 |
 |
Nyaranta gyakori a tengerpartokon, hogy a mikroszkopikus vízialgák elszaporodnak. Ez a tenger virágzásának nevezett jelenség akkor következik be, amikor a melegebb, felszíni vízrétegeket elérik a mélyből eredő, hűvösebb, tápanyagdúsabb áramlatok. A nyaralók ilyenkor szabad szemmel is láthatják a víz színének átmeneti megváltozásait. A növényi plankton klorofilljének e sajátos árnyalatai a műholdakról is megfigyelhetők: az Aqua és a Terra műholdak legutóbb a francia és spanyol tengerpartok mentén, valamint a? Északi- és a Balti-tenger öbleiről és szigetei körül készítettek felvételeket; ezeken fodrozódó színes örvények formájában érhető tetten a vízi virágzás.
A tengerek színe az űrből nézve sötétkék. E sötét, a feketéhez csaknem közeli egyenletes háttéren figyelhető meg a világoskék, türkiz és zöldes színek játéka, amely a növények színtestjeiben előforduló klorofill magas koncentrációjára utal – mindez így valójában az elburjánzott algák jelenlétét mutatja. Mivel pedig a planktont alkotó egyik mikroorganizmust világos, fényvisszaverő mészváz borítja, a műholdfelvételeken e nagy tömegben tenyésző lények tükröző hatása miatt az óceánok áramlása és a temérdek par?i örvény is jól látszik.
A vízben lebegő növényi plankton, a fitoplankton egysejtű szervezetek sokasága, amelyek a tengeri tápláléklánc alapját alkotják. Ezek a szárazföldi növényekhez hasonlóan a Nap energiájának segítségével építik fel testüket. Elszaporodásuk, bár szezonálisan természetes jelenség, a szennyező anyagok feldúsulására is utal – a mezőgazdaság által használt műtrágyák, a vagy a tisztítatlan szennyvíz ugyanis jelentős mennyiségű szerves oldott tápanyaggal terheli a tengervizet.
