Meglehetősen konkrét elképzeléseket közölt a jüan árfolyamsávjának elmozdításáról május elején egy kínai lap internetes kiadása. Mi több, hogy jelentését még hihetőbbé tegye,
azt állította, hogy Peking az amerikai pénzügyminiszter látogatásához kapcsolódóan jelenti majd be a nagy horderejű változást. A hírre a ma még Ázsiát „megjelenítő” japán jen árfolyama közel 1 százalékot ugrott a dollár ellenében. Az információ azonban kacsának bizonyult. A kínai vezetők cáfoltak, a piacok pedig visszazökkentek a megszokott kerékvágásba.
Az eset és a reakciók ugyanakkor jól mutatják azt a jelentős várakozást, amely a jüanárfolyam esetleges változását körüllengi. A kínai fizetőeszközt Peking immár 10 éve köti a dollárhoz 8,28-as árfolyamon, ami egyre inkább szálka a Nyugat szemében. A legnagyobb hanggal az Egyesült Államok próbálja Kínát rávenni arra, hogy engedje felértékelődni nemzeti fizetőeszközét, de néha európai vezetők is be-beszólnak, újabban pedig Japán részéről is érződik hasonló nyomás.
Kínai divatbemutató. Meghódítják a világot?
KITARTOTTAK. Pedig még nyolc év sem telt el a rosszemlékű ázsiai krízis óta. A súlyos valutaválság által sújtott Dél-Korea, Indonézia, Thaiföld, majd Oroszország után sok közgazdász azt vetítette előre, hogy Kínában is bekövetkezik a katasztrófa. Az addig dinamikusan bővülő export látványosan lassult, a helyi exportőrök pedig éppen a jüan leértékelésért lobbiztak a pekingi kormánynál. A kínai vezetők azonban úgy döntöttek, nem nyúlnak az árfolyamhoz. Sokak, például amerikai szakértők szerint is a válság súlyosbodását spórolták meg ezzel a döntéssel – a leértékelés ugyanis újabb devalvációs hullámot indíthatott volna el a térségben.
Ma a kínai exportőrök csöndben vannak, Amerika viszont úgy véli, a világ leggyorsabban fejlődő nagyhatalma jogtalan gazdasági előnyhöz jut a devizaárfolyam mesterséges alacsonyan tartásával. Az olcsó kínai termékek elárasztják a világot, a multinacionális vállalatok pedig szinte egymást taposva rohannak, hogy Kínába telepítsék át gyártókapacitásuk mind nagyobb hányadát. Az idei év első negyedében a kínai import 12, míg az export 35 százalékkal bővült, a gazdasági növekedés 9,5 százalékos volt. Tavaly – 9 év után először – 27 bázispontos kamatemelést foganatosított a kínai jegybank, az 5,58 százalékra emelkedő ráta azonban önmagában nem sokat változtatott a folyamatokon. Immár három éve tart a szópárbaj Washington és Peking között a jüan miatt, az utóbbi hónapokban szinte nem múlik el úgy hét, hogy ne illessék magas szinten kritikával a kötött árfolyamrendszert.
Noha időről időre érkeznek olyan nyugati javaslatok, hogy Kína térjen át devizája szabad lebegtetésére, ezt a szakértők túlnyomó része kockázatosnak tartja. Kétségtelen, hogy ez a lépés egy csapásra megoldaná a piaci árfolyam kialakulását, csakhogy egyúttal rendkívül súlyos következményekkel járhatna. A kínai export vészesen megdrágulna, az ország bevételei csökkennének. Márpedig Kínának szüksége van a látványos növekedésre. Helyi vezetők úgy számolnak, hogy a politikai és szociális stabilitás fenntartásához évente 15-20 millió új munkahelyre van szükség. Ennek nagyobb része a lakosság lélekszámának dinamikus bővüléséből fakad, másrészt az elavult szocialista mezőgazdaságból utcára került embereknek is munkát kell biztosítani. Aztán itt van még a régi rendszer állami nagyvállalatainál felszabaduló munkaerő, és akkor a tetemes mennyiségű rossz hitel terhe alatt vergődő, karcsúsítás előtt álló bankrendszerről még nem is szóltunk.
A jüan számottevő felértékelődése sokak szerint Kína versenyképességének drámai szűküléséhez vezetne, továbbá – ahogyan azt többek között Robert A. Mundell Nobel-díjas közgazdász, az euró atyja is kifejtette – a munkanélküliség „elszállásán” keresztül mély válságba sodorhatná a lassú átmenet időszakát élő országot. S mivel Ázsia második számú gazdasági hatalmáról van szó, közvetve a világgazdaságot is.
A felértékelés-pártiak érve erre az, hogy a kínai munkaerő még a jüan dollárárfolyamának megduplázódása esetén is olcsóbb lenne, mint a nyugati, azaz az ország versenyelőnye akkor is megmaradna. Azt azonban a szakértők többsége elismeri, hogy rövid távon egy ilyen lépés hatása kiszámíthatatlan következményekkel járhat. Amerikában is többen vannak, akik a lassú reformot sürgetik: először csak egy kis sávszélesítést, majd egyre nagyobb devizaliberalizációt ajánlanak.
 |
 |
|
HATALMAS HITELEZŐ. Csakhogy ezzel a megoldással is jókora problémák vannak. A fő gond az, hogy Kína az egyre növekvő kereskedelmi többletéből fakadó bevételekből amerikai államkötvényeket vásárol. Az elmúlt években többször megesett, hogy a kötvényaukciókon az értékesített mennyiség nagyobb felét a kínai jegybank hordta el. A helyzet tehát az, hogy Kína egymaga bő felerészben finanszírozza az egyre nagyobb amerikai hiányt, és így egy szerény devizaárfolyam-felértékelődés is tetemes veszteséget okozhat neki. Tavaly az ország külföldi devizatartalékai 415-ről 600 milliárd dollárra nőttek, ezzel Kína a 800 milliárdos Japán mögött a világ második legjelentősebb hitelezőjévé vált. Könnyen kiszámítható, hogy egy 5 százalékos jüanfelértékelés 30 milliárdos veszteséget okozna a devizatartalékokon. Ha ezt az ország nem kívánná bevállalni, még a felértékelésről szóló döntés előtt el kellene adogatnia amerikai állampapírjait. Ez viszont az Egyesült Államok kötvénypiacán hozna tekintélyes hozamemelkedést, sőt, rossz esetben összeomlást, beleértve a dollár árfolyamának mélyrepülését. Emellett feltétlen meg kell említeni a kínai bankrendszert, amely az erősebb jüan mellett szintén csak jóval nehezebben tudna kilábalni a válságából.
Mindez persze csak hipotézis, de kellően elrettentő ahhoz, hogy Kína különösebben siessen döntést hozni az ügyben. Pekingben sokan tartanak egyfajta láncreakciótól is: amint az első felértékelés megtörténik, mindenki elkezd a következőre spekulálni. És itt nemcsak a pénzügyi befektetők sok száz milliárdos játékáról van szó – miként arra többek között Paul Volcker, az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed korábbi elnöke, Alan Greenspan elődje is felhívta a figyelmet. A helyi cégek eddig dollárban is biztonságban tudták bevételeiket, ezt követően viszont az utolsó cent exportbevételt azonnal jüanra váltják majd. Kína közelről nézte végig az 1997-es válságot, jó oka van arra, hogy megpróbálja elkerülni az akkori kistigrisek sorsát; azokból a devizapiaci összeomlás néhány hét leforgása alatt csinált fogatlan kiscicákat.
|
 |
|
|
VERSENYBEN AMERIKÁVAL. A felértékelést egyöntetűen sürgető, s az ügyfeleknek folyamatosan jüanvételt javasló nyugati befektetési bankok általában elfelejtkeznek a kérdés még egy fontos aspektusáról. Kína 2020-2030-ra várhatóan a világ vezető gazdasági hatalma lesz, közte és az Egyesült Államok között egyre élesebb a verseny a világgazdasági dominanciáért. (Ebbe a vetélkedésbe Japán aligha szólhat bele, hiszen hiába a második legnagyobb ma még a világon a szigetország gazdasága, a „kínai bulldózer” néhány éven belül letaszítja a dobogó e fokáról.) Hosszú távon az nyer, aki a legtöbb árut termeli, ehhez pedig munkaerő kell.
Kína tehát Amerikával szemben abszolút nyerésre áll, és ezt az egyre öntudatosabb kínaiak is pontosan tudják. Emiatt is idegesíti őket egyre jobban az, hogy a Nyugat akar diktálni. A kínai politikai vezetés közben erősnek kíván látszani, és ezt a képet negatívan módosítaná, ha engednének a külső nyomásnak a jüan árfolyama kérdésében. Ahogy nyugaton is mind többen megfogalmazzák: Washington az egyre erősebb nyomásgyakorlással a legrosszabbat teszi a felértékelés ügyének, nevezetesen csak dacot és ellenkezést vált ki. Minden Kína mellett szól ugyanis. Ott az áru, ott a pénz és ott a növekedés. Azt viszont minden bizonnyal Pekingben is tudják, hogy hosszabb távon a jelenlegi helyzet nem tartható fenn. Teljesen bizonytalan, hogy a lehetséges kínai lépésekre milyen válaszreakció születhet a piaci szereplők, a helyi gazdaság, majd a világgazdaság részéről. Csak az biztos, hogy a kínai gazdaság komolyabb visszaesése senkinek sem áll érdekében.
Kínában a napokban elkészült az a kereskedési rendszer, amellyel a központi bank jóváhagyásával 300 kínai kereskedelmi bank tud devizapárokkal üzletelni. A technikai feltétel tehát adott, a helyi pénz azonban egyelőre nincs a listán, s továbbra sem tudja senki, mikor kerül fel a jüan a kereskedhető termékek közé.
