett lévő tévén vizslathatták. Mégis, velünk élt a film, hisz a The Great Rock ‘n’ Roll Swindle egy soundtrack is, a Sex Pistols rövid életművének második és egyben utolsó lemeze, így a film bizonyos jelenetei – amelyek az LP borítóján is feltűnnek – már vagy 25 éve belénk vésődtek.
Nem tudom, be kell-e szúrni ide most azt a tételmondatot, mely szerint a Sex Pistols a Beatles mellett a legnagyobb hatású popformáció, hogy új időszámítást hozott a rock and rollban, hogy felmérhetetlen a hatása a képzőművészetre, a filmre, az irodalomra, a szociológiára, a fodrászatra, egyszóval, szinte mindenre. Sex Pistols nélkül még a Megasztár figurái se úgy néznének ki, ahogy, hisz’ a modern styling is elképzelhetetlen lenne Malcolm McLaren egykori instrukciói nélkül.
A nagy svindli a Sex Pistols karriertörténetére épített önértelmezési kísérlet, megpróbálja definiálni, hogy mi a punk. A zenekar sztorijában a hiányzó láncszemeket rajzfilmes és játékfilmes betétekkel pótolták, mintegy újrakonstruálva a „történelmet”, amely azzal kezdődik, hogy 1780-ban (!) elégetik a zenekar tagjait formázó bábokat.
A film egy ideológiai és esztétikai vonzatokkal teli kollázs, legizgalmasabb részei a klipkultúrára is óriási hatást gyakoroló videóbetétek, gondoljunk csak a Silly Thing komplett rajzfilmjére, vagy éppen Sid Vicious nagy jelenetére, amikor a párizsi Olympia színpadán elénekli Sinatra My Way című klasszikusának punk-értelmezését, majd egy pisztolyt előkapván lelövi az őt éljenző közönséget. A forradalmi hatású Sex Pistols a szabadság, egyenlőség, testvériség hármasából az eredeti elgondolások után kétszáz évvel megvalósította az első célkitűzést. A többi már nem az ő dolguk.
