 |
 |
|
|
Négyszer huszonegy, azaz 21 százalékos áfa, 21 százalékos társasági adó, 21 százalékos személyi jövedelemadó és 21 százalékos eva; ez lenne az új egységes adókulcs lényegi felépítése – szellőztették meg két héttel ezelőtt a sajtóban, kormányzati forrásokra hivatkozva. Több gazdasági szereplő már-már konkrét tervnek vélte a megjelent információkat.
BELSŐ VITÁK. A múlt héten azonban furcsa körülmények közt derült fény rá, hogy – finoman szólva – még a kormányon belül sincs egységes álláspont az első látásra frappánsnak tűnő javaslatról, vagy más adóreform-elképzelések részleteiről, mint amilyen például a 35 százalékos egyszerűsített közteherviselési hozzájárulás (ekho). A múlt heti kormányüléshez időzítve, e hét elején nyilvános bejelentésre készült Gyurcsány Ferenc kormányfő, s az előzetes tervek szerint éppen az adóváltozások tervezetét tárta volna a közvélemény elé, ám ez elmaradt.
Ekhós egyeztetések
A köztudatba bedobott 35 százalékos egységes közteherviselési hozzájárulással (ekho) kapcsolatban már több számítás is napvilágot látott. Az ötlet azonban még nem teljesen kidolgozott, és bár a fő csapásirány megvan – a Pénzügyminisztérium szerint 90-95 százalékban már összeállt a kép e közteherrel kapcsolatban -, az egyeztetések június végéig tartanak, így akkorra derül ki a pontos konstrukció. Annyit már tudni, hogy tartalmazza a személyi jövedelemadót, a munkaadói társadalombiztosítási terheket (11 százalék egészségbiztosítási és 18 százalékos nyugdíjbiztosítási járulékot), a tételes egészségügyi hozzájárulást, a foglalkoztatott fél százalékos nyugdíjjárulékát és a 8 százalékos magán-nyugdíjpénztári tagdíjat. Nincs benne a foglalkoztatott 4 százalékos egészségbiztosítási járuléka. Az ekhót választó nem lenne jogosult táppénzre és terhességi-gyermekágyi segélyre, és munkanélküli ellátásra sem, az ekho-alapnak pedig csak 57 százaléka képezné a nyugdíjalapot. Csak meghatározott szakmákban lehetne választani, így például újságíróknak, művészeknek. Lapzártánkig nem dőlt el viszont, hogy magánszemély, vállalkozó vagy társas vállalkozás is választhatja-e. Ha ugyanis társas vállalkozás is, akkor kérdés, kell-e társasági adót is fizetni.
Az ekho esetében gyakorlatilag a nettó számlázott összeghez hozzájuthat a munkát vállaló – legalábbis az eddig napvilágra került információk alapján. Az áfa (már amennyiben áfaköteles jövedelemre tesz szert) tulajdonképpen csak keresztülfut a kezén, azt ugyanis be kell fizetnie a költségvetésnek. A nettó jövedelem alapján számított 35 százalékos ekhót pedig a munkáltató a saját – és nem a munkavállaló – költségére fizeti be utána. Ez azt jelenti, hogy az ekhós munkavállaló például 100 egység plusz 25 százalék áfa számlát állít ki, majd a folyószámlájára befolyik az összeg, ebből az áfát tovább utalja a költségvetésnek, a 100 egység pedig megmarad neki. A munkáltató ugyanakkor egyszer kifizeti a 100 egység plusz áfát, azaz 125-öt, majd a 100 egység 35 százalékát a költségvetésnek. Ekkor összesen 160 egységet fizetett ki, azonban az áfát visszaigényelheti, vagyis 25-tel csökken a ráfordítása. Végül így 135-ből úszta meg a cég a munkavállaló 100 egységnyi nettó fizetését. Ez azt jelenti, hogy a foglalkoztató által kifizetett pénz 74 százaléka jutott a munkavállalóhoz.
Egy evás vállalkozó esetében másképp néz ki a történet, hiszen ő 100 egység plusz áfát (maradjunk a 25 százaléknál) számláz, és a cég ennél többet nem is fizet. Viszont vissza is igényli a 25-öt, tehát a munkáltatónak ebben az esetben csak 100-ba került az evás. A munkát vállaló kifizeti a 16 százalékot (eva plusz iparűzési adó), így marad neki 105 egység. Ebből azonban még legalább a minimálbér járulékait kell befizetnie maga után, ami – ha csak a minimálbérre vetítjük – egy állandó összeg, tehát kisebb számlázott összeg esetében magasabb a kifizetett teher aránya, mint magasabbnál.
Lovas Judit
A „4×21″ elképzelést tehát feltehetően elvetik, bár azt valószínűleg a PM politikai támogatásában bízva dobták be a köztudatba. A kidolgozóknak viszont szinte rögtön szembesülniük kellett azzal, hogy a hirtelen megszellőztetett javaslat sok sebből vérzik. A történetet már csak színesíti, hogy a kormányfő befolyásos gazdasági szereplőktől személyesen kérte: az adóügyekben eléjük kerülő, vagy a sajtóban megszellőztetett javaslatokról egyelőre ne nyilatkozzanak, mert azok még csak formálódnak.
FELHÖRDÜLÉS. A miniszterelnök kérése persze érthető, hiszen a témához értő szakemberek, vagy a gazdaság reprezentánsai szinte egyöntetűen felhördültek az előzetesen megismert adóelképzelések hallatán. Problémájuk ráadásul nem is elsősorban az volt, hogy a javaslatok lényegében a kötelező egyeztetések előtt szokásos informális megkérdezésük nélkül születtek. Azt fájlalják, hogy bár látszólag frappáns az egységes adókulcs vagy az ekho javaslata, valójában nélkülözi a gazdasági racionalitást.
Egy szívesen nyilatkozó, de ezúttal inkognitót kérő érdekképviseleti vezető például azt emelte ki, hogy a társasági adó 21 százalékosra emelése – még akkor is, ha az iparűzési adó megfelezése kísérné – öngyilkos lépés lenne, tovább erodálná a maradék versenyképességünket. Az országmarketing szempontjából katasztrofális üzenet lenne a befektetőknek: a 16 százalékos romániai és a 19 százalékos szlovákiai adómérték mellett aligha tűnne előremutató lépésnek 21 százalékra emelni a társasági adót.
Erdős Gabriella, a PricewaterhouseCoopers (PwC) adótanácsadással foglalkozó cégtársa szerint az volt a megszellőztetett javaslatnak a legnagyobb hibája, hogy az igazságtalan, s végre hozzányúlna ugyan a talán legnagyobb versenyhátrányt okozó iparűzési adóhoz, de azt nem szüntetné meg teljes mértékben. (Figyelemre méltó ugyanakkor, hogy a kormány a jelek szerint e téren is visszalépett, mivel keddi rádióinterjújában Gyurcsány Ferenc már védelmébe vette az iparűzési adót. Elképzelhető tehát az is, hogy ehhez egyáltalán nem nyúlnak hozzá.) Valódi egykulcsos adó egyedül – a ma is egyetlen kulcsos – eva maradna eképp, ám azt még nem tudni, emelik-e ennek eddig tizenöt százalékos kulcsát. Mindenesetre számos eddigi evázót a munkaügyi ellenőrzések szigorításával a kormány máris az ekho felé próbál terelni.
