Ritka élmény, hogy egyetlen hétvégén derüljön ki: egyszerre élünk embertelen és emberi világban. Meg ritka az is, hogy egy romlott politikai kombináció kritikai felvázolását jószerével folytatni sem lehetett volna, ha az emberi próbatétel éppen nem jól végződik.
LESZ-E HARMADIK CIKLUS? A színhely: Oroszország. Az eredeti téma: Putyin küzdelme a hatalom megtartásáért 2008, tehát második elnöki periódusának vége után is. Ezen belül: lehetséges-e, hogy az alkotmány brutális megsértésével harmadszor is megválasztassa magát és ezzel nyílt önkényuralmi irányváltást hajtson végre? Vagy meg kell-e elégednie azzal, hogy maga jelöli ki az utódot, ami viszont feltételezi, hogy az ügyészi és bírói apparátus már megfigyelhető korrumpálása kiteljesedik, és felhasználásukkal folytatódik a veszélyesnek ítélt, bábként nem használható, gazdasági, vagy politikai bázissal is rendelkező személyiségek „kiiktatása”? (Lásd az első menetben Hodorkovszkijt; kilenc év börtön és a Yukos olajvállalat szétzúzása.)
A második és jóval bonyolultabb menet manőverei éppen a hét végére kezdtek beérni. Múlt csütörtökön Putyin finn újságíróknak nyilatkozva megemlítette, hogy a maga részéről szívesen vállalna egy harmadik elnöki mandátumot is, de ezt az alkotmány lehetetlenné teszi. Két nappal korábban Ian Bremer, az Eurasia Group – egy politikai kockázatokat vizsgáló tanácsadó cég – elnökének cikkét közölte a Financial Times. Bremer nem kételkedik abban, hogy mi lenne Putyin szándéka, de – írja – „egyre kevésbé valószínű, hogy Putyinnak elég politikai átütő ereje lenne ahhoz, hogy kikényszerítse az alkotmány módosítását, és biztosítson a maga számára egy harmadik elnöki időszakot. Az mindenesetre tény, hogy elkeseredett választási időszakra kell felkészülni, és mélyülnek az uralkodó elit belső ellentétei. Putyin most nem engedheti meg magának, hogy elengedje a kormánykereket.”
A múlt hét elején tért vissza Moszkvába külföldön töltött szabadságáról Mihail Kaszjanov, aki Putyin első elnöki időszakában négy esztendeig miniszterelnök volt. (Előtte Jelcin idején pénzügyminiszterként ő tárgyalt az orosz adósságok rendezéséről a külföldi hitelezőkkel.) Miután Putyin 2004 februárjában menesztette, Kaszjanov ellenzékbe vonult és nyíltan hirdette, hogy indulni akar a 2008-as elnökválasztáson. Két hete – távolléte idején – az orosz főügyészség bűnvádi eljárást indított ellene, mert (állítólag) politikai kapcsolatait felhasználva értékén alul vásárolt meg egy állami kézben lévő luxusdácsát. Most hazatérve, Kaszjanov kijelentette: politikai akcióról van szó, „amely része a potenciális riválisok eltávolítását célzó hatósági stratégiának”. Viktor Jerofejev, befolyásos orosz író és publicista a New York Times számára írt múlt heti cikkében úgy fogalmazott, hogy a Kaszjanov ellen indított eljárás bizonyítja „Putyin vágyát, hogy ő legyen Oroszország megmentője, akinek természetesen nem lehet kiszabott hivatali ideje”.
Itt tartott az orosz hatalmi harc, amikor helyi idő szerint csütörtökön délben a Kamcsatka-félsziget partja mentén a Berjoszovaja öbölben 190 méteres mélységben megrekedt egy 13 méter hosszú mini-tengeralattjáró, a belsejében hét orosz tengerésszel.
Ez volt az a pillanat, amikor a világ elkezdett emberivé válni. Az internetről az oroszokkal kapcsolatos minden más hírt lesöpört a hét tengerész sorsa. A Kreml karakterének felemás változásairól is az ő sorsukon keresztül értesült a világ. Így arról is, hogy a moszkvai vezetés végre tisztábban látja a rozsdásodó orosz flotta állapotát, és lenyelte azt a „szuperhatalmi gőgöt”, amelyért éppen öt éve, a Kurszk tragédiája idején 118 tengerész az életével fizetett. Most a Kreml kért külföldi segítséget, s a helyszínre siető amerikai, brit és japán mentőhajók közül az elsőnek érkező angolok Super Scorpion nevű mélytengeri robotja öt óra alatt kiszabadította a hajót. Még idejében ahhoz, hogy 76 órás, fogyatkozó levegőjű börtönéből élve lépjen ki a hét tengerész.
KÖDÖSÍTÉS ÉS HALLGATÁS. De azért maradt még a régi karakter-vonásokból elég. Először csak egy mélytengeri halászhálóról mondták, hogy az tartja fogságban a hajót. Csak az első orosz mentési kísérlet kudarca után vallották be, hogy van ott egy 60 tonnás horgonyhoz kötött drótkötél-szövevény is, amelyhez egy víz alatti katonai riasztórendszer kapcsolódik. Ami pedig a politikát illeti: Putyin a válság 76 óráját némán ülte végig a Kremlben, és csak szombaton küldte a helyszínre Szergej Ivanov hadügyminisztert, rábízva vasárnap a segítségért járó köszönő szavakat is. Pedig a Super Scorpion Putyint is „kiszabadította”. A hét tengerész pusztulása esetén rosszabb feltételek között kellett volna vívnia hatalma tartósításáért.
Így most már újra jöhet Kaszjanov, az Economist szavaival: „a Kreml üldözési mániájának legfrissebb célpontja”.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
