Vajon Kaliforniának eszébe jutna-e lecserélni a dollárt? – kérdezett vissza múlt heti sajtótájékoztatóján az Európai Központi Bank (ECB) elnöke arra a kérdésre, mit szól az eurózóna esetleges felbomlásával kapcsolatos sajtótalálgatásokhoz. „A kérdés teljesen abszurd, nonszensz, amelyet nem kívánok kommentálni” – tette hozzá az eurótérség monetáris politikájának irányításáért felelős Jean-Claude Trichet.
CÁFOLATOK. Lehet, hogy a kérdés abszurd, de nem előzmények nélküli. Néhány nappal korábban ugyanis a német Stern magazinban olyan értesülés jelent meg, miszerint Hans Eichel német pénzügyminiszter és Axel Weber, a Bundesbank elnöke közgazdászokkal egyeztetett volna, úgymond, a Gazdasági és Pénzügyi Unió (EMU) felbomlásának kockázatairól. Eichel utóbb a brit Financial Timesnak adott interjúban határozottan cáfolta, hogy ilyen téma egyáltalán szóba került volna. Weber pedig a szóvivője útján közleményben tudatta, hogy kizárja az euró bukásának a lehetőségét, a közös valuta ugyanis „egyedülálló sikertörténet”. Ennek szellemében leszögezte: nem áll szándékában még csak részt venni sem egy ilyen vitában.
A történet a Stern-értesülés ízekre szedésével azonban még korántsem ért véget. Roberto Maroni olasz népjóléti miniszter a La Repubblica című napilap múlt pénteki számában váratlanul úgy nyilatkozott, hogy véleménye szerint országának referendumot kellene tartani a líra visszahozataláról. Tény, az itáliai gazdaság válságban van. Olaszországban 1993 óta nem volt példa negatív növekedésre, ehhez képest a GDP a tavalyi utolsó negyedévben 0,4, az idei első három hónapban pedig 0,5 százalékkal csökkent, és az OECD legfrissebb prognózisa szerint 2005 egészében 0,6 százalékkal fog zsugorodni. Az államháztartási hiány pedig várhatóan a GDP 4 százaléka körül alakul. Csakhogy Maroni a markánsan jobboldali Északi Liga párt prominens politikusa, míg az eurót még az Európai Bizottság elnökeként az a Romano Prodi vezette be, aki jelenleg az olasz baloldali ellenzéket irányítja. Márpedig Olaszországban jövő tavasszal választásokat tar-tanak…
 |
 |
|
Ugyanígy Németországban is jórészt belpolitikai okok állhatnak annak a hátterében, hogy az unió alkotmányos szerződésének franciaországi és hollandiai elutasítása után ilyen nagy port verhetett fel egy, az euró állítólagos agóniájáról szóló „értesülés”. A német gazdaság ugyancsak stagnálás közeli állapotban van, miközben egyre magasabbra kúszik mind az államháztartás hiánya, mind a munkanélküliség. Márpedig Németországban előreláthatólag ez év szeptemberében előrehozott választásokat tartanak, amelyek toronymagas esélyese a kereszténydemokrata/keresztényszocialista-szabad demokrata ellenzék. Ilyen helyzetben pedig „kézenfekvő” lenne, hogy a szociáldemokraták és zöldek alkotta berlini koalíció az amúgy is éppen óriási presztízsveszteséget elszenvedett Európai Uniót próbálja bűnbaknak megtenni.
EGYSZERŰBB MEGOLDÁS. Az euró azonban egyelőre valóban sikertörténet. A növekedés az eurózónában részben globális dekonjunktúra miatt lassult le, részben viszont azért, mert a térség két legnagyobb gazdasága – Németország és Franciaország – nem volt képes rászánni magát a mind sürgetőbb strukturális reformokra. Németországban sokan mégsem a fiskális kiigazításban, vagy a nagy szociális ellátórendszerek reformjában látják a kiutat, ellenkezőleg, az egyszerűbb megoldást választva vissza szeretnék kapni a pénzügy-politikai önállóságot, hogy leértékelhessék a nemzeti valutát.
Az eurózóna végét emlegetni tehát fölöttébb igazságtalan. Amellett veszélyes is. Az olasz államadósság például a GDP 106,6 százalékára rúg, márpedig annak kamatterhei nyilván jócskán megugranának, ha Róma kilépne az eurózónából, hiszen ezzel még tovább növelné az amúgy is recesszióba süllyedő ország pénzügyi kockázatát. „Ha a német márka és az olasz líra létezne, a két országban a nagy költségvetési hiány miatt még magasabbak lennének a kamatok” – szögezte le Guy Quaden, a belga jegybank elnöke, az ECB kormányzó tanácsának tagja is. Ráadásul az eurózóna elhagyása és a nemzeti valuták újbóli bevezetése nemcsak gazdaságilag és politikailag lenne kockázatos lépés, de technikailag is rendkívül költséges és nehezen kivitelezhető. „Az euró örökre szól” – szögezte le a múlt héten Amélia Torres, Joaquín Almunia, az Európai Bizottság gazdasági és pénzügyi kérdésekért felelős tagjának szóvivője.
