Sokszor köldöknéző, a hazai problémákba temetkező, idegen nyelveken ritkán publikáló társadalomtudományi irodalmunkban lelkesítő kivétel Csaba László új könyve. A Közép-Európai Egyetem és a Debreceni Egyetem professzora viszonylag fiatal kora ellenére már eddig is tekintélyes méretű és elismertségű életművet tudhat maga mögött, friss munkája pedig ismét figyelemreméltó.
Tizenöt év telt el az egykori szocialista blokk rendszerváltásai óta. Ez a tizenöt év már elég hosszú idő ahhoz, hogy megvizsgáljuk, hogyan sikerült az egykori „második világ” integrálódása a globális gazdasági rendbe. Tulajdonképpen ezt a munkát végzi el Csaba, bár ő a térségre az üzleti világból kölcsönzött szóhasználattal az emerging Europe elnevezést alkalmazza (magyar fordításban a fejlődő, feltörekvő jelzők a legközelibbek). Célja, hogy következtetésekre jusson a tekintetben, vajon milyen tényezők határozták meg az olyannyira eltérő sikerű és formájú fejlődési pályákat, mint az időközben uniós tagállammá fejlődő közép-európaiak és baltiak, a sajátos pályát befutó Oroszország és Ukrajna, az önálló államiság nehézségeivel küszködő Balkán és Moldávia, vagy éppen a diktatúrákká regresszáló közép-ázsiai köztársaságok.
Csaba László egyszerre több szinten több kérdést feszeget. Mennyire határozták meg ezen országok sorsát történelmi adottságaik, fejlettségi szintjük (ez az úgynevezett útfüggőség elmélete)? Milyen szerepet játszottak a belső intézményi kérdések, a szuverén szakpolitikai döntések? Milyen az állam és a piac ideális viszonya egymáshoz képest a sikeres átmenetben? Milyen kihívásokkal kell számolni a globalizáció egyre erősödő folyamata következtében? Kinek és mennyiben szolgált modernizációs horgonyként az Európai Unió? Milyen szerepet játszik a piaci szabályozás kérdésköre? Milyen hatással van a kedvező nyersanyag-ellátottság (például kőolajból) az átmenet eredményességére?
A szerző bátran, átfogóan elemzi az egyes országok és országcsoportok sorsát, és talán nem túlzás azt állítani, hogy éppen ez teszi majd e könyvet megkerülhetetlenné a világ bármely egyetemén, ahol a régióval, vagy éppen a gazdasági fejlődés politikai gazdaságtanával foglalkoznak. Az elemző egyik legfontosabb következtetése, hogy az állam és az intézmények ereje és hatékonysága meghatározóan fontos tényező a sikeres gazdasági fejlődés szempontjából. Még pontosabban: ezek és a piac interakciója a döntő. Ugyanez igaz a globalizációra: nincsenek eleve létező meghatározottságok, a siker mindig a kihívásra adott szakpolitikai válaszok adekvátságán múlik.
Kifejezetten izgalmasra sikeredett az a fejezet, amely a szocialista rendszeren belüli magyar és jugoszláv gazdasági kísérletezgetést hasonlítja össze a jelenlegi kínai gazdasági és államberendezkedéssel. Csaba László itt azt a kérdést fogalmazza meg magának, hogy tekinthető-e a nem kimondottan piaci Kína fejlődési alternatívának akár a posztszocialista országok (mondjuk a néha útját vesztettnek tűnő Oroszország), de akár a nyugati világ számára. Azaz létezik-e járható harmadik út a kommunizmus és a piacgazdaság között? A szerző válasza nemleges, elemzése pedig jól informált és koherens.
Bizonyosra vehető, hogy Csaba László könyve (amelyhez a kiadó éppenséggel választhatott volna figyelemfelkeltőbb és tetszetősebb külalakot) rövid időn belül a térséggel foglalkozó fejlődéspolitikusok és politikai közgazdászok klasszikusává, referenciakönyvévé fog válni. Sok tanulsággal bír Magyarország számára is, főleg ami az állam és a piac viszonyát illeti. Bárcsak minél több hazai politikus is forgatná!
