Megint a Himnusszal kezdünk? – kérdezték egymást pénteken az Erkel Színházban összegyűlt gyógyszerészek. Nem először jártak ott „hivatalból”, a Magyar Gyógyszerész Kamara (MGYK) már rendezett hasonló érdekvédő nagygyűlést a teátrumban. Nos, ezúttal is a Himnusszal kezdtek, ám az emelkedett hangulatot a várakozásnak megfelelően hamar felváltotta a populista felhangoktól egyáltalán nem mentes vita.
Amikor az MGYK azt kérte a gyógyszerészektől, hogy fehér köpenyben, de – a szakma közelgő agóniájára utalva – fekete karszalaggal jelenjenek meg a színházban, még nem tudta, hogy ezt feleslegesen teszi. A patikusok aggódása ugyanis péntekre már tárgytalanná vált, mivel az MSZP jelezte, hogy nem támogatja a főleg az SZDSZ-hez köthető kérdéses törvénymódosításokat. Így azok nem is mehettek át az e heti végszavazáson. A liberális párt az EU-csatlakozással szükségessé váló törvénymódosítással egy füst alatt megpróbálta liberalizáltabbá tenni a gyógyszer-kiskereskedelmet. Tervét a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) is támogatta, hiszen egy 2003-ban publikált felmérése szerint ez kívánatos lenne. A tét – amint arra az „ellenállás” megszervezése is utal – meglehetősen nagy, és bár a kérdés ezúttal lekerült a napirendről, nemsokára egészen biztosan előkerül, hiszen a liberalizáltabb szabályozás mögött is jókora lobbierővel rendelkező érdekcsoportok állnak.
GYŰJTŐTERÜLET. Gyógyszertárat nem lehet olyan egyszerűen alapítani, mint cipőboltot. Az engedélyezési eljárás soklépcsős, és azt hivatott biztosítani, hogy az ellátás megfelelő legyen. Jelenleg 5 ezer lakosra juthat az országban egy-egy patika, de az nincs pontosan meghatározva, hogy egy gyógyszertárnak meddig tart a „gyűjtőterülete”. Egy 50 ezer fős kisvárosban elvileg 10 patika működhet, ám a kérvényezők gyakran azzal érvelnek, hogy az ő egységükbe a város környékén lévő kisebb települések lakói is járnak, hiszen például a szakorvosi ellátásra amúgy is odautaznak. A kisközségek gyógyszertárai akkor is a környék lakosságlétszáma alapján kapnak nyitási engedélyt, ha mondjuk a lakók többsége a közeli városba jár dolgozni, és például az ottani szupermarketben vásárol.
Budapesten a West End City Centerben például nem nyílhat gyógyszertár, mert a szomszédban, a Nyugati téren már van, és sokak szerint ez a helyzet nem tükrözi az utóbbi években alaposan átalakult vásárlói szokásokat. Magyarországra patikaügyben kitehető a „megtelt” tábla, a több mint 2000 gyógyszertár azt jelenti, hogy új engedélyt az 5 ezres korlát miatt nagyon nehéz szerezni. A liberalizációs javaslat kidolgozói úgy vélték, hogy merev a struktúra, nincs verseny, ezért könnyítettek volna az alapítási szabályokon. Könnyű megjósolni, hogy ebben az esetben a West Endben nyíló – valószínűleg több – új gyógyszertár villámgyorsan elszívta volna a Nyugati téri egység vevőkörét, csődbe juttatva azt, de legjobb esetben is többfelé osztva a környéken elérhető összesített bevételt.
Mivel a gyógyszerészek többsége még a mostani szabályok között is úgy érzi, hogy forgalomarányos nyeresége európai összehasonlításban csekély, ennek várható megtizedelése sokkolta őket. Az unióban egyébként előfordul a teljesen liberalizált, a részben szabad, és a magyarhoz hasonló kötött rendszer is. „A példák azt mutatják, hogy a liberalizáció nem hozza meg a várt hatást” – érvel Hávelné Szatmári Katalin, az MGYK elnöke. Dániában például engedték szabadpiaci elvek alapján átrendeződni a piacot, és jelenleg már csak 15 ezer lakosra jut egy patika. Igaz, emellett országszerte 1700 olyan helyen is lehet bizonyos gyógyszereket vásárolni, amely nem számít patikának, például benzinkutaknál. Erősen vitatott, hogy melyik megoldás szolgálja jobban a betegek érdekeit. Magyarországon tehát marad a korlátozott alapítás szabálya, ám nagy vitákra ennek ellenére is számítani lehet.
A rendszert nagy kihívás elé állítja az internet térhódítása. Kérdés például, hogy meg lehet-e tiltani világhálós gyógyszertárak nyitását, és ha – a nyugat-európai példák alapján valószínűleg – nem lehet, akkor hogyan lesz ennek az egységnek 5 ezres vevőköre? Arról nem is szólva, hogy egy külföldön bejegyzett uniós patika szintén adhat el Magyarországon olyan gyógyszert, amit idehaza is törzskönyveztek. „Németországban például az adott lökést a kereskedelem liberalizációjának, hogy egy holland internetes üzlet elkezdett német vevőket is kiszolgálni, a németek pedig az emiatt meginduló per precedens értékű ítélete után csak a vényköteles forgalomban tudták megtartani privilegizált helyzetüket” – mondja Torjákné Amberger Teréz, a Gazdasági Versenyhivatal főtanácsosa.
ÁRRÉS-VITA. A másik szent tehén a társadalombiztosítás által nem támogatott termékek kiskereskedelmi árrés szabályozása. A gyógyszerek árának ma mintegy 80-85 százaléka a termelői ár, a nagy- és kiskereskedők 15-20 százalékon osztoznak. Ám az is meg van határozva, hogy milyen mértékben. Az MGYK ugyanis minden egyes termék esetében kihirdet egy kiskereskedelmi árréssel növelt ármaximumot, mint ajánlott árat. A valóságban ma gyakorlatilag minden termék mindenhol ugyanannyiba kerül, és ez azt jelzi, hogy a gyógyszertárak az ajánlott árat fix árként alkalmazzák. A törvény szerint a gyógyszereknél árengedményt nem lehet alkalmazni, vagyis nem lehet „akciózni”, hiszen a beteg érdeke elsősorban az, hogy a megfelelő gyógyszert vegye meg, amely nem feltétlenül a legolcsóbb, illetve ne vegyen sok gyógyszert csak azért, mert az éppen akciós. Ezt a passzust sok gyógyszerész úgy értelmezi, hogy a kamarai ártól nem lehet lefelé eltérni.
Másrészt a patikusoknál így is átlagosan a fogyasztói ár 15 százaléka marad, ez pedig csak a nagyobb forgalmú egységek esetében biztosít jó jövedelmet. Ma több mint 600 kisforgalmú gyógyszertár állami támogatással tud csak életben maradni, a többség tehát úgy érzi, nincs lehetősége állandósított árcsökkentésre. Az MGYK ezért most a 20 százalékos árrésért lobbizik.
A hazai patikapiac egyre jobban konszolidálódik, olyan lánc is van már, amelynek száznál is több üzlete van. A nagyobb mennyiségben rendelők árengedményt kapnak, de a vevő az egyforma árak miatt ezt nem is érzékeli. A módosítási javaslat többek között arra irányult, hogy az ilyen előnyt az üzletek kötelesek legyenek érvényesíteni. Egy százaléknyi árelőny évente összességében négymilliárd forint profitot eredményez, mivel a piac mérete mintegy 400 milliárd forint. Nyilvánvaló, hogy ez rövid időn belül kisforgalmú gyógyszertárak százainak végéhez, és a láncok megerősödéséhez vezetett volna, a kisebb üzletek esetleg beszerzési szövetségek alakításával védekezhettek volna.
ÜZLETI SZEMPONTOK. A liberalizáció hívei azzal érvelnek, hogy a kisforgalmú üzletek helyét átvehetnék az alternatív értékesítési helyek, például a fentebb már említett benzinkutak. Alapvető vita van arról is, hogy a gyógyszer mennyire speciális termék. A gyógyszerészek szerint nagyon is az, mert korlátozott a beszerzési forrás, és egészségügyi szempontok miatt nem érvényesülhetnek a más termékeknél alkalmazott kereskedői technikák. Ha a patikák ölre menő versenybe kezdenek, a szakmai szempontok helyett az üzletiek kerülnek előtérbe. Vagyis végső soron nem a gyógyuláshoz leginkább szükséges termék ajánlása, hanem a mindenáron való bevételnövelés lebeg majd a patikusok szeme előtt. Mások úgy vélik, a gyógyszerek döntő többsége nem sokban különbözik más árucikkektől, és – külföldi mintára – külön pultnál a hipermarketeknek is alkalmazniuk kellene gyógyszerészeket, akik kérésre tanácsokkal látják el a vevőket.
