Bár a durrdefekt általában előrejelezhetetlen, utólag tudni lehet, hogy oka gyakran a kerékben uralkodó nyomás tartós esése. Az ajánlottnál puhább gumi ugyanis sérülékenyebb, ami előbb-utóbb elvezethet a kilyukadáshoz. S jóllehet, a keréknyomást folyamatosan ellenőrző fedélzeti rendszerek már elterjedtek a piacon, a gumit akár menet közben is felfújó megoldást egyelőre alig lehet kapni. Az amerikai védelmi minisztérium égisze alatt működő Sandia National Laboratories mérnökei azonban most ilyen megoldásokat fejlesztettek: az automata pumpa emberi beavatkozás nélkül is fenntartja a névleges keréknyomást.
 |
 |
|
|
A kutatók három alapvető koncepciót dolgoztak ki a kerekek keményen tartására. Az első egy kompresszoros, vagyis a levegőt egy speciális elektromos pumpa segítségével a kerékbe juttató megoldás – ilyesmivel látják el például a Hummer terepjárók egy részét is. A második, már újnak számító ötlet nagy nyomású gázt tartalmazó tartályon alapul; ezen a sűrített levegős, vagy nitrogéngázzal teli palackon megfelelően kialakított szelep gondoskodik a megfelelő keménységről. A harmadik, talán a legbonyolultabban kivitelezhető elképzelés pedig gázfejlesztő reakciókra épít; itt a légzsákokban is alkalmazott technológiát alkalmazzák: az abroncsban minirakétát – elektromos impulzus hatására gázfejlesztő anyagot, például nátrium-azid drazsékat – helyeznek el, s a reakció következtében keletkező nitrogéngáz tartja keményen a gumit.
A kutatók mindhárom megoldást megvalósították – a sűrített nitrogéngáz tartályos kivitel a tudósok 1966-os Ford Mustangjában bizonyított -, és egyelőre úgy tűnik, a kompresszoros és a palackos kivitel lesz a befutó. A mérnökök szerint azonban mindegy melyik technológia terjed majd el; a lényeg az állandó keréknyomás – ezzel ugyanis nemcsak biztonságosabb a közlekedés, hanem, az ideális üzemanyag-fogyasztás és élettartam-növekedés miatt, olcsóbb is.
