című körképre pillanthatott rá a múlt héten egy napilapban a nagyérdemű – arra, hogy a nagybefektetők idetelepülését milyen támogatásokkal teszi vonzóvá a költségvetés. Részleteket nemigen írnánk, mivel a gazdasági miniszter szerint a napvilágra került információk egy része államtitok, másodközlésért pedig végképp nem érdemes megkockáztatni a hercehurcát. Így csak annyit rögzítünk, hogy a jelek szerint a visegrádi országok divergenciája erősödik, nemcsak az egykulcsos adózásban nem követjük Szlovákiát, de az államtitkolódzásban is más a norma. Ott ugyanis széles nyilvánosság előtt bírálta felül a kormány a gazdasági miniszterét, aki a Hankook dél-koreai gumiabroncsgyár tervezett zöldmezős beruházásának huszonegy százalékát lett volna hajlandó állami forrásokból finanszírozni.
Annyit talán elárulhatunk, hogy a magyar államtitok ennél azért alacsonyabb átlagszintet lőtt be a nagybefektetők támogatására. Méghozzá a statisztika szempontjából meglehetősen hatékonyan: az első negyedéves adatok szerint az idén több éves rekordszintet érhet el a működőtőke beáramlása. Ez pedig a kormányzati filozófia szerint nem öncél: a „multikultúra” szétáramlik a gazdaságban, munkahelyeket teremt, beszállítói kört hoz létre vagy erősít meg a kkv-szektorban.
Ám ez az a tézis, amelyet tizenöt év tapasztalatai alapján érdemes lenne széleskörű, adatokon és tényeken alapuló szakmai elemzésnek alávetni. Az egész világon kiélezett harc folyik a működőtőkéért, nem csak a közép-európai kormányok tiporják egymást, hogy biztosítani tudják a megfelelő befektetői környezetet. Milyen mértékig érdemes bevállalni az állami támogatást? Hol az a határ, amely felett már hatékonyabb a rendelkezésre álló összeget a kis- és középvállalkozói szektor munkahelyteremtésére fordítani?
Nincs persze kártékonyabb, mint az általánosítás, minden új befektetési ajánlat egyedi elbírálást érdemel. De a kormánynak a szerződések megkötését követően el kell magyaráznia a nyilvánosságnak, mekkora állami ráfordításért milyen megtérülést vár el. Minél kevesebb ugyanis a hozzáférhető információ, annál könnyebb általánosítani a féligazságokat.
