szerepet játszik a Fidesz kommunikációjában. A két új alelnök – Pelczné Gáll Ildikó és Varga Mihály – megválasztása a hét végi kongresszuson legalábbis erre utal. A miskolci kisvállalkozó-tanszékvezető vélhetően a vállalkozói kört kívánja majd a párthoz csalogatni, míg a nagytőke és a befektetők nyelvén is értő Varga Mihály a makrogazdasági folyamatokból von le politikailag hasznosítható következtetéseket. A párt eddigi kreatív tanácsadója, egykori minisztere, a „vizionárius” Matolcsy György szintén az üzleti élettel tartja majd a rendszeres kapcsolatot, a gazdasági szereplőkre is kivetítve a társadalomban már alkalmazott népfrontpolitikát.
Ezzel párhuzamosan adóversenybe kezdett a Fidesz. Orbán Viktor pártelnök szerint egyenesen a választási kampány központi témája lehet az adórendszer átalakítása. A labdát persze a kormány dobta fel, amikor ismét nagyszabású változtatások ötletcsíráit kezdte elvetni a közvéleményben, mielőtt azonban ezek szárba szökkenhettek volna, a kormányfő és a pénzügyminiszter együttes erővel már el is taposta a valamennyi adófajtát érintő, azaz „4×21″ csomag elemeit. Ismét az történt tehát, hogy miközben a kommunikáció csökkentést próbált sulykolni, a költségvetésért felelős tárca szakértőinek szűk köréből ezzel nem éppen összhangban álló merész elképzeléseket szellőztettek meg, mire a meglepett szakmai és politikai közeg ellenállása visszarettentette a kormányt a döntés meghozatalától.
A hét eleji állás szerint a kabinet az adórendszer egyik eleménél (az áfánál) hajt csak végre lényegi változtatásokat. Az egyelőre nem világos, hogy az így kieső (az első becslések szerint legkevesebb mintegy 300 milliárdos) költségvetési bevételt honnan próbálják pótolni. Mindenesetre árulkodó Veres János pénzügyminiszter nyilatkozata a Financial Timesban: szélesíteni kívánják az adózók körét. Ez a feketemunka elleni harc jegyében megkezdett adminisztratív eszközök folytatását ígéri, mint amilyen például az evázók átterelése lehet a jobban ellenőrizhető és magasabb elvonással járó ekho felé. A gond ezzel csak az, hogy az eva a jelenlegi koalíció mindeddig egekbe dicsért édes gyermeke, amelynek megvédéséért a kormány még az Európai Unióval is szembeszállt.
Nem csoda hát, ha Orbán Viktor úgy érzi, adóügyben megnyílt előtte a kommunikációs tér, és elérkezettnek látta az időt arra is, hogy gazdaságpolitikai kérdésekben megnyilvánuljon. A diagnózis a volt kormányfő szerint sanyarú: válságban a magyar gazdaság, a pénzügyi helyzet „tragikus”, adóemelés adóemelés hátán („eddig 33-szor emelt adót a kormány, és 4 új adónemet vezetett be”), a magyar gazdaság bizalmi tőkéje elveszett, bizonytalan az euró 2010-es bevezetése. A helyzet persze ennél jóval árnyaltabb, de az eredmények felmutatása aligha az ellenzék feladata. A legnagyobb ellenzéki párt ugyanakkor tagadhatatlanul elmozdult a piacpárti, tőkebarát kommunikáció irányába. Kérdés, hogy ez továbbra is az ígéretekből szavazatokat remélő álmodozások kora, vagy pedig a Fidesz ellenzéki politizálása során eddig nem tapasztalt valódi gazdaságpolitizálás kezdete.
Amennyiben ugyanis az utóbbi, akkor az a probléma, hogy a javasolt terápiáról a szlogeneken túlmenően eddig nem sok konkrétumot tudtunk meg. A „radikális adócsökkentésre van szükség” és az „újjá kell építeni a csőd felé futó rendszereket” (tudniillik: az államháztartáséit) jó iránynak hangzik az üzleti szféra számára, ám továbbra sem hiányzik az arzenálból a populista ígérethalmaz, mindenekelőtt a 7 százalékos növekedési cél „felmelegítése”, vagy az „emberekre” való minduntalan hivatkozás.
A javallott eszközök pedig konkrét költségvetési számítások hiányában még aligha tekinthetők komoly vitaalapnak. Az egykulcsos adók – amelyeknek „jóval alacsonyabbaknak kell lenniük, mint amilyenről akár a legbátrabbak is beszélnek” -, továbbá a vállalkozói terhek mérséklésének ígérete (az eho megszüntetése, a tb-járulék, a forrásadó, a kisvállalkozások társasági adójának csökkentése) inkább csak azt jelzi: a magyar pénzügyi állapotok a Fidesz értékelése ellenére sincsenek annyira tragikus helyzetben, hogy a politikusok legalább ígérni ne tudnának. Különösen akkor, ha még nem a kormány-, hanem csupán a választási programot állítják össze.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
