 |
 |
Demeter Bikavére mintha egyszerre lenne egries és egy markáns világtrendnek is megfelelő bor. Egries alatt olyasmit értünk, hogy egy vörösbor egyszerre súlyos, mély, bonyolult, és egyszerre gyümölcsös és könnyed. A világtrend meg azt jelenti, hogy van egy elmozdulás a bordói típusú nehéz, sűrű vörösök felől a burgundiasabb, komplex, de könnyebb, karcsúbb vörösök felé a nyájas fogyasztók világában.
Egert ugye Burgundiához szokás hasonlítani talajilag, klímailag, szőlőileg és kulturálisan, azaz a terroir okán. A terroir ugyanis nem csak a földrajzi adottságokat jelenti, hanem a földrajzi-ökológiai-önológiai izék és az ember együttesét, a szőlőtermő területet és az azt megmunkáló ember tudását, kultúráját. Demeter Csaba tehetségesen bontja ki borait az egri terroirból, pontosabban a Nagy Eged, a Gesztenyés, a Felsőgalagonyás, a Nagyaszó és a Birkás nevű első osztályú dűlőkből. Fiatal és figyelemreméltó tehetsége ő a szerencsénkre nagyszámú jó arcot hozó új egri borásznemzedéknek. Tizenhárom hektár, 80 ezer palack, régi térállású (alacsony tőkeszámú, 20-30 éves) ültetvények, drasztikus hozamkorlátozás (1,0-1,5 kilogramm/tőke), remek, barrikolt olaszrizling, és karakteres, kiegyensúlyozott, fincsi pinot noir, a középpontban a bikavér.
A bikavér, mely – mint ismeretes – több évtizedes felhígulás után (amikor a jól csengő név alatt resztlit sózott el a világban a rövidlátó állami borászkodás) igyekszik feltámadni a családi pincészetekben. Az egri borászok számára etikai kérdés a bikavér név újratöltése, komoly regulákat fogalmaztak evégett a kilencvenes évek óta, meg is jelentek a fantasztikus új bikavérek, de akadozni látszik a brand-renoválás folyamata.
Demeter 2000-es Bikavére emez új stíl képviselői közé tartozik. A bevezetőnkben említett kettősség harmóniába rendeződik benne: egyszerre súlyos és egyszerre könnyed. Fűszeres illatában érintésnyi medicinális effekt, ízében fűszerek (zsálya) férfias dohányosság, az élénk sava és a szép tannin hibátlan, elegáns összhangot alkot immár a tüzes, 13,2 százalékos alkohollal. A telt testű bor tehát egyfelől férfias és súlyos, miközben maradéktalanul gyümölcsös és vidám, itatós, könnyed bor.
