Bokros Lajos hangsúlyozta: hosszú távon nem lehet fenntartani a ma működő rendszert, amelyben az állami nyugdíjalapok hiánya évről-évre nő, a befizetések nem elegendőek a kifizetésekre, a deficitet – 53., 54. heti nyugdíjak és hasonlók formájában – politikai döntések is mélyítik, a költségvetés pedig automatikusan kipótolja a hiányt. Önfinanszírozó rendszert kell megvalósítani, amelyben csak annyi nyugdíj kerül szétosztásra, amennyire az adott évi járulékok (illetve a korábban képzett tartalékok) fedezetet nyújtanak, miközben persze figyelembe veszik a munkában eltöltött évek számát.
Az első pillér tehát további reformra szorul – szögezte le Bokros. Szerinte a svéd vagy szingapúri mintára Lengyelországban és Lettországban is megvalósított NDC (notional defined contribution) modell a követendő, vagyis úgynevezett egyéni számlás állami nyugdíjrendszert kellene bevezetni.
Ellenkező esetben a hazai állami pillér egy minimális nyugdíjszinten egalizáló segélyrendszerré alacsonyodik, amelyben nem fogják tudni figyelembe venni a befizetett járulékok eltérő értékeit, a munkában eltöltött évek számát, és semmi egyéb munkához kapcsolódó differenciáló tényezőt, hanem egy, az örményországi, grúz, albán vagy moldovai rendszerekhez hasonló minimális segélyt lesz csak képes biztosítani egységes módon minden nyugdíjasnak – figyelmeztetett a volt pénzügyminiszter, a Közép-Európai Egyetem professzora.
