Feltartóztathatatlan a hangátviteli technikák evolúciója – a walkie-talkie-k és a mobiltelefonok például a drótnélküli kommunikációt tették lehetővé, a hangot a csontvezetéssel a fülbe terelő készülékek pedig a nagy zajban is érhetően közvetítik a szavakat. A NASA kutatói most a telefonok fejlesztésének új állomásához érkeztek: a gondolatokat beszéd nélkül is továbbító megoldást dolgoztak ki. A hang nélkül működő új kommunikációs eszközük a hangszálakhoz futó idegek ingerületét alakítja át beszéddé; a szubvokális rendszernek nevezett megoldás azokat a szignálokat fogja fel, amelyek az agy beszédközpontjából érkeznek a hangképző szervekhez. A szándék így még azelőtt szavakká formálódik, mielőtt a telefonáló szóra nyitná száját.
Torokszenzorok. Gyarapodó szókincs.
A rendszerben az idegek elektromos jeleit a torokra helyezett szenzorok – egy erősítőn és egy digitális zajszűrőn keresztül – számítógépbe juttatják, amelyben speciális szoftver elemzi a szignálokat, majd beszédszintetizátor szólaltatja meg azokat. Néhány szót már biztosan felismer a program, például az „állj”, és a „gyere” felkiáltást, vagy az egyjegyű számokat. A tervek szerint már a közeljövőben húszszavasra bővülhet a szoftver szókincse, és hamarosan képes lesz megkülönböztetni a magán- és mássalhangzók elektromos szignáljait – ami már a fejlett néma beszédértés előszobája lehet.
A NASA célja, hogy zajos, vagy nem hétköznapi környezetben is használható kommunikációs rendszereket fejlesszenek, elsősorban az űrhajósok kapcsolattartásának megkönnyítése érdekében. Mert bár a kozmosz csendes, a szkafanderbe öltözött asztronauták a gépi zörejek miatt nehezen értik egymást szavát. Az új beszédfelismerő rendszer persze földi alkalmazásokban is ígéretes lehet: gázálarcban dolgozó tűzoltóknak, vagy hangosan berregő láncfűrészt használó favágóknak is jól jöhet, hogy bármikor figyelmeztetni tudják egymást.
