Magyarországon nincs könnyűzenei diskurzus (talán soha nem volt), így aztán nemcsak a rendszerváltás utáni popkultúráról nem tettek érvényes kijelentéseket, de az 1989 előtti rockzene időszerű újraértékelése is elmaradt. A mai napig nem tudjuk, hogyan viszonyuljunk például az úgynevezett őszinte kőkemény rockhoz, amelynek időszakát (1977-1981) még a Volt egyszer egy Ifipark című, 1984-ben megjelent emlékkönyv a „rock második aranykorának” nevezi, viszont azóta az egyik leghálásabb téma az időszak falvédőszöveges bölcsességeivel bűnbánására kényszeríteni többek között a Karthago nevű zenekart is, amely olyan „útravalókkal” örvendeztette meg az „aluljárók fiait”, mint az alábbi sorok: „Pénzért mindent megtehetsz / Érzéseket megvehetsz / De pénztől boldog nem lehetsz / Hiába szeretnéd!”
Hogyan értékeljük azt a zenei korszakot, amelynek főhősei vagy ügynökök voltak, vagy MIÉP-esek, vagy mindkettők egyszerre, vagy a Dáridóban csináltak hülyét magukból, vagy totál lúzer zenekarokban idézik meg a bajtársi találkozók szellemiségét.
De mit csináljon az, aki a nyolcvanas évek legelején éppen gyerek volt, és a Karthago Áruló című számát hallgatta, amikor száraz babot fejtett a hengerezett falú kiskonyhában? Mit érdemel az a bűnös, akinek egy-egy Karthago-szám felidézi a meggyfa melletti vízakna alapozását, mert épp akkor szólt a Tánczenei koktélban (szerkesztő: Csiba Lajos) Az éjszaka vándora …
A zenekar bemutatkozó lemeze bizonyos szempontból „korszerűnek” számított az adott kor kontextusában, hiszen a KISZ-es hard rock helyett többszólamú vokállal árnyalt, dallamos soft rockkal próbált kedveskedni a ragasztótól és császárkörtétől elbambult csöveseknek. A Karthago palástokban, rendőrségi villogóval felszerelt pilótasapkákban elbohóckodott cirkusza részben elemelte zenéjüket a tornacipős igazmondó juhászok (P. Mobil, Dinamit, HIT) világától. Bemutatkozó lemezüket alaposan megterhelik a zenei és a szövegi bombasztok, mégis, akinek megmaradt a „hard rock érzékenysége”, az esetleg méltányolni tudja a „főnök” – Szigeti Ferenc – dalszerzői tehetségét, még ha régen földig rombolta és sóval hintette be kiskamasz korának kamumítoszokkal teli vidékét.
