Közvilágítás

Figyelemre méltó levelezés volt olvasható július első napjaiban az interneten, a Magyarország.hu portálon, amelyet Vadász János, a Közszolgálati Reform Hivatal kormánymegbízottja folytatott néhány, a közszféra iránt érdeklődő emberrel. A kormánymegbízott a világhálón számolt be arról, hogy folyamatosan ellenszélben kényszerül dolgozni, s most, amikor munkája végéhez közeledik – elkészült az egységes közszolgálati törvényjavaslat általános részével -, a sajtón keresztül indult ellene támadás. Az egyik napilap ugyanis azt írta róla: három év telt elteltével sincs a kormány asztalán az egységes közszolgálati törvény javaslata; június végén foglalkozott vele a közigazgatási államtitkári értekezlet, ám azon nem jutott túl a tervezet, így kétséges a jövő évi bevezetése. Márpedig ebben az esetben felvetődik – fogalmazott a napilap -, hogy indokolt-e közpénzt költeni a kormánymegbízotti hivatal további fenntartására.

MEGKÜLÖNBÖZTETÉS.

Vadász János a harcát valójában nem a sajtóval, hanem a kormányon belül, az egyes tárcákkal, államtitkárságokkal folytatja, amelyek a kezdetektől, azaz 2002-től azon az állásponton vannak, hogy hiba volt egy szakmai törvény kidolgozásával egy volt szakszervezeti vezetőt megbízni. (Vadász a Közgyűjteményi és Közalkalmazotti Dolgozók Szakszervezetének elnökeként tevékenykedett a kilencvenes években.) Javaslatát első körben nem fogadta el a közigazgatási államtitkári értekezlet: a Figyelő úgy értesült, e héten foglalkozik vele újra a kormány. A nevével fémjelzett egységes közszolgálati törvény része (lenne) a közszférát érintő reformnak, amelynek fő koncepciója: azonos munkajogi státus illesse meg a közszolgálatban dolgozó valamennyi alkalmazottat, s az egyes szakmák eltérő illetménytáblái helyett a jövőben egységes elvek szerint történjen a bérezés. Tizenhárom éve, azaz 1992 óta ugyanis a közhatalmat gyakorló köztisztviselők jogállását külön törvény rendezi, amely jóval kedvezőbb státusbeli és javadalmazási rendszert biztosít, mint a közszféra többi ágát szabályozó közalkalmazotti törvény. Vadász János az egységes, átlátható közszolgálati törvénnyel a köztisztviselőket megillető pluszjogosítványokat, privilégiumokat szerette volna lebontani.

ELLENSZÉL. A tárcák aggálya elsődlegesen szakmai jellegű: vitatják, hogy egyetlen jogszabályban kellene rendezni a közigazgatás, a rendvédelem, a honvédség, az oktatás és az egészségügy speciális viszonyait. Mint érvelnek, nem lehet egy kalap alá venni a bölcsődei dadát a rendőrtábornokkal. Másfelől azonban onnan is „fúj a szél”, hogy a kodifikátori szerepkörben eljáró minisztériumok féltik a köztisztviselők és rendvédelmi szervek (rendőrség, határőrség) eddig kivívott privilégiumait az új törvénytől. Az ugyanis mára nyilvánvalóvá vált, hogy a leszakadt közalkalmazotti tábor felzárkóztatása csak a köztisztviselők illetményének „befagyasztása”, s tömeges elbocsátások révén lehetséges. (Ezt jelenti a belső tartalékok képzése és az átcsoportosítás.) Márpedig az eredeti koncepció 2002-ben még az volt, hogy az illetmények 2008-2010-ig egységesen érjék utol az Európai Unió korábbi 15 tagállama közül a legalacsonyabb bérekkel működő portugál közszféra jövedelmi viszonyait. Ehhez a 2002-2003-as kalkulációk szerint 300-450 milliárd forintra lett volna szükség, ám ekkora összeg előteremtését nyilvánvalóan meghiúsítja az államháztartás romló egyensúlyi helyzete. (Ma már egyébként Vadász nem igényel pénzt a büdzséből, hanem megtakarítást ígér.)

A kormánymegbízott és a tárcák közötti csörte mindenesetre része annak a konkurenciaharcnak, ami általában is zajlik a minisztériumok, államtitkárságok, kormánymegbízotti és kormánybiztosi hivatalok között. Az egymást átfedő hatáskörök következtében a törvényelőkészítő műhelyek versengenek egymással, hogy elnyerjék a kormányfő támogatását. A közszféra reformjának vezénylése is több kézben van, elsődlegesen a Miniszterelnöki Hivatal (MeH) feladata, ám emellett két minisztériumban, egy kormánybiztosi, egy államtitkári és egy kormánymegbízotti hivatalban is készül koncepció az olcsó és hatékony állam megteremtésére. Senki nem látja ezeket egységes rendszerben, s főleg azt nem, hogy a koncepciók mely pontokon érnek össze, s alkotnak végül koherens egészet. A kancellárián belül Baja Ferenc államtitkársága vezényli az E-kormányzás megvalósítását, míg az elektronikus ügyintézés bevezetése az Informatikai és Hírközlési Minisztérium (IHM) feladata. A központi igazgatás modernizációjával és a decentralizáció kidolgozásával Sárközy Tamás jogászprofesszort bízta meg a kabinet. (Aki törvényjavaslataival egyébként már elkészült, azok Gyurcsány Ferenc asztalán vannak.) Mindemellett a közszféra reformjával a MeH alá tartozó Területfejlesztési Hivatal és a Belügyminisztérium is foglalkozik: a kistérségi és területfejlesztési modellkísérleteket irányítják.

A HETEDIK KARMESTER. A hat karmester mellett pedig júniusban belépett a képbe egy hetedik is, a Pénzügyminisztérium: a kabinet a szaktárca bevonásával javaslatcsomagot dolgozott ki az államháztartás egyensúlyi helyzetének javítására. A kiindulópont a Figyelő értesülése szerint az, hogy nem járt eredménnyel a Gyurcsány-kormánynak az a múlt évi határozata, amely a minisztériumok feladatává tette, hogy világítsák át háttérintézményeiket, s lehetőség szerint szüntessék meg a közhasznú társaságokat, közalapítványokat és különféle gazdálkodó szervezeteket. Az 1200 központi közigazgatási és hozzá kapcsolódó háttérszervezetnek alig egy tizede szűnt meg 2005 elejéig, s az ebből elért megtakarítás sem több 8 milliárd forintnál. A racionalizálás központi gondolata most az, hogy feladat alapon kell átvilágítani a közszférát. A munka már meg is kezdődött – értesült lapunk. Előzetes hatásvizsgálatok alapján a párhuzamos feladatok kiszűrésével, a pénzügyi, humán és fizikai kiszolgáló apparátusok összevonásával több százzal csökkentik a központi és területi intézmények számát. Emellett összevonásokat, némely területeken privatizációt, illetve feladat kiszervezést tervez ősztől a kabinet. Az átalakítások – becslések szerint – Bokros-csomag méretű elbocsátásokkal járnak (1995/1996-ban összesen 22 ezer státusz szűnt meg a közszférában). A végkielégítésekre és felmentési illetményekre 15 milliárdot különített el a kormány.