Piaci pletykák szerint a forint árfolyama a jövő héten elérheti az intervenciós sáv szélét, a 240 forintot… Ez a hír március 8-i keltezésű, azaz kevesebb mint három hónapos. Akkor a befektetők azt találgatták, hogy a négynapos nemzeti ünnep idején, amikor a jegybank nem tud beavatkozni a folyamatokba, a forinterősödés ölt-e olyan mértéket, hogy a kurzus az intervenciós sávon kívülre kerüljön. Ehhez képest ma a magyar fizetőeszköz a 255-ös szintet kóstolgatja, az elemzők többsége pedig a forint tartós gyengélkedésére számít.
A gyors hangulatváltozások a pénzpiacok természetes velejárói, így alapvetően semmi meglepetést nem okozhatott az elmúlt hetek forintgyengülési tendenciája. Annak fényében különösen nem, hogy a szakértők nagyobb része már közel két éve konzekvensen mondogatja: a kedvezőtlen makrogazdasági változások miatt a forint nem maradhat tartósan erős. Most úgy tűnik, hogy bár ez a várakozás 21 hónapig nem jött be, ezúttal megfordult a széljárás, és a többség által várt irányba áll be a hazai pénz árfolyamgörbéje.
Noha ebből az is következik, hogy a kurzus rövid távú előrejelzése leginkább a jóslás kategóriájába tartozik, az elmúlt időszakban voltak olyan események, amelyek komoly szerepet játszhattak a trendváltásban. A március elején elért árfolyamcsúcs, a sávszél megközelítése után a kockázatos befektetések iránti befektetői étvágy feltűnő csökkenése volt a visszahúzó erő. Ezt az amerikai kötvényhozamok látványos megugrása váltotta ki: a piaci szereplők úgy érezték, hogy ha a „tuti” is magas kamatot ad, egyre kevésbé érdemes a kockázatosban turkálni. Az elemzők folyamatosan kiemelték, hogy a forint lassú gyengülése szorosan követte a régió egyéb devizáinak mozgását, ezért kissé elhomályosult a hazai tényezők szerepe. Az elmúlt hetekben azonban érezhető változás történt, a francia népszavazáshoz közelítve beindult az országok közötti differenciálódás.
 |
A forintra ható erők
ERŐSÍTŐK
• Lakossági és vállalati devizahitel-felvétel
• Állami devizakötvény-kibocsátások
• Folyamatos működőtőke-beáramlás
• A még mindig relatíve magas kamatszint
GYENGÍTŐK
• Tartós és növekvő fizetésimérleg-hiány
• Csekély kormányzati affinitás a kiadások csökkentésére
• A feltörekvő piaci kockázati prémiumok növekedése
• A külföldi befektetők türelmének fogyatkozása |
|
|
|
Az egyre valószínűbb francia „nem” arra késztette a piaci szereplőket, hogy megjósolják a lehetséges veszteseket és nyerteseket. Az nyilvánvaló volt, hogy a leendő csatlakozók lehetnek a nagy vesztesek, leginkább persze Törökország. Az unión belüli hatalmi harc növekedése, s úgy általában a bizonytalanság mint olyan, mindig a minőségi befektetések felé hajtja a befektetőket. Ez azt jelenti, hogy elkezdenek differenciálni a „jó és rossz fiúk” között, a pénz megindul utóbbiaktól az előbbiek felé.
Az pedig sajnos több külföldi elemzés és befolyásos lapokban megjelent írás alapján is egyértelmű, hogy Magyarország ma a rossz fiúk között van elkönyvelve. Sokatmondó például a Calyon Bank javaslata ügyfelei számára: vegyétek a zlotyt és adjátok a forintot. A piacok a pénzügyminiszter-váltástól nem vártak sokat, de az elemzők mégis megdöbbenéssel távoztak Veres Jánostól, amikor a tárca új gazdája megpróbálta megmagyarázni nekik, hogy a helyzet alapvetően kitűnő. A fő probléma továbbra is az, hogy a Pénzügyminisztérium (PM) nem vesz tudomást arról: az államháztartási hiány csökkentése elkerülhetetlen. Teljesen mindegy, hogy elemző kritizál, vagy az S&P hitelminősítő ront az ország besorolásán, a reakció általában ugyanaz: kösz, jól vagyunk.
A régióval foglalkozó külföldi elemzők között kezd általánossá válni a nézet: a választásokig Magyarországon semmi jóra nem lehet számítani. A kormánynak e szerint szinte jól is jött az uniós alkotmány francia elutasítása, hiszen csúszhat az EU-ban a költségvetési irányelvekről szóló új megállapodás, amit a kabinet a szigorítás halogatására használhat ki. Arról is érkeztek azonban hírek, hogy a PM-ben pontosan látják a feszült helyzetet, s valamiféle kisebb megszorításra készül javaslat. Kérdés, hogy ez mire elég. Duronelly Péter, a Budapest Befektetési Alapkezelő Rt. befektetési igazgatója szerint a tili-tolizás már semmit sem hat, a befektetői bizalom visszanyerésére csak átfogó intézkedéscsomaggal lenne mód. Maga a reform szó is lejáratódott, az állami feladatok, elsősorban az önkormányzati és adórendszer teljes újragondolása segíthet csak.
 |
Mielőtt azonban valaki ezek alapján azonnal a bankba rohanna forintját devizára váltani, érdemes végiggondolnia az erősödés mellett szóló okokat is. A régiós és uniós viszonylatban még mindig magas kamatszint, ha csökkenő mértékben is, de vonzza a forró pénzeket, a magyarokat pedig a devizaforrások felé tereli, ha hitelre van szükségük (lásd írásunkat a 62. oldalon). Háztartás, vállalat és állam kéz a kézben „devizázik”, s az átváltás továbbra is folyamatos keresletet teremt a forint iránt. Samu János, a ConCorde Értékpapír Rt. elemzője forinterősítő tényezőként említi még a működőtőke-beáramlás (FDI) növekedését, valamint magát a gyengélkedési várakozást is. Amikor ugyanis mindenki esésre számít és az összes piaci szereplő ennek megfelelő pozícióban ül, kérdéses, hogy ki lesz új forinteladó. Ezeket figyelembe véve pedig már nem is olyan egyértelmű a hogyan tovább kérdése.
Ahhoz képest, hogy korábban sokan a forint gyors gyengülésére számítottak, a mai helyzet nem tűnik vészesnek. Az elemzők azonban arra figyelmeztetnek: jobb nem megvárni, míg az lesz. A 255 forintos árfolyam még mindenki számára elfogadhatónak látszik, s eddig ez a szint megfogta a gyengülést. A miniszterelnök sem követel már kétnaponta gyengébb forintot, az exportőrök is hátradőlhetnek kissé, a jegybank sem látja veszélyeztetve az inflációs pályát. A további esés azonban már könnyen beindíthatja a rettegett láncreakciót: forintgyengülésére irányuló spekuláció, kamatemelés, növekedés lassulása. Ha a hiszti nem csillapodik gyorsan, jöhet a devizahitelek iránti kereslet megcsappanása, ezzel az egyik legfontosabb forinterősítő tényező eltűnése.
Az elemzők véleménye az árfolyam várható alakulásával kapcsolatban természetesen többféle, de abban szinte maximális az egyetértés, hogy nemzetközi hangulat meg kockázati prémium ide vagy oda, a jelentősebb forintgyengülés elkerüléséért a legtöbbet mégis a pénzügyi kormányzat tehetné.
