A Munka törvénykönyvének (Mt) módosításáról a kormányzat és a szociális partnerek szeptember végéig továbbkeresik a kölcsönösen elfogadható megoldásokat. A szeptember végi időpont azért fontos, mert egy későbbi beterjesztés esetén már nem reális a parlamenti tárgyalás, elfogadás. A vitás pontokat a munkaerő-kölcsönzés és a munkaidőalap szabályozásai jelentik.
Összecsapott a két oldal
A munkaadói és munkavállalói oldal között a munkaerő-kölcsönzés szabályainak módosításáról bontakozott ki a legnagyobb vita. Borsik János a munkavállalói oldal képviseletében hangsúlyozta: a munkaerő-kölcsönzés eredeti célja, hogy a munkaadók alkalmazkodni tudjanak a pillanatnyi piaci kereslethez, s néhány hónapra többletmunkaerőhöz jussanak. Most viszont Magyarországon akár évekig is dolgoznak egy helyen kikölcsönzött munkavállalók, az állandó dolgozóknál jóval alacsonyabb keresetért. Ezért szükségesnek tartja a szakszervezeti oldal, hogy a kikölcsönzött dolgozók foglalkoztatási időtartamát egy helyen legfeljebb fél évben korlátozzák, s megköveteljék számukra is a munkavégzéssel arányos javadalmazást.
Rolek Ferenc, a munkaadói oldal szóvivője szerint egy piaci konjunktúra tovább tarthat fél évnél, a szakszervezetek által javasolt korlátozás annak a munkavállalónak kedvezőtlen, akit emiatt nem lehet majd továbbfoglalkoztatni kikölcsönzött dolgozóként. A kikölcsönzöttek munkatapasztalata az adott helyen ugyanakkor általában nem éri el az állandó dolgozók gyakorlatát, így keresetük sem lehet egyenlő.
Rolek Ferenc foglalkozott azzal a kormányzati előterjesztésben szereplő javaslattal is, miszerint a kölcsönbe vevő munkáltató ellenőrizze, hogy a kölcsönbe adó cég kötött-e szabályos munkaszerződést a kikölcsönzött dolgozókkal, bejelentette-e őket a munkaügyi nyilvántartásba, illetve fizeti-e utánuk a járulékokat. Elmondta: ez a kikölcsönzés időpontjában még teljesíthető is, de hogyan kövessék nyomon a kölcsönvevő cégek több hónap után is e feltételek fennállását. A munkaadói oldal szerint a kölcsönbe adó cégnél kell hatékony munkaügyi ellenőrzéssel elérni, hogy betartsák az előírásokat, s nem tehetők egyformán felelőssé ebben a kölcsönvevő cégek is.
Munkaidő vagy sem?
Éles vita bontakozott ki a munkaidőalappal kapcsolatban. Borsik János határozottan visszautasította, hogy Csizmár Gábor a 20 perces munkaközi szünet munkaidőként történő elszámolásának, illetve a 38 órás munkahét ügyét az ágazati párbeszéd bizottságok hatáskörébe kívánja utalni.
A miniszter szerint már ma is vannak olyan ágazatok, ahol a 20 percet elismerik munkaidőként, s a 38 órás munkahétről is először ilyen szinten kellene megegyezni. Ahol lehetőség van rá, ott alkalmazzák ezt, más szakmákban pedig akkor, ha a gazdasági feltételek adottak. Országosan akkor lehet majd kötelezővé tenni mindezt, amikor az ágazatok többsége már ráállt a 20 perc elszámolására, illetve a 38 órára.
Borsik János ezzel nem értett egyet, rámutatott: az OÉT szakszervezeti oldala szerint mindez nem ágazati, hanem országos ügy.
A december 24-ét, mint munkaszüneti napot a kormányzat elfogadná azzal, hogy a kereskedelemben délután 2 óráig ez nem alkalmazható. A szakszervezeti oldal viszont ragaszkodott ahhoz, hogy ez a munkaszüneti nap a kereskedelemre is vonatkozzon.
